SzepsyIstván001.jpg

Szepsy István elmondta, hogy az agyvérzés miként változtatta meg a gondolkodását. Másképpen jár az agya, ami különlegességek felfedezését is jelenti. Új borstílusokra, még nem próbált utakra talált rá, ezekről és a most piacra kerülő, palackonként ötszáz euróba kerülő aszúról is beszél az interjúban.

Egy súlyos betegség komoly változásokat okozott a Szepsy Birtok működésében. Hogyan alakult át az életük?

Másfél éve agyvérzést kaptam. Fejlődő tendenciát mutatok, már tudok járni és beszélni. Részt veszek a munkában, a háttérből. A menedzsmentet át kellett adnom a gyerekeimnek, bár a pénzügyeket korábban is az egyik lányom intézte. A 2020-as szüretre már új borstílusokat tervezek, látom a dűlők fejlődését, így azt érzem, visszatértem.

A munka mellett mindig meghatározó volt az Ön számára a filozófia, a gondolkodás, a szellemi tevékenység. Ebből a szempontból hogyan élte meg ezt a súlyos helyzetet?

Nagyon rosszul, mert az ember első gondolata az, hogy ennyi volt. Elkönyveltem magamban, hogy vége, itt a halál. De nem adtam fel, vissza akartam jönni. Ahhoz képest, hogy járni sem bírtam, beszélni sem, most egészen jól vagyok. Nem mindenki tud ennyire kijönni ebből. Nem veszítettem el az öntudatomat, az emlékezetemet sem. Úgy éltem meg, hogy most kiesem a munkából, mert csak az foglalkoztatott. Mert egyébként miből esnék még ki? Abból a néhány évből, ami még lett volna? Azzal már nem több, nem kevesebb, hiszen éltem eleget. Úgy gondoltam, hogy a munka az, amiben még van mit teljesítenem, ugyanis rengeteg a kihasználatlan lehetőség. Ahogy a termőhelyek jöttek be a képbe, és újabb területek nyíltak, újabb borstílusokat kellett kipróbálnunk, ezért szeretném megélni, hogy az én életemben ezeket kifejlesztjük. Tokaj nem ennyi, mint amit eddig megismert a világ, hanem sokkal több! Még rengeteg újítás vár ránk, és ebben jó lenne részt venni. Ezért sajnáltam volna, ha véget ér a történetem, de természetesen a gyerekeim és az unokáim fejlődését is szeretném még látni. Megkörnyékezett a halál gondolata, és mivel engem érdekel a szellem világa és a lélek, ezért belegondoltam, hogy mi dolgom van itt, a világon. Arra jutottam, ez valamiért kellett nekem, hogy más irányba terelje a gondolataimat. Túlzottan egysíkú volt a gondolkodásom korábban, megújulás kellett, és ez most ebben a formában valósult meg. A generációváltásra szükség volt nálunk is, ez most megtörtént, és jó, hogy nem az váltotta ki, hogy távozom az életből. A velem történtek megmentettek minket egy nagyobb tragédiától, és nekem is esélyem van arra, hogy folytassam a termékfejlesztést.

Megváltozott a gondolkodása? 

Az a lényeg, hogy másképpen fog az agyam. Kizökkentem a mindennapokból, és fogékony vagyok olyan dolgokra, amelyekre korábban nem. A termőhelyi sajátosságokra jobban tudok figyelni, a szőlőfajtákra is.

A furmintra vonatkozóan már tizenhét éve végzünk fajtaszelekciót. Nagyon fontos számomra, mi az egyes típusok tulajdonsága, milyen területen teljesítenek jól. Mi várható az adott szőlőtől? Mennyire őrzi meg a savat? Aszúsodik? Töpped? Egészséges marad, és így száraz bornak lesz alkalmas? Ennek megfelelően kell felhasználnunk az egyes változatokat a borkészítéshez. Most rájöttem, hogy a furmint szőlőfajta töppedése korábban nem volt a látókörünkben. A furmintnak csak a botritiszes változatával foglalkoztunk, míg a hárslevelűt és a sárgamuskotályt töppedten dolgoztuk fel. A furmintot töppedten nem használtuk, pedig fantasztikus íze van.

