K_EPA20200825032.jpg

Az amerikai válság sokakban aggodalmat kelt, polgárháborús feszültségnek rémlik. A novemberi választásokra készülődve a kampány szokatlanul éles hangnemben zajlik, a felek rendre megkérdőjelezik egymás demokratikus-jogállami elkötelezettségét. Ilyenkor a józanság hangjaira is érdemes felfigyelni, és talán jobb az ilyen nyilatkozatokból, azok esetleges közös pontjaiból levonni a következtetéseket. Honlapunkon közöltük százötven amerikai liberális értelmiségi Levél az igazságosságról és a nyílt vitáról című, 2020. július 7-ei nyilatkozatát. Most konzervatív társaik 2020. szeptember 10-ei szövegét jelentetjük meg, amelyet mások mellett William J. Bennett, Jeremy Beer, Daniel J. Mahoney, Harvey C. Mansfield és Robert McNamara írt alá.

Az elkövetkező években az Egyesült Államokat életre hívó nemes érzések és eszmék vagy megerősítést nyernek, vagy a megtagadás martalékául esnek. 

A végzetes választás vagy megfoszt minket nagy reményünktől, vagy újból elkötelez bennünket a mellett az egyedülálló politikai kísérlet mellett, amelynek teljes kivirágoztatásán szorgoskodnunk kell. A választást vagy a megvetés és a kétségbeesés, vagy egy olyan szabad nép hálája és önbecsülése vezérli, amely tudja, hogy fáradságot nem kímélhet, és a méltóságteljes jövőbe vetett reménnyel jár el.

Akiket a megvetés és a kétségbeesés hajt, azok az igazságosság és az egyenlőség nevében éppen azokat a régóta fennálló, mégis törékeny amerikai intézményeket akarják lerombolni, amelyekkel az igazságosságot és az egyenlőséget biztosítani lehet. E tökéletlen, ámde szükséges intézmények elpusztítása nem az igazságosság és az egyenlőség eljövetelét sarkallja, hanem barbárságba dönt, és aljasulást szít.

Azon amerikaiak csoportjai, akik féktelen faji megvetést hirdetnek, akik politikai céloktól vezérelve módszeresen eltorzítják történelmünket, akik bűnbakokká teszik és elhallgattatják állampolgárok egész csoportjait, akik arcátlanul igazolják és szorgalmazzák az erőszakot, mások vagyonának rombolását, nem az igazságosság és az egyenlőség, hanem olyan taszító jövő felé visznek minket, amelyben egyetlen bizonyosság van: a félelem.

Ezzel a fenyegetéssel szemben a következő amerikai intézményeket kell ismételten megerősítenünk:

Szólásszabadság:  Túlságosan sok sajtótermék és médium vált önnön karikatúrájává, csakis egyoldalú narratívákat közöl ahelyett, hogy megbirkóznék a súlyos kérdésekkel, amelyekről a gondolkodó állampolgárok más és más véleményt alkotnak.

Tüzelnek, nem pedig tájékoztatnak. Elferdítik, nem pedig elősegítik a nyilvános vitát. Nem a szólás és a társulás szabadságáért, hanem a gyalázatos törléskultúráért (cancel culture) emelnek szót, nem ismerik a megbocsátást, és nem tűrik az ellenvéleményt.

Képviseleti kormányzás: Alkotmányunk szerint demokratikus köztársaság vagyunk. Választott képviselőink feladata a törvényalkotás a közjó érdekében. Ha az állampolgárok elégedetlenek az eredménnyel, más képviselőket kell választaniuk, nem vehetik saját kezükbe a törvényt. A képviseleti kormányzás kiiktatása nem az egyenlőséget, hanem a zsarnokságot hozza el. A képviselőink alkotta törvényeket fenntartó rendőrség költségvetésének a megvonása (értelmes reformja helyett) nem az igazságosságot segíti elő, hanem anarchiát vált ki, és a legsérülékenyebbeket teszi ki a legkegyetlenebb fosztogatásoknak.

Föderalizmus: Országunk sokféle. A sokféleségben nem tudjuk az egységet megvalósítani azzal, hogy a politikailag korrekt beszéd egyenaklába kényszerítjük az állampolgárokat. Sokrétű politikai közösségünk csak a föderalizmus keretei közt létezhet – ez biztosítja a valóságos pluralizmus virágzását.

Piacgazdaság: Az Egyesült Államok mint középosztályi kereskedelmi köztársaság jött létre, amelyben a vállalkozó polgárok sikert arathatnak, és kudarcot vallhatnak, majd ismét eredménnyel járhatnak. Ez a berendezkedés minden tökéletlensége ellenére páratlan jólétet hozott létre, milliókat emelt ki a szegénységből. Az ipar állami ellenőrzés alá vonását és a magántulajdon eltörlését szorgalmazó naiv követelések, ha megvalósulnak, azt a rém-
álmot idézik elő újra, amelytől százmilliók szenvedtek a múlt században. 

A középosztályt és az ahhoz csatlakozni akarókat gúzsba köti a csókos kapitalizmus, amely mind kevesebb kézben összpontosítja a vagyont, és az éber (woke) kapitalizmus, amelyben a baloldal kierőszakolja, hogy a vállalatok karolják fel a társadalmi igazságosság örvén indított ügyeiket, ami elvonja a vállalkozók energiáit a valóban hasznos és szükséges termékek és szolgáltatások előállításától. A döntéshozóknak és a felelős állampolgároknak kiemelten szembe kell szállnia az ilyen törekvésekkel, és helyettük az olyan lehetőségeket kell előmozdítaniuk, amelyek révén a szegények a középosztályba léphetnek.

Oktatás: A következő nemzedéket örökségünk megőrzése és bővítése helyett ma múltunk azon alakjainak és teljesítményeinek erkölcsileg kétes megtagadására készítik fel, akik és amelyek nem mennek keresztül az ideológiai tisztaság szűrőin. Ahelyett, hogy megtaníttatnák fiataljainkkal azt az erkölcsileg összetett leckét, hogy az emberi szív tökéletlenségei közt megjelenik a jóság, az igazság és a szépség nemes vágya, azt oltják beléjük, hogy bármely tökéletlenség cáfolja e nemes vágyak létét. Így arra tanítjuk gyermekeinket, hogy a sérelmeket, ne pedig a nagyságot keressék és becsüljék. Ez nem oktatás, hanem ideológiai átnevelés, agymosás, amely kisszerű, súlytalan és reménytelen életet eredményez.

Család: Nem lehet bűnnek tartani a hagyományos családot, ama hit melletti kiállást, hogy a férfiakat és nőket biztatni kell a gyermekvállalásra. A civilizáció elpusztul az ilyen életközösségek nélkül. A plurális, a nem egyenmintázatú társadalom utáni nemes vágy nem valósulhat meg a család lekicsinylése árán. A házastársak vezette erős családokon múlt a fekete Amerika sikere, a rabszolgaság eltörlése, másfél évszázad óta, és változatlanul rajta múlik minden amerikai sikere.

Vallás: A civilizáció törékeny. Ha a vallásos intézmények és hitek peremlétre szorulnak, és gúnyt űznek belőlük, ledőlnek a szabad és tisztességes élet civilizációt fenntartó támasztékai. Amerika plurális társadalmában az emberek szabadon követhetik a maguk útját az igazsághoz. De egy valóban plurális társadalom nem tűrheti, ha valaki a templomokat és zsinagógákat szándékosan ellehetetleníti, sőt lerombolja. Az a pluralizmus, amely tagadja a vallásos hit és gyakorlat létjogosultságát, nem a „sokféle”, hanem a zsarnoki Amerikát valósítja meg, amely híján van a lelkiismeret szabadságának, megtagadja az egyén eredendő méltóságát, megsemmisíti az igazságos és erkölcsös élet legfőbb erősségét. 

Ahogy Alexis de Tocqueville is megjegyezte, a despotizmus boldogulhat vallás nélkül, a szabadság nem.

Akik támadják ezeket az amerikai intézményeket, váltig azt állítják, hogy kezdettől fogva romlottak voltak. Erősködnek, hogy nemzeti azonosságunk elválaszthatatlanul kötődik a rasszizmushoz, az igazságtalansághoz és az elnyomáshoz, és ezért mindaz, amit az amerikai kísérlet létrehozott, magán viseli a bűn szennyfoltját. Forradalmi lázukban mindent el akarnak törölni, aminek köze van a történelmünkhöz, és vadonatúj, makulátlan alapokra helyezkedve egészen más társadalmi és politikai rendet akarnak létrehozni. Nincs bennük sem alázat, sem önmérséklet. Végtelen megvetést tanúsítanak minden ellenvéleménnyel szemben. Kegyetlen zsarnokságokkal rokonszenveznek, gyalázzák a jogállamot, támadják a piacgazdaságot, arra a kiváltságukra hagyatkoznak, amellyel az egyetemeken beléjük táplált ideológia ruházta fel őket, becsmérlik a családot, és éppen azokat a vallási hagyományokat irtanák ki, amelyek kialakították a törzsi viszonyok meghaladását és a jogegyenlőséget biztosító erkölcsi távlatot. A puszta tagadáson alapuló filozófiájuk nem képes fenntartani olyan kívánatos, emberséges politikai rendet, amely a szabadságon, a személy méltóságán, az erkölcsi és polgári egyenlőségen alapul.

A mostani válság súlyos, és az idő sürget. Akárcsak elődeinknek, nekünk is az a célunk, hogy az igazságosság maradandó elveinek megfelelően megőrizzük és megújítsuk intézményeinket. Ez a feladata önmagát kormányzó népünknek, amely tudja, hogy tökéletlen világban él, de nem riad vissza a kihívásoktól.

Hívunk minden jóakaratú polgárt, csatlakozzék hozzánk, hogy együtt küzdjünk mindenki szabadságáért és igazságáért.


Pásztor Péter fordítása

/Indulókép: Amerikai zavargások 2020 augusztusában Fotó: MTI/EPA/Tannen Maury/