Előbb azonban hadd idézzek fel egy 2018-as eseményt. Bécsy akkori kilencvenedik születésnapja alkalmából emlékülést szerveztünk a fehérvári Városházán, ahol Kabdebó mellett Fábry Sándor, Papp Lajos és Nagy András vallott az ünnepeltről. A két irodalmár mellett egy humorista és egy szívsebész. Előbbivel együtt voltunk tanítványai a Pécsi Tanárképző Főiskolán, utóbbit pedig a Nagy Lajos Gimnáziumban tanította Pécsett. Most hadd idézzem, hogy Kabdebó Lóránt mit mondott kollégájáról:
„Örülök, hogy itt lehetek, mert Bécsy Tamásról egyetlen mondatot el kell mondanom. Tudományos munkásságáról, életrajzáról, személyes kapcsolatokról lehet beszélni, fognak is, évszázadokig. De mint valahai munkatársa, barátja és segítettje egy mondatot ki kell mondanom: világunkban régen is, de most
különösen kevés embert találni, akiről elmondható – tisztességes ember.
Ő az volt. Amikor a pécsi tanszékét átadta nekem, akkor fogalmaztam meg, hogy ugyan voltak vitáink, de ő az az ember, aki ha szúrt, akkor szembe szúrt, és figyelmeztetett előtte. És sosem hátulról. Ezért kellett most, gyógyultan, a kórházból jövet fiamat megkérnem, hogy hozzon el ide, hogy ez a mondat elhangozzék. Egy régi világbéli polgármester gyermeke volt, de nem ezért mondom róla: csodálatos úriember volt. Abban az értelemben használom ezeket a szavakat, hogy úr volt a saját tettei fölött. Lehetett vele vitatkozni, akár ordítani is lehetett. De mindig hitt abban, amiért vitázott vagy ordított.”
S azóta már Lóránt sincs velünk. Ilyenkor szokták mondani, hogy mennyei kávéház, meg hogy onnan figyelnek ránk, és ilyesféléket… Én most innen pötyögöm hálás soraimat. Mindkettejükhöz. Azután, hogy nemrég Kabdebó Lóránt özvegyével, Dobos Marianne-nal beszéltem telefonon többek között férje szellemi örökségéről. És átküldte a posztumusz kötet, a Valami történt anyagát, melynek alcíme: Szabó Lőrinc átváltozásai. Hiszen mindmáig a közben eltávozott férj a százhuszonhat évvel ezelőtt született költő életművének legkiválóbb, tudós kutatója. Jó érzés, hogy felesége hűen követi a példát, és miként maga is jeles szerző, a szakmaiság tekintetében sem lehetnek kétségeink az ébren tartás ügyét illetően.
Persze a Szabó Lőrinc-kutatás mellett számtalan más tevékenység is jellemzi Kabdebó Lóránt hatalmas életművét. Többek között
az ő nevéhez fűződik a Hetek költőcsoport létrejötte
abban az időben, amikor a jó emlékű miskolci folyóirat, a Napjaink rovatvezetője, majd főszerkesztő-helyettese volt 1962 és 1984 között. S amikor jóval később már a Miskolci Egyetem professzora lett, engem is támogatott. A Hetekhez tartozó Bella István költői életművéről írott PhD-met az ő „bábáskodása” mellett valósíthattam meg. Bár korábban is kapcsolatban voltunk, de jeles tanári személyiségét akkor ismerhettem meg igazán.
Sokan nagyon sokat köszönhetünk neki.
Nyitókép: A szerző és Kabdebó Lóránt a Bécsy Tamás emlékére rendezett emlékülésen, Székesfehérváron (fotó: Molnár Artúr, a képet az ő engedélyével közöljük)
