BESTIÁRIUM.jpg

Mit csináljon egy lány, ha csak a rovarokat szereti? Ha nem akar bulizni, táncolni, sportolni. Anya nem tudja, apának sincs ötlete. A nagymama szerint az ő Arankájuk nem is autista, csak visszahúzódó. Enyhén, nagyon kis mértékben autisztikus.

Enyhén autisztikus? Nem így gondolta ezt a többi lány a Kertészeti Egyetem kollégiumában. Aranka nem szerette, ha szóltak hozzá, az utcán, a folyosón fel sem ismerte a szoba-
társait. A dzsekije zsebe tele volt rezgő, pirregő, cirregő rovarok sokaságával, ezek éjszaka néha kibújtak a dobozkákból, és zavarodottan keringtek Aranka ágya körül.

Ez valami őrület, mondták Aranka szobatársai. De legalább néha hajat moshatna, vagy kommunikálna másokkal, nemcsak a hülye rovarokkal! Tarthatná a skatulyáit a folyosón, vagy hazavihetné a szüleihez!

Kutyát, macskát tilos a kollégiumban tartani – és magától értetődően tücsköket sem lehet, magyarázta az igazgató, aki egy pillanatra megsajnálta a szemüvege mögül pislogó Arankát. Nos, a természet szeretete nem bűn, de azon már csak a szak-
orvos segíthet, ha valaki képtelen az emberekhez alkalmazkodni, és csak az állatokkal érzi jól magát… De az igazgató nem tudta folytatni, mert Aranka lágyan, finoman, lassan ciripelni kezdett, és lehunyt szemmel pirregve, a kezével furcsán hadonászva kiszökdécselt a szobából. Az igazgató lelkiismeretes pedagógus volt: értesítette a kecskeméti szülőket, hogy Arankájuk „bódult tudatállapotban” elhagyta a kollégiumot. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen.

Ám akármilyen tudatállapotban is volt Aranka, többé nem tért haza. A szülők mindenhol kerestették, míg egy rendőr fel nem hívta a figyelmüket a YouTube legnagyobb slágerére, egy „tücskös videóra”. Mi ez a baromság? – kérdezte Aranka édesanyja. Ki a fenét érdekel, hogy melyik tücsöknek szebb a hangja? Ám az egyik videóban Aranka is feltűnt, igaz, csak a szemüvegéről lehetett felismerni, a közönség buzdítására együtt táncolt, cirregett-pirregett a tücskeivel.

Kodály Zoltán nemzetében egy ilyen világhír kész szégyen, vélte Aranka édesapja. Még ha valami különleges, új tücsökfajtát fedezett volna fel! De Aranka nem értesülhetett a szülei véleményéről. A dél-koreai tévék meghívásából elutazott a Távol-Keletre, fellépett Japánban, Kínában, Vietnamban, előadást tartott a hongkongi egyetemen. Hétmillió követő! Micsoda őrület! Szegény nagymama nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, büszke legyen az unokára vagy szégyenkezzen. A leghíresebb magyar! Még ilyet! De egyszer csak véget ért a tücskös diadalmenet. Nem szóltak többé a hírek a magyar tücsökszelídítőről, még Aranka videói is eltűntek.

A szülőknek a nagykövetek és a konzulátusok sem tudtak segíteni. Se a tücskökről, se Arankáról nem jött semmi hír. Aranka felszállt az egyik japán expresszvonatra, de a végállomáson még a szemüvege sem került elő.

Szegény kislány! Igazából nem is ismertük, sóhajtozott a nagymama.

Pár nap múlva légipostán kapott egy pici skatulyát egy hatalmas, össze-
aszott tücsökkel. Ha a fény felé tartotta, úgy tetszett, a csápjai fölött apró szemüveget visel.

Dobja ki a kukába? Temesse a kanári mellé a kertbe?

Ez szívtelen dolog lenne.

De hogy rendeljen temetést egy ilyen kis dögnek?