Így látta meg az új borstílusokat. Mik az újdonságok?

A 2020-as szüretben lesz egy új borunk, töppedt, tehát aszúsodás nélküli furmintból. Ennek várhatóan 40 és 80 gramm/liter között lesz a cukortartalma. A másik újdonság, hogy visszatér a kínálatunkba a Szepsy Cuvée, a késői szüretelésű borunk.

Egyszer úgy fogalmazott: minden, amit csinálunk, az marketing. Aki a Szepsy Birtokot nem ismeri alaposabban, gondolhatja erről azt is, hogy Szepsyék körül sok a hírverés, a reklám…

A „minden marketing” számunkra azt jelenti, hogy a munkánk, a tevékenységünk számos részlete ezt is szolgálja. A fejlesztéseink, a fajtakutatás, a termőhelyek kutatása és kiválasztása, a minden évben továbbfejlesztett termésválogatás, a termékstruktúránk alakítása, ezek ebben a munkában is szerepet játszanak. Esetünkben valójában nincs klasszikus marketing, de minden tevékenységünk ezt is szolgálja.

/Tokaj, Szent Tamás dűlő/

A termőhelyek válogatása hogyan történt?

Mindenütt megvásárolhatók maradtak azok a területek, amelyek ránk vártak. Nélkülük nem csinálhatjuk meg a világ első számú édes borát. Mert ez a cél. Ez egy jel, a számunkra legfontosabb dűlők szabadon maradása, azt gondolom, az égiek is segítettek ezzel. A fő feladathoz kell rendelni a fogyasztói árat is. Amikor erről beszélünk, látni kell, hogy messze elmaradunk a nemzetközi piacon kialakult áraktól.

Mekkora összegekre gondoljunk? Milyen árszintet kellene elérni?

A versenytársaink négy–ötszáz eurós palackonkénti árnál tartanak, a legmagasabb összeg, amit egy üveg természetes édes borért elkérnek a kereskedelemben, az húszezer font. Ezt az extrém árat Egon Müller osztrák borász érte el egy nagyon kicsi, néhány száz literes tétellel. Mi az ötszáz euró körüli, egészen pontosan a négyszáznyolcvan eurós árat tűztük ki célul, és ez most ősszel meg is valósul.

A magyar piacon is?

Mindenhol, ahol kaphatóak a boraink. Ez limitált tétel, mintegy ezer palack parcellaszelektált aszú. A parcella egy nagyobb dűlő része, esetünkben egy vagy másfél hektárnyi szőlőterület. Ezek kijelölése nem önkényesen történik, természetes módon behatárolt részről beszélünk, ahol geológiailag eltérő a talaj az adott dűlőhöz képest. A különbségek a műholdas képeken jól láthatóak. Tokaj-Hegyalján ezerötszáz hektáron lehet minőségi aszút és édes szamorodnit termelni, tehát a világ édes boraihoz képest igen nagyok az arányok, így pedig szinte lehetetlen a borvidéket megillető árakat elérni.

Ez feloldhatatlannak látszó ellentmondás.

Igen, ezért van szükségünk a parcellára, amelyek kijelölését a 2017-től hatályos borvidéki eredetvédelmi szabályozás is tartalmazza. Parcellát a legjobb dűlőkön belül lehet lehatárolni. Az erről a területről származó borokat külön tudjuk márkázni. Az a lényeg, hogy ne egy édes bort vásároljon meg a vevő, hanem tudatosan a Szepsy Birtok szelektált furmint aszúját, amely szerinte is megér palackonként négyszáznyolcvan eurót. Ennél magasabb minőségű édes bor a világon nem létezik. Ez az üzenet.

Nagyon összetett a talaj, a tőkék is rendkívül idősek, hatvan év felettiek, így jól ki tudják aknázni a termőtalaj adottságait. A hetvenkét hektáros Szent Tamás-dűlőben található egy másfél hektáros parcellánk, ahol eltérő a termőtalaj, ráadásul puhább rétegekből áll, így a gyökerek számára átjárhatóbb, hozzáférhetőbb.

Egyes helyeken húszméteres mélységig sikerült lefúrni, itt harminc különböző réteget találtunk. Előfordult, hogy beszakadt a föld az egyik dűlőnkben, és hat méter mély verem keletkezett. Ez többször is megismétlődött, rövid időn belül. Először így láttam meg, milyen sok a réteg, mekkora a gazdagság a felszín alatt. Pont akkor szakadtak be a gödrök, amikor arra volt szükség, hogy észrevegyük a föld alatt rejlő dolgokat! Az égiek segítették a célok megvalósulását. A geológiai vizsgálatokat tíz évvel ezelőtt kezdtük. Sírva fakadtam örömömben, amikor megláttam az első fúrás eredményét a Nyúlászó-dűlőben. Elképesztő változatosságot mutattak a termőtalaj rétegei. Korábban a hegyaljai kőbányákat tanulmányozhattuk, de ott homogénebb a föld, éppen ezért érdemes bányászni. Azt gondoltam, hogy a szőlők alatti föld is hasonló ahhoz, ami a kőfejtőkben látható, de szerencsére tévedtem.

Értem én, hogy a legjobbnak elsőnek kell lennie, de üzleti szempontból esetleg jó lehet a második, talán a harmadik pozíció is, vagy mégsem?

El kell érnünk a legjobbaknak tartott pincészetek borainak a presztízsét, hiszen a tokaji aszú az egyik legkülönlegesebb bor. Azért dolgozunk, hogy ezt bebizonyítsuk. Nem elégedhetünk meg a másod- vagy harmadhegedűsi pozícióval. Ez nem büszkeség, hanem üzleti kérdés. Mivel ezekből az édes borokból keveset vásárolnak, másképp nem tudjuk fenntartani ezt a termelési kultúrát. Tokaj jövője csak magas árszinttel biztosítható.

/Napfelkelte, Tokaj Fotó: A Szepsy Birtok engedélyével/

Az elmúlt évek vitáinak az volt a lényege, hogy szűküljön a termékkínálat, mert a vásárlók nem ismerik ki magukat a sok bor között. Ezzel most mégis szembemenne?

Mi is szűkítettünk korábban. Négy típusra mentünk le: száraz bor, édes szamorodni, aszú és eszencia. Most visszahozzuk a cuvée-t, a házasított késői szüretelésű bort, és jön egy újdonság, a töppedt szőlőből készült furmint. 

A Szepsy nemzetközi bormárka?

Fejlődik, az elmúlt huszonöt évben komoly sikereink voltak. De ez nagyon lassan alakul, mert az ár nélkül nem tudtunk kitörni, viszont a magas árakat nem engedhettük meg magunknak. A parcellaszelektált aszúval meglesz az áttörés. Komoly eredményeket értünk el a szamorodnival és az aszúkkal is, a száraz borokkal pedig egészen jól állunk. De még mennünk kell előre.

Mennyire követik a nemzetközi trendeket a magyar borfogyasztók?

A nemzetközi trendek nagyrészt itthon is érvényesülnek: a fogyasztók többsége a rozékat és a könnyebb vörösborokat szereti. Egy olyan borvidék számára, mint Tokaj-Hegyalja, ez nem kedvező, de nincs választásunk, nem mi alakítjuk a trendeket.

Vajon miért változott meg a borízlés?

A fogyasztói társadalomban a vevő azonnal szeretné meginni a megvásárolt bort, egy ideje nem szokás hosszan tárolni a borokat.

Művészet-e a borkóstolás és a borkritika?

Az lenne, és lehet is művészi szinten csinálni, de ehhez különleges adottságok szükségesek és rengeteg tanulás. A világ egyes részein már üzlet a borkritika.

Miért nem jönnek nagyobb számban Hegyaljára magyar befektetők?

Mert nincs nagy megtérülés. Pusztán üzleti alapon nem éri meg édes borba pénzt fektetni. Olyan emberek hoznak ide pénzt, akik érzelmileg is kötődnek a tájhoz, a borvidékhez. Szerencsére vannak magyar befektetők is. Az itt élő borászatok számára nincs kérdés ebből a szempontból, nekünk itt kell sikeresnek lennünk. Sok pénzünk belemegy a pincészetbe, hiszen mindent visszaforgatunk. De számunkra ez nem befektetés, hanem az életünk.

/Indulókép: Szepsy Tamás Fotó: A Szepsy Birtok engedélyével/