Folyóiratunk, melyről köztudott, hogy a nemzet s a haza sorsáért érzett aggodalmán kívül leginkább a kormányzat iránti lojalitás fűti, idei kihelyezett ülését a Heves megyei B. községben tartotta. A helyszín kiválasztása természetesen nem volt véletlen. Itt tevékenykedett hosszú évszázadokon át Rakasza Károly árokásó, aki az I. Lipót korabeli feljegyzések óta (az első említés dátuma 1655) fontos szereplője történelmünknek. Örkény István Új közmondás című egypercesét követően pedig túlzás nélkül mondhatjuk, hogy jelképes alakká nőtte ki magát. A kihelyezett ülés is épp a Rakasza-emléktábla megkoszorúzásával kezdődött, sőt az első, nagy érdeklődéssel várt előadás is a Rakasza-tradíció modern kori megújításának lehetőségeit taglalta. Az Országút 171. számának programadó vezércikkét is jegyző előadó – természetesen a Nagy Árokásó elévülhetetlen érdemeit sem feledve – nyilvánosan meghirdette a Nemzeti Árokhasznosítási Munkatervet, amelyre, mint megtudtuk, máris komoly pályázati összegeket különítettek el az illetékes szakminisztériumok. A történelmünk során oly sok esetben megvalósult ciklikusságot hozták föl példaként a különböző akadémiák által delegált hozzászólók is, akiknek egyöntetű álláspontja az volt, hogy a szabályos időközönként visszatérő vagy ismétlődő árokásási, ároktemetési folyamatok adnak dinamikát a fejlődésnek, s csak ez a mintázat lehet a boldog jövő záloga. A Hiperbolák a történelem koordinátatengelyén című szekcióülés az árok mint pozitív gát fogalom bevetése révén új megvilágításba helyezte Rakasza Károly szerepét, akiről gazdagon illusztrált kétnyelvű monográfia is megjelent. A háromnapos konferenciát lezáró ünnepélyes árokszentelés után, a közmédia kameráinak kereszttüzében folyóiratunk munkatársai maguk is tevékeny részt vállaltak a jelképes ároktemetésben, apró gondot csupán az okozott, hogy a szervezők ásó, kapa helyett véletlenül csak nagyharanggal készültek.
A szerző grafikus, író
Nyitókép: a szerző grafikája
