Budapesten született 1936. november 22-én, majd a középiskola elvégzése után munkásként dolgozott. Noha a pártállami zsarnokságot elvetette, az 1956-os forradalom eseményei félelmet keltettek benne. Erről beszélgetések, előadások során visszatérően említést tett: az utcai lincselések emlékét nem tudta feledni, s ez volt az egyik oka annak, hogy a későbbiekben mind a bal-, mind a jobboldali szélsőségekkel szemben elítélően nyilatkozott.
1957 januárjában, saját elmondása szerint száz amerikai dollárral a zsebében elhagyta az országot. Először Kanadában, a kingstoni Queen’s Universityn szerzett diplomát, majd a canberrai Australian National Universityn doktorált 1967-ben. Témavezetője a vezető ausztrál filozófus, John Passmore (1914–2004) volt. A California State Universityn kapott oktatói állást, ahol 1971-ig dolgozott. 1974-től 2006-ig a State University of New York at Albany (SUNY) tanszékvezetőjeként, majd professzoraként működött.
Ebben az időszakban kapcsolódott be az emberi szabadság eszményét hirdető Liberty Fund konferenciaszervezői munkájába. Ennek keretében tért vissza Budapestre, ahol majd egy évtizeden át több alkalommal is rendezett filozófiai konferenciákat változó témákban, mint amilyen a klasszikus és modern szépirodalom, az erkölcsfilozófia és politikaelmélet s egyes vallási kérdések. Észlelte a magyar értelmiség megosztottságát; arra törekedett, hogy összekapcsolja az eltérő felfogású kutatókat, aminek módszere volt, hogy a konferenciákra a külhoni kiválóságok mellett a hazai spektrum különböző színfoltjaihoz tartozó személyeket is meghívott. Párbeszédet létesített közöttük, hogy a felek jobban megismerjék egymás érveit.
Mindennek szakmai háttere Kékes gazdag publikációs életútja volt. Ha csak legismertebb munkáit soroljuk fel, illusztris listát kapunk: A Justification of Rationality (Az észszerűség igazolása, 1976) című munkája disszertációjának átdolgozott változata volt. A The Nature of Philosophy (A filozófia természete, 1980) általános ismeretelméleti elveket taglalt. A The Morality of Pluralism (A sokféleség erkölcse, 1993) lapjain előtérbe kerültek későbbi, a sokféleséget védő konzervativizmushoz közelítő állásfoglalásai. Against Liberalism (1997, magyarul A liberalizmus ellen, 1999) a liberalizmus monolitikus, antipluralista, intézmény- és rendellenes vonásait vetette vizsgálat alá. The Illusions of Egalitarianism (2003, magyarul Az egalitarizmus illúziói, 2004) az egyenlőségeszményre épülő liberalizmust bírálja, rámutatva, hogy az egyenlőtlenségek felszámolása más fontos értékek sérelmével járhat. A Case for Conservatism (1998, magyarul A konzervativizmus észszerűsége, 2001) című legismertebb munkájában részletezte intézmény- és szokáskonzervatív felfogását. Ez a több írásában is kifejtett antropológiáján alapult, amely szerint az emberi természet meghatározó eleme eredendő hajlama a rosszra, amelyet erkölcsi és politikai felfogásunkban figyelembe kell venni (The Roots of Evil, A rossz eredete, 2005). Ám a rosszra való hajlam nem az egyetlen jellemzője az embernek: mérsékelt formában az élvezetre való készség biztos keretet nyújt egyéni és közösségi cselekvéseinknek (Enjoyment: The Moral Significance of Styles of Life, Élvezet: az életmódok erkölcsi jelentősége, 2008). Élete végén visszatért a bölcsesség legalapvetőbb kérdéseihez (Wisdom: A Humanistic Conception, A bölcsesség humanisztikus fogalma, 2020), majd kifejtette végső álláspontját a szélsőségeket elkerülő, az egyéni szabadságot tisztelő mérsékelt konzervativizmus témájáról (Moderate Conservatism: Reclaiming the Center, Mérsékelt konzervativizmus: a közép visszavétele, 2023).
Kékest a magyar származású amerikai „konzervatív triász” tagjaként szokták emlegetni (John Lukacs és Molnár Tamás mellett), ám felfogása szorosabb rokonságot mutat a nem kevésbé neves, magyar származású amerikai gondolkodó Machán Tibor (Tibor R. Machan, 1939–2016) munkásságával. Machán a „barátságos egoizmus” elvét fejtette ki nagy sikerrel; Kékes az intézmény- és hagyományközpontú, pluralisztikus és antipolitikus konzervativizmus talaján állt. Kékes saját bevallása szerint az 1968-as események nyomán elköltözött Kaliforniából, és New York állam északi részén, egy Ithakának nevezett, hatalmas földbirtokon álló udvarházban talált otthonra feleségével, Jean Justillianóval. Jean 2026 márciusában hunyt el, egy hónap múlva követte őt a férje. Kékes életműve a nemzetközi filozófia vonalán a legkiválóbbakéval vetekszik.

A szerző Kékes Jánosék otthonában (fotó: Jean Kekes)
Amikor egyszer megkérdeztem tőle, miben látja kapcsolatát a magyar hagyományokkal, ezt válaszolta: „1956 után évekig nem akartam magyarul megszólalni. Később, az amerikai környezetet jobban megismerve jöttem rá arra, hogy magyarországi neveltetésemnek három dolgot köszönhetek: a klasszikusokra épülő oktatást, a zenei kultúra erőteljes jelenlétét, végül azt, hogy a gondolkodásnak a folytonos önvizsgálaton alapuló jó életet kell szolgálnia.”
A szerző filozófus
Nyitókép: Kékes János (fotók a szerző archívumából)
Lásd a szerző korábbi írását Kékesről itt.



