A természetes szabadság közgazdaságtana

Nemzetek gazdagságaként emlegetik a művét, mivel az eredeti angol címében a Wealth of the Nations kifejezés szerepel. Úgy tartják számon, mint amely megalapította a közgazdaságtan tudományát, Smitht pedig a közgazdaságtan alapító atyjaként ünneplik világszerte. Nincs olyan bevezető közgazdaságtan tankönyv, amely ne hivatkozna rá, és az Adam Smith arcképével díszített nyakkendők és kitűzők sem ritkák az angolszász közgazdász- és pénzügyi körökben.

Bölcselő, nem közgazdász

Pedig Smithnek ez a meghatározó szerepe nem nyilvánvaló sem elmélettörténeti szempontból, sem a jelen közgazdaságtanából visszatekintve. Adam Smith nem az egyetlen olyan filozófus, aki olyan közgazdasági témáról írt maradandót a XVIII. században, David Hume-nak – Adam Smith jóbarátjának – például számos ilyen írása van, de máig hatnak a titokzatos sorsú Richard Cantillon írásai is. 1776 óta a közgazdaságtan is nagyon megváltozott, szűkebb, technikaibb tudomány lett, és már régen nem az a társadalomtudományok széles körét átölelő „politikai gazdaságtan”, amilyen – nagyrészt Adam Smith hatására – a XIX. század utolsó negyedéig volt. Ezen- kívül maga Adam Smith sem éppen olyan volt, amilyennek manapság a közgazdászokat ismerjük vagy elképzeljük. A legendásan szórakozott és magának való professzort már életében a saját gondolatainak hozzáférhetetlen buborékjában ábrázolta John Kay karikatúrája.

John Kay metszete (forrás: British Museum / Wikimedia)  

Miért éppen a Nemzetek gazdagsága tehát a közgazdaságtan legalapvetőbb műve? Adam Smith pénzelmélete, árelmélete, kereskedelemelmélete nem volt új. Meghatározóvá az tette, ahogyan megfogalmazta, rendszerezte, s így történelmi és filozófiai megalapozást adott a közgazdasági állításoknak. Ezzel rendszert alkotott kétfajta értelemben is. Egyrészt rendszerezte a közgazdasági tudást, másrészt ezzel a rendszerezéssel a piaci társadalmat megérthető és megértendő rendszerként, a természetes szabadság rendszereként írta le. A rendszerezési szándék a mű terjedelmén is látszik: a legújabb, 2011-es magyar kiadása, amely Éber Ernő 1940-es fordítását közli – Erdős Tibor ötvennégy oldalas előszavával együtt – kis híján ezerkétszáz oldal.

A mű három olyan következtetése magyarázza Smith hatásának maradandóságát, amely mára részévé vált a közgazdászok szakmai identitásának, egyrészt azért, mert kiállták az idők próbáját, másrészt mert továbbra is megkülönböztetik a közgazdászok gondolkodását a laikusokétól. Az egyik állítás az, hogy a piaci szabadság nem káoszt teremt, hanem rendet, a másik az, hogy a nemzetközi kereskedelem szabadságának korlátozása hamis érveken alapul, a harmadik pedig az, hogy a piacgazdaság nem erkölcstelen. 

Írásunk a továbbiakban ismerteti:

• a spontán rend ezméjét és a láthatatlan kéz metaforájának lényegét,
• Smith értékelméletét, vitáját a merkantilizmussal, azt, hogy a kereskedelem nem nulla összegű játék,
• és a smithi etikát, azt, hogy piaci társadalom játékszabályai képesek az önérdeket és a közérdeket összehangolni.