youtube.jpg

A világ legnagyobb és legjobb (komoly)zenei fesztiválját, a Promst az 1895-re visszamenő előzmények után a BBC rendezi 1941 óta. 

A nyolchetes programsorozat zárókoncertje mára hatalmas népünnepéllyé nőtte ki magát. A zenekar gyújtó hatású műveket, indulókat játszik a zsúfolásig megtelt Royal Albert Hallban, a tomboló közönség pedig elzengi az Egyesült Királyság hivatalos és nem hivatalos himnuszait, az Isten, óvd meg a királynőt, Blake Jeruzsálemét Hubert Parry feldolgozásában és A remény és dicsőség hazáját (Land of Hope and Glory) Edward Elgartól, illetve az Uralkodj, Britannia (Rule, Britannia) című indulót. Újabban a koncertet kivetítik a Hyde Parkban összegyűlt hatalmas tömegnek. Lengenek az angol, skót, walesi zászlók, a muzsikusok maskarákban, virágcsokrokkal a hajtókákban-kontyokban játszanak, a hallgatóság konfettit dobál, léggömböket ereget. Önfeledten, tréfásan, angolos öngúnnyal ünneplik nemzetüket, magukat, amiért ők adják és élvezik a világ legkomolyabb zenei fesztiválját. Fergeteges, magával ragadó ünnep. 

A járvány miatt az idei fesztivál – mindenki bánatára – elmaradt. A zárókoncertet ennek ellenére megrendezik, ámde közönség nélkül. Hanem a BBC vezetése kitalálta, hogy a George Floyd halálára való tekintettel elhagyja a hazafias dalokat, nehogy az átkos kolonializmus és rabszolgatartás ünneplésének, visszakívánásának tűnjenek a mostani szomorú és válságos helyzetben. Jóllehet a 1902-es koronázási induló, A remény és dicsőség hazája és az 1740-es Uralkodj, Britannia tartalmaz egy-egy birodalmi törekvést dicsőítő fordulatot, a BBC vezetése figyelmen kívül hagyta, hogy ezek az énekek elsősorban az angol alkotmányosságot, függetlenséget és politikai szabadságot ünneplik, s hozzánőttek a világ leginkább jogtisztelő nemzetének szívéhez.

A döntést óriási felzúdulás követte, a francia komolyzenei rádióadó kigúnyolta, és Boris Johnson is közölte: „Le kéne szoknunk a brit történelem miatti hajbókoló szégyenkezésről.” Úgyhogy a BBC vezetése visszakozott. A kompromisszum jegyében a koncerten végül felcsendülnek a dalok, de szöveg nélkül. Az Isten, óvd meg a királynőt azért elénekli a kórus. És a megrendülés jegyében felhangzik a You’ll Never Walk Alone (Sose jársz egyedül), a Liverpool FC, az amerikai diplomaosztók és a mostani járványban dolgozók indulója – eredetileg az 1945-ös Carousel (Körhinta) című, Molnár Ferenc Liliomján alapuló musical egyik slágere, amely a gyászoló hősnőt vigasztalta.

A BBC vezetése nem először lép így. Tavaly az Uralkodj, Britanniát úgy adták elő, hogy a vallottan biszexuális szoprán szólista az utolsó refrén alatt előkapta a szivárványzászlót, és diadalmasan lobogtatni kezdte. A hazafias dalokat 1969-ben és 1990-ben a tiltakozások miatt nem sikerült kiiktatni a programból, 2001-ben azonban a New York-i ikertornyok elleni támadásra való tekintettel minden bizonnyal joggal hagyták ki.

A mostani botrány kapcsán John Keiger irodalomtörténész a Spectatorben Orwell egyik 1941-es megjegyzését idézte: az angol baloldali mindig is szégyenteljesebbnek tartotta volna, ha rajtakapják azon, hogy a himnusz alatt vigyázzban áll, mint azon, hogy lop a szegények perselyéből. Douglas Murray pedig megállapította a Telegraph-ban, a BBC már megint megfosztja egy érvtől, amiért közpénzből kell eltartani a közvéleménytől végleg elszakadt intézményt.

A Proms felszámolása szerencsére esze ágába nem jut senkinek, de az, hogy elvegyék a BBC-től a szervezés jogát többekben felmerült.

Lapzártakor értesültünk a vállalat új döntéséről: a BBC Singers adja elő a vitatott dalokat, és a tévénézők, rádióhallgatók szabadon csatlakozhatnak az énekléshez.

/Indulókép: Olivier Messiaen a Mi urunk, Jézus Krisztus átváltozása című művét játssza a BBC walesi zenekara Thierry Fischer vezényletével a 2011-es Promson. Fotó: youtube/