cirkusz1.jpg

A Fővárosi Nagycirkusz előző épülete 1952-ben. Forrás: Fortepan/Samodai József

A 131 éves múltra visszatekintő Fővárosi Nagycirkusz új épülete átadásának 50. évfordulójára különleges programokkal készült: január 14-én csak magyar artistaművészekből álló egyszeri gálaműsorral, február 13-tól pedig a Dinasztiák című, szintén magyar műsorral. A jubileum kapcsán bepillantást nyújtunk az épület izgalmas múltjába, az idén 70 éves fennállását ünneplő Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium történetébe és képzési rendszerébe, valamint ízelítőt adunk a Fővárosi Nagycirkusz jubileumi műsorából.

Az 1880-as években vetődött fel a gondolat, hogy mivel a Fővárosi Állat- és Növénykert bevételei kevésnek bizonyultak a fenntartáshoz, cirkuszi mutatványokkal is szórakoztassák a közönséget, s ezért az időnkénti cirkuszi játékoknak állandó cirkusz épüljön. Wulff Ede elzászi vállalkozó 1889-ben szerződést kötött a Fővárosi Tanáccsal a cirkusz megépítésére, bár nem volt könnyű dolga, mivel a színházi konkurencia tiltakozása miatt eleve elutasító javaslattal került a kérvénye a tanács elé. 
Wulff Ede már a brüsszeli világkiállításon is sikert aratott szétszedhető, hullámbádoglemez borítású, vasszerkezetes építményével. A tűzveszély elkerülése érdekében az épület alá tervezett öltözők is vasból készültek, az állatok ötven méter hosszú, vasszerkezetű istállója pedig önálló helyet kapott. A 2290 fő befogadására és vízi cirkuszi előadásokra is alkalmas épületben 1889. június 27-én tartották az első előadást.

A cirkusz modern voltát nemcsak a tűzbiztonságos anyagok használata és az elegáns díszítés jelentette, hanem a manézs alatt kialakított három méter mély medence is, amelyben 1891-ben szökőkúttal és tűzijátékkal lenyűgöző vízipantomim-előadásokat mutattak be.

1892-ben már vízöblítéses toalettek voltak, s 1901-ben süllyeszthető manézs létesült. Mivel a cirkusz az Állatkert területén állt, csak állatkerti belépővel lehetett megközelíteni.

A kezdeti sikerek után azonban csökkent az érdeklődés, ezért Wulff 1895-ben kénytelen volt eladni az épületet az Állatkertnek, amelyet továbbra is bérbe vett, és Városi Cirkusz néven működtetett. 1904-ben a cirkusz tulajdonjoga visszakerült a fővároshoz, ekkor pályázatot írtak ki, melynek győztese Matvej Ivanovics Beketow lett. 1904. április 30-án látványos műsorral kezdte meg működését az immár Beketow Cirkusz a saját költségen felújított épületben, amely 1908-ban újabb önköltségből megvalósult felújítást követően nyolcvan méterrel arrébb került. A nyitó előadáson negyvenfős balettkar, tizenöt idomított jegesmedve, zebrák, elefánt, kutyák, lovas zsokészám, halálugrás és bohócok szórakoztatták a nagyérdeműt. A megnyitón az épületet ékszerdobozhoz hasonlították. 

A varázslatos cirkusz híre a bécsi császári udvarba is eljutott: Ferenc József kétszer is ellátogatott Beketowhoz. 

A cirkusz az 1897 és 1899 közötti szezont leszámítva sikerrel működött. Az első igazi törést az első világháború kirobbanása okozta, amikor a száz lóból álló ménes jelentős részét elvette a katonaság, majd az intézményt 1919-ben államosította a proletárdiktatúra, de továbbra is Beketow irányítása alatt maradt. A gazdasági válság rányomta a bélyegét a látogatottságra, az igazgató, minthogy minden tartalékát felemésztette a cirkusz életben tartása, csődbe ment. Utolsó próbálkozásként Bécsben tartott előadásokat, de a gazdasági helyzet miatt azok is bukással végződtek, az igazgató, nem látva más kiutat, Bécsből hazafelé tartó hajóján öngyilkosságot követett el. Halála után fia vette át a cirkusz vezetését, de a család fizetésképtelenné válása miatt 1934-ben visszaadta a bérleti jogot a fővárosnak, melyet 1936-ban Fényes György szerzett meg. Miután elérte, hogy a főváros felújítsa az épületet, Fényes bejárta Európát új produkciók után kutatva. A Városliget nem rendelkezvén óvóhelyekkel, engedély híján a Fényes Fővárosi Nagycirkusz utolsó szezonja 1944-ben volt. Abban az évben a német csapatok főleg istállónak használták az épületet, majd egy bombatámadás következtében beomlott a teteje, berendezési tárgyait pedig a nélkülöző környékbeli lakosok hordták el tüzelőnek. 

Egy év múlva azonban a cirkusz már május 1-jén 100 százalék cirkuszműsor címmel tartott előadást a háború befejezésének megünneplésére. A sebtében rendbehozott épületben 1946-ig leginkább varietéjellegű műsorokat adtak, majd egy vezetőváltást követően visszatértek az artista- és cirkuszi produkciók. A revü-, a varieté- és a kabaréműsorok a vasárnap délelőtti előadásokra szorultak vissza. 

cirkusz2.jpg

Képzés az Állami Artistaképző Intézetben 1955-ben. Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

A cirkusz az 1949-es államosítást követően 1950. május elsején nyitotta meg kapuját Köszöntünk Budapest! című látványos, leginkább a revü műfajára emlékeztető műsorával. Ebben az évben indult el az Állami Artistaképző Iskola Baross Imre vezetésével, majd 1954-ben az Országos Cirkusz Vállalatból Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat (MACIVA) lett, melyhez a cirkusz épülete, a dolgozók és a fellépő artisták is tartoztak.  
1966 márciusában lebontották az épületet, és az új cirkuszépület 1971. január 14-i ünnepélyes átadásáig egy méretes sátorcirkuszt használtak.

A cirkusz élén első és idáig egyetlen női igazgatója, a Picard dinasztia leszármazottja, Eötvös Gáborné állt.


1989-ben, a rendszerváltáskor, az akkor egy éve az igazgatói székben ülő Kristóf István, a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Ezüst Bohóc-díjas artistája nehéz helyzetbe került, ugyanis sokan pályáztak a Fővárosi Nagycirkusz városligeti helyére. Többek között neki köszönhető, hogy más állami vállalatokkal ellentétben a MACIVA talpon maradt, és nem hordták szét a vagyonát. Az ő nevéhez fűződik az 1996-ban létrejött, kétévente megrendezett Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál, amely a monte-carlói után a legrangosabb cirkuszfesztivállá nőtte ki magát. 2018-ban már Fekete Péter irányításával kezdődött el a XII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivállal a modern cirkuszművészet 250. évfordulóját ünneplő, az egész világra kiterjedő jubileumi ünnepségsorozat.

Közép-Európa egyetlen, 1450 fő befogadására alkalmas kőcirkusza a világ legképzettebb artistáit és a legszínvonalasabb produkciókat mutatja be a hazai közönségnek, és folytatja a méltán világhírű magyar cirkuszművészetet.

cirkusz11.jpg

Magyar artistadinasztiák a Fővárosi Nagycirkusz tavaszi műsorában

A Fővárosi Nagycirkusz magyar artistaművészekből álló, impozáns gálával 1971. január 14-én nyitotta meg újra kapuját. Ezt az eseményt idézte fel a Fővárosi Nagycirkusz 2021. január 14-én, 19 órakor kezdődő, egyszeri gálaműsorával, felvezetve a Dinasztiák című tavaszi műsorát, amelynek bemutatóját február 13-ra tervezik. A gála több mint hetven magyar artistaművész közreműködésével jön létre. Fellép többek között a Porond Ifjú Csillaga-díjas, Guinness-rekorder Richter Kevin és csoportja új deszka-számával, a műsor rendezői, a Silver Power, antik héroszokat idéző emelőszámával, a Weiss Jr. csoport fliegende produkciójával, a Donnert, Richter és Ádám cirkuszi dinasztiák tagjai pedig közösen adnak elő egy lovasakrobata számot. 

A műsorban szinte az összes cirkuszművészeti zsáner látható lesz: a levegő-, zsonglőr-, akrobata-, gyorsöltöző-, görkorcsolya-, handstand és illúziószámok mellett az állat és ember közötti feltétlen bizalmat és szeretetet papagáj- és kutyaszámok mutatják be, a nevetésről pedig tapasztalt bohócok gondoskodnak. 

Hetvenéves a magyar artisztika fellegvára, a Baross Imre Artistaképző Intézet
A Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium jogelődjét Állami Artistaképző Iskola néven 1950 decemberében alapította Baross Imre artistaművész. Az első évfolyam 1951 januárjában indult tizenöt növendékkel a budapesti Arany János utca 34. szám alatti bérház első emeletén lévő tánciskola termeiben, 1959-ben viszont már több mint száz diák felvételizett az intézménybe. Az Apáczai Csere János-díjjal kitüntetett Baross Imre pályáját tornászként kezdte. Az 1940-es évektől artistaként lépett fel az Arizona Revüszínházban Bronz-számával, majd a Fővárosi Nagycirkuszhoz szerződött. Baross-revü műsorával vált ismertté, amely főként ugróakrobata, magasnyújtó és korlátugrószámokból állt. 1986-ban bekövetkezett haláláig ő állt igazgatóként az intézmény élén, majd 2007-ben róla nevezték el az iskolát. 

Az egykori Állami Artistaképző Intézet diákjai hétfőtől szombatig, reggel nyolctól délután egyig gyakoroltak, majd két órától este hatig az Állami Balett Intézetben folytatták iskolai tanulmányaikat, az esti órák pedig leckeírással teltek. Ahogy a balettművészeknek, úgy a fiatal artistáknak is érettségi után szakdolgozatot kellett írniuk, amelynek sikeres megvédését, majd az egyéves művészképzést követően kapták kézhez oklevelüket.
 
A szigorú felvételi követelmények, a kitűnő és hozzáértő tanári gárda, valamint a feszes napirend olyan tehetséges artistaművészeket nevelt, akik elképesztő produkcióikkal világhírűvé tették a magyar artistaművészetet, és országunk kulturális nagyköveteivé váltak. 

Az iskola mai, a VII. kerületi Városligeti fasorban található épülete 1973-ban készült el. Az artistaképző 1980 óta intézetként emelt szintű művészképzést is folytathat, fenntartója a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Nonprofit Kft.

cirkusz7.jpg

A kétévente megrendezésre kerülő Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivált a világ legrangosabb cirkuszfesztiváljai között tartják számon. Fotó: Urbán Ádám

A tanárok évtizedekig a hagyományos cirkusz elvárásainak megfelelően oktattak, a tanulók legjobb készségét középpontba helyezve fejlesztették őket, és egy vagy két kiválasztott cirkuszi számra összpontosítottak. Ma már az új cirkuszi hullámnak köszönhetően az oktatás fontos pillérévé vált az az elvárás is, hogy növendékeik más művészeti ágakkal együttműködve színházakban is megállják a helyüket, képesek legyenek karaktereket megformálni és akár megszólalni is a színpadon. Ennek érdekében az iskola rendszeresen együtt dolgozik neves magyar és külföldi művészekkel, akik intenzív workshop után egész estés előadásban mutatják be a diákokkal közös munka eredményét. 
A jelenlegi szakgimnáziumi, komplex művészeti képzés 2013-ban indult. A tanulók ötödiktől nyolcadik osztályos korukig előkészítő, alapozó képzésben részesülnek, majd a 9. osztályban a cirkuszművészet minden jellemző területével megismerkednek, közben balettet, pantomimet, színészmesterséget, táncot és színpadi mozgást tanulnak. Év végére körvonalazódik, ki miben a legerősebb, és ekkor kezdődik meg az adott zsánerre való szakosodás is, majd a tizedik osztály elejére kialakul, hogy mely területeken érdemes intenzívebben fejleszteniük magukat, miközben a már megtanultakat is gyakorolják. A tizenharmadik osztály végére mindenkinek kész produkciója van, amellyel középfokú szakmai vizsgát kell tennie (artista II), ezután beiratkozhatnak az egy évig tartó, emelt szintű artistaművész (artista I) képzésre.

A szerző kulturális újságíró, képzőművész.