01_fortepan_125741 (1).jpg

A „Magyar az, akinek fáj Trianon” tétel – amelyet a közhiedelemmel ellentétben nem Illyés Gyulához, hanem Patrubány Miklóshoz, a Magyarok Világszövetsége elnökéhez köthetünk – nem fogalmazódhatott meg a Kádár-kori közbeszédben. A határon túli magyarság tragikus helyzetét a pártállam a szőnyeg alá söpörte, mégpedig azzal az álságos indokkal, hogy szomszédaink – Ausztria kivételével, ahol egyébként is a legkevesebb magyar élt – „baráti országok”.

Rockzenészeink is tudták, hogy a határon túli magyarság sorsa tabu, ezért jobb híján történelmi köntösbe bújtatták a témát. Így tett a P. Mobil is. A Honfoglalás (1978) című rockszvitjük szövegét Schuster Lóránt zenekarvezető ötletéből Földes László írta, zenéjét javarészt Bencsik Sándor és Cserháti István szerezte.
 


A magyarság őstörténetéről, az őshazából a vándorlások után a Kárpát-medencébe érkezésről szóló öttételes mű a nemzeti identitást erősítette, a kor szellemétől eltérő módon. Ezt bizonyítják a bevezető mondatok is: „Azok a hegyek még ma is állnak, azok a folyók még ma is futnak, az a csillag még ma is mutatja az utat, az a nép még ma is él.” A visszaemlékezések szerint az ősbemutatón, 1978. május 1-jén a közönség egy része, érezve a pillanat lelkesítő és felemelő varázsát, letérdelt, és úgy hallgatta a zenét a Budai Ifjúsági Parkban. A Magyar Rádió 1978. október 26-án rögzítette a Láng Művelődési Házban tartott koncertet, azzal a szándékkal, hogy később lemezen megjelentetik. De ez csak hat év múlva történt meg a lemezgyár „jóvoltából”. A koncertnek az volt a pikantériája, hogy a P. Mobil az Apostol együttes előtt lépett fel, és a Honfoglalás alatt elhangzott tapsokat keverték az Apostol-koncert hanganyaga alá. A P. Mobil viszont egy úgynevezett mikrofonos műfejjel felvette a koncertet, ezen az eredeti konferálás és közönségzaj hallható, és a rendszerváltás után megjelent CD-jükön is ez szerepel. 1978-ban Schuster Lóránt a rádiófelvétel másolatával kilincselt az MHV-ban, ahol sovinisztának bélyegezték az alkotást, és hosszú huzavona után azt állították, hogy elveszett a hanganyag. A zenekarvezető azonban leleplezte a hazugságot: megtalálta a hangszalagot a titkárnő szekrényében.

Végül 1984-ben megjelenhetett a Honfoglalás című P. Mobil-lemez, amelynek borítójára egy Trianon utáni Magyarország térképét ábrázoló gitártest került. A korabeli cenzúra tanácstalanságát jelzi, hogy a lemezen látható gitárt pengető kéz gyűrűsujján piros-fehér-zöld szalag van, míg a borító hátoldalán vaskos vörös nyilak mutatják: keletről érkeztek a magyarok a Kárpát-medencébe. Több, a kultúrpolitika által nacionalistának kikiáltott P. Mobil-szöveg is áldozatául esett a cenzúrának. Az MHV nyomására átnevezték az 1983-as Heavy Medal című lemezükre szánt Transsylvania című számukat Metalmániára, de megváltoztatták a Piros, metál, zöld szám címét is, ebből lett a Nem érhet baj. A zenekar a rendszerváltás után is sokat tett a nemzettudat fenntartásáért. A Babba Mária a csíksomlyói búcsúról szól, az 1998-as Kutyából szalonna című lemezük címadó számának végén pedig a koncerteken Schuster Lóránt a „Nem, nem, soha!” rigmust kántálja az alapriffekre. 

A Szörényi–Bródy-szerzőpáros István, a király című rockoperája a Honfoglalásból is ihletet merített. A darabban jól megférnek a népi hangszerek a rock- és az egyházi zenével. Az 1983. augusztusi királydombi előadás-sorozatot szervező Ifjúsági Rendező Iroda igazgatója, Gál Iván úgy emlékszik vissza, hogy már előzetesen is több pártpotentát nemtetszését nyilvánította. A nemzeti érzés újszerű művészeti eszközökkel való megjelenítése azonban az MSZMP haladóbb tagjait nem zavarta, így az akkori budapesti pártbizottságot vezető Maróthy László nyíltan kiállt Szörényiék mellett, az esetleges összetűzéseket is vállalva a pártvezetéssel. [A bemutató körülményeit olvasóink részletesen megtalálják Kiss Eszter Veronika Nem ilyen lovat akartunk – Interjú a 75 éves Szörényi Leventével című írásában, az Országút 10. számában. A szerk.] Az István, a király jótékony hatása és a gorbacsovi glasznoszty érződött Köpeczi Béla művelődési miniszter 1986 májusában az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának adott jelentésében, amelyben a nemzeti érzés rockzenei megjelenítését pozitívumként értékelte.

 

A rendszerváltás előtt a nemzeti érzés más alkotásokban is fontos szerepet kapott, például a Bojtorján együttes 1983-as Összetartozunk című számában is, amelynek szövegét Horváth Attila éppen a cenzúra miatt úgy írta meg, hogy az értelmezhető legyen szerelmi duettként, szólhat a zenei stílus által összekötődő emberekről, de leginkább a határon túli magyarokkal való összetartozásról beszél. Számos feldolgozást megélt a szám, Balázs Fecótól Kovács Nórin át az össznépi popélvonallal felvett klipig. A Bojtorjánt vezető Kemény Győző vidéki háza előtti székelykapun idézetként ott állt a dal refrénje, miszerint „mert volt már pár utunk, és sok mindent tudunk, de legfőképpen azt, hogy összetartozunk”.

A rendszerváltás eufóriájában a határon túli magyarokkal való szolidaritás tematikája is előkerült, amire a Bikini Temesvári vasárnap című lemeze a legjobb példa. Varga Miklós 1990-es slágere, az Otthonról hazafelé is azt a kérdést boncolgatja, hogy a környező országokból hazánkba menekülő nemzettársaink milyen érzülettel vándorolnak el szülőföldjükről a befogadó anyaországba. Halász Judit 1989-es Ismeretlen ismerős című nagylemezén – talán némi meglepetésre – egy Tolcsvay László által megzenésített Szép Ernő-vers is hallható, a Felhő. A szám hazánkat a felhőhöz hasonlítja, amit a szél úgy szaggat szét, ahogy a trianoni békediktátum Magyarországot. A dal vége summás, de annál fájóbb: „Volt, nincs Magyarország”. Már a jelenkorhoz közelít az Edda Művek 2015-ös, A sólyom népe című lemezének zárószáma, az Erdély felé. A romantikus dal Erdély és a magyarság kapcsolatát egy szerelmespáréhoz hasonlítja.

 

Koltay Gábor, az István, a király premier-előadásának és filmváltozatának rendezője 2018-ban színpadra – egészen pontosan a Hősök terére – vitte Koltay Gergely, a Kormorán együttes vezetőjének szerzeményét, a Trianon című zenés történelmi játékot. A nemzeti összetartozás napja alkalmából került sor a bemutatóra, parádés szereposztással, mások mellett Varga Miklós és gyermekei, Varga Vivien és Varga Szabolcs, valamint a Pokolgép együttesből ismert énekesek, Kalapács József és Rudán Joe, a megasztáros Palcsó Tamás, a szintén tehetségkutatón, A Társulat című produkcióban feltűnt Vadkerti Imre, továbbá Benkő Péter, Laklóth Aladár és Ruttkay Laura részvételével. A Kormorán együttestől megszokott folk and rollal átitatott, szimfonikus elemeket is tartalmazó zeneművet korabeli dokumentumokból és versekből vett idézetek gazdagították. A grandiózus, több száz táncossal, statisztával, lovassal és artistával életre keltett műben megjelent az I. világháború, az 1918–1919-es politikai földcsuszamlás és Horthy Miklós Budapestre vonulása. 1920. június 4., a békediktátum aláírásának napját egy gimnáziumi osztály szemüvegén keresztül láttuk. Az egyik kvintesszenciája a darabnak Juhász Gyula Trianon című versének „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá!” sora. Felcsendült irredenta dal és foxtrott tánczene, miközben a területi revízió eredményeit is bemutatták. A vészkorszak, a kommunista hatalomátvétel, a felvidéki magyarok anyaországba telepítése, az 1947. február 10-ei, Trianont megerősítő párizsi béke úgyszintén megjelent, ahogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése és a határon túli magyarok diszkriminációja is. A rendszerváltás kavargó, de szívmelengető történéseiből fejlődött ki a felemelő finálé.
 



/Indulókép: Sárvári Vilmosnak, a P. Mobil együttes tagjának a gitárja. A hangszert Turcsák Tibor készítette. Fotó: Fortepan/Adományozó: Urbán Tamás/