fortepan_83728.jpg

Krisztus után 1978-ban
óesztendő napján 
vérben és fagyban
sírtam éppen – Te dédelgess most is
nézz vissza rám 
szemközt az utcán
világméretű zűrzavar
nem engem ütnek mégis felriadok
lélegzetenként ellenőrzöm vajon létezel
és én én is vagyok most megvallom 

hamis istennek áldoztam

a vezeklők közt ébredtem
üss verj büntess engem
irgalmatlan eltévedésem
meglátja színed valaha
fekete-fehér szemem
és ti mind e világ fiai
mit álltok itt bámulva vidáman
ha a vaságyon énekeltem 
a vérpadon is énekelek
tavaszköszöntő éneket

a földre hajolt Istennek

/Fotó: Fortepan/Ebner/