Hetven évvel ezelőtti nyári estékre emlékszem. Balatoni kertünk sötétjét megelevenítették a szentjánosbogarak apró, lüktető fényei. Rácsodálkozó gyermekként figyeltem azt
a csendes, titokzatos ragyogást, ahogy az ezernyi apró lámpás némán hirdette az élet jelenlétét az éjszakában. Ahogy eljutottam életem alkonyára,
ez a látvány megváltozott. Ma már csak elvétve, ritka ajándékként találok rá egy-egy felvillanó fényre.

Süllyedését a közbeszéd színvonalának, elszabadulását az indulatoknak és a párbeszéd helyét átvevő süket monológoknak a korát éljük. Ebben a folyamatban hajlamosak vagyunk a politikai elitet, a közösségi média algoritmusait vagy a „másik oldalt” hibáztatni. Bár a felelősségük vitathatatlan, van egy szereplő, akiről méltatlanul kevés szó esik, pedig ő a rendszer motorja: a választópolgár.