O20.23. KESZI RozsaDavid.Kep.1.(NyirkosZsofia).jpg

Rózsa Dávid 2020. március 16-ától tölti be az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatói posztját. Előtte azonban, tavaly ősszel, másfél hónapon keresztül végzett könyvtárszakmai átvilágítást az intézményben. Ezek után pályázta meg az intézmény vezetői beosztását, mert lehetőséget látott a nemzeti könyvtár hatékonyabbá tételére.

Milyen tapasztalatokkal látott munkához?

Természetesen korábban már ismertem a nemzeti könyvtárat: több mint húsz éve vagyok olvasója, és tíz éve szakmabeliként is követem az itt zajló tevékenységet. Tavaly ősszel, az átvilágítás során aztán alaposabban tanulmányoztam az OSZK működését. Az első kedvező megállapításom az volt, hogy még mindig igen sok nagy tudású szakember dolgozik itt, pedig az utóbbi évtizedben rengeteg pótolhatatlan kolléga távozott. Munkám során az a kérdés foglalkoztatott, hogy ha egyszer ilyen kiemelkedő szakembergárda gyűlt össze, és ilyen óriási értéket képviselő, a magyar írásbeliség évszázadait felölelő gyűjtemény jött létre, vajon miért tompább az intézmény nimbusza a lehetségesnél. A magyarázatot a többszintű szervezetlenségben leltem meg, amelynek egyik megnyilvánulása, hogy sok kis műhely végzi egymás mellett, de a többitől függetlenül a tevékenységét. Nincs meg az a szinergia, amely lehetővé tenné, hogy az intézmény többet, jobban és láthatóbban produkáljon.
Egy nemzeti könyvtár esetében a láthatóság nem pusztán marketingkérdés, hanem közszolgálati kötelezettség. 

Ha a lakosság elenyészően kis hányadának van tudomása arról, hogy mit csinál a nemzeti könyvtár, akkor azon változtatnunk kell. Ez a könyvtár nemcsak sok száz évnyi szöveges anyagot (kódexeket, ősnyomtatványokat, régi és ritka könyveket, kötelespéldányokat) őriz, hanem térképeket, grafikus plakátokat, metszeteket, zeneszerzői hagyatékokat, gramofonlemezeket, történeti interjúkat és sok egyebet. Páratlan kulturális érték van ránk bízva. Kötelességünk mindezt mindenki számára elérhetővé tenni. Azoknak is szolgáltatnunk kell, akik nem tudják, hogy itt milyen kincsek vannak. Igényt kell keltenünk, nemcsak a kutatók érdeklődését kielégítenünk. A nemzet minden tagjához szólnunk kell – ettől lesz az OSZK nemzeti könyvtár.

Milyen lépéseket, átszervezéseket indított el, amikor átvette a főigazgatói pozíciót?

Az első hetekben az a feladat tornyosult előttünk, hogy átállítsuk a rendszert a digitális működésre, azaz a távmunkára, mivel belépésem másnapjától a koronavírus-járvány miatt be kellett zárnunk a könyvtárat.

Jöhetett volna egy szalagcím valamelyik lapban, hogy az új főigazgató első lépéseként bezárta az intézményt?

Ez majdnem így is történt. Március 16-án beléptem, 17-én pedig az egyik hetilap – ki tudja, milyen félinformáció alapján – jóindulatúan szétkürtölte, hogy a járványhelyzet közepén berendeltem az épületbe az alkalmazottainkat. Miközben éppen gőzerővel készítettük az OSZK távmunkaszabályzatát, és meghatároztuk a több mint négyszáz kolléga otthoni feladatait. A harmadik nap reggelére elkészültünk, a negyediken pedig aláírtam a szerződéseket.

Mit jelentett Önöknél az átszervezés?

Az átszervezésekkel kapcsolatban az volt a fő cél, hogy kiküszöböljük az átvilágítás során tapasztalt működési anomáliákat, s megszűnjön a sok párhuzamosság, a felelősségek elmosódása. Egyes szervezeti egységek korábban osztódással szaporodtak, jobbára nem szakmai, hanem egyéb okok miatt. Ezekről az átvilágításkor az összes felső- és középvezetővel konzultáltam, mindenkinek megismertem a vonatkozó álláspontját. Ennek alapján készült el az OSZK új szervezeti és működési szabályzata, amely június 11-én lépett hatályba. Ebben már a könyvtárszakmai feladatok köré csoportosítottuk a tevékenységeket, lehatárolva a teendőket és a hozzájuk tartozó felelősséget. Minden olyan feladatot, amelyet korábban elvégzett az OSZK, viszünk tovább, sőt, újakat is kaptunk.

Kérem, említsen meg egyet az új feladatok közül.

Az egyik legizgalmasabb új feladatunk a webarchiválás. Az emberiség tudáskincsének jó része ma már eleve az interneten jelenik meg. A mi feladatunk, hogy a .hu-s, azaz a magyar vonatkozású honlapokat megőrizzük az utókornak. Természetesen lehetetlen minden egyes honlap minden egyes pillanatnyi állapotát megőrizni. Ehelyett évente két alkalommal végzünk teljes körű mentést, amikor minden magyar doménű honlapról készítünk pillanatfelvételt. Egy válogatott kör esetében évente négyszer tesszük meg ezt. Ezenkívül eseményalapú archiválást is végzünk a fontosabb eseményekkel, rendezvényekkel (például kiemelt évfordulókkal) kapcsolatos tartalmakból. Kérdés, hogy mi az, amit ezekből a rögzített webes tartalmakból nyilvánosan szolgáltathatunk. Ennek a jogszabályi háttere még alakul. A lementett weboldalak zöme egyelőre helyben kutatható, és csak azok a tartalmak nyilvánosak, amelyekről a jogtulajdonosokkal már megállapodtunk.

Miért szűnt meg a Kutatási Főosztály, hiszen ott értékes munkák születtek?

Tévedés, semmi sem szűnt meg, legfeljebb átalakult: a Tudományos Igazgatóság olvadt vissza a különgyűjtemények közé, ahonnan 2007-ben vétetett. (Ezt fejezi ki az „új” szervezeti egység, a Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály neve.) Részben ez az igazgatóság diszponált számos különgyűjteményi dolgozó munkaideje fölött is. Most mindössze annyi történt, hogy ezt a két, szervesen összetartozó területet újból egyesítettük. Erről egy félreérthető Facebook-poszt kapcsán terjedt el az a vélekedés, hogy éppen szétverjük az OSZK tudományos tevékenységét, és az álhírt felkapta egy hetilap és néhány weboldal is. Mindezt úgy, hogy SZMSZ-ünkről és a tényleges helyzetről nyilvánvalóan egyik sem tájékozódott. Az élet egyébként viszonylag gyorsan igazolta, hogy racionális alapokon álló összevonás, átszervezés esetén elbocsátás nélkül is teljesítménynövekedést lehet elérni. Leépítésről nem volt, és azóta sincs szó, s mindeközben ellátatlan feladatunk sincs.

Ezek szerint az átszervezések a vezetői beosztások csökkenésével járnak. Hogyan fogadták az új helyzetet a nem vezető pozícióban lévő szakemberek?

A nagyszabású átalakítások nyilván sosem mennek konfliktusok, érdeksérelmek nélkül, azonnali közmegelégedésre. Mindenesetre a feltett kérdésre egzakt válaszhoz jutottunk az elmúlt hónapokban, hiszen a közalkalmazotti jogviszony november 1-jétől munkaviszonnyá történt átalakulása kapcsán a több mint négyszázból mindössze húsz fő (4,7 százalék) nyilatkozott nemmel a tőlünk kapott munkáltatói ajánlatra, és további hét fő nem írta alá végül új munkaszerződés-tervezetét. Megelőzőleg azt kellett eldöntenünk, hogy az évekkel ezelőtti, ötszáz fő fölötti személyi állománnyal, közepes bérszínvonalon, és emiatt folyamatos fluktuáció kíséretében, vagy némileg kisebb létszámmal, de a kimagasló szakértelmet, elhivatottságot magasabb anyagi elismeréssel honorálva, valamint a néhol kaotikus szervezettségű intézményt átalakítva folytassuk-e kiemelt jelentőségű munkánkat. Vezetőtársaimmal a második utat választottuk. Az átállás kapcsán a kollégák 80 százalékának átlagosan 15 százalékos béremelést biztosítunk, ráadásul a már rendelkezésünkre álló intézményi költségvetésből, külső forrás bevonása nélkül. Ehhez társul majd az állami forrásból érkező 6 százalékos bértömeg-növekedésből származó emelés.

Jelent-e kihívást a könyvtár számára a Wikipédia erősödő jelenléte?

A könyvtárosok alapfeladata az, hogy az információhordozókat gyűjtsék, megőrizzék, szabványosan feldolgozzák, és