2026. július 25.

Mit kóstál egy költemény?

Eszem ágában sincs állást foglalni a költő mellett, ki oly hatalmas összegért értékesítette verseit, hogy kollégái azóta is csak kapkodják a levegőt.
A zsémbelők sorába sem fogok beállni, vannak elegen nélkülem is. A fészbukon háborgók egyike most azt állítja, hogy egy igazi költő – Petőfi Sándor nevét említi – biztos nem lenne ilyen anyagias.

Ide kattintva állíthatja be, hogy az Országút cikkei az elsők között jelenjenek meg a Google híreiben

Hm. Kiváló példa, de attól tartok, ebben az esetben nem épp a legszerencsésebb. 1849-ben Petőfi úgy ajánlotta föl a kormánynak egyik versét, a kilenc-
strófás A honvédot ötvenezer példányban történő nyomtatásra, hogy magának érte tízezer (10 000!) pengő forintot akart.

Előfizetek

Már előfizettem, belépek

Berka Attila

Magányos történet

Nem túlzás, hogy mostantól nehéz idők jönnek. Még akkor sem, ha valójában nem létezik idő, csak néha ilyen pontatlanul, trehányul fogalmazok, sajnos. Pedig többségében kimondottan sikerül fegyelmeznem magam.

Gáspár Ferenc

A Kívülálló, akinek a hasán ugráltak

Hideg téli este volt. Meleg nyári este volt. Hűvös őszi... Voltaképpen tök mindegy milyen este volt. Ült a monitor előtt, és azon gondolkozott, hogy írjon-e Á-nak, a „remek” irodalmi estjéről, ahol halálra unatkozta magát, majdnem elaludt egyszer vagy kétszer.

Rónai Balázs Zoltán

Mikszáthtól a betonmederig

Mikszáth Kálmán pipafüstjén keresztül a világ még kerek volt, és ami a legfontosabb: nedves. Amikor a Nagy Palóc belemártotta tollát a tintába, a Felvidék, Nógrád és Gömör patakjai, folyói éltek, lélegeztek és csörgedeztek végig a mondatain. Az ő világában a víz nem „ökológiai folyosó”, nem „vízbázis” és végképp nem holmi „vízgazdálkodási objektum” volt, hanem maga a sors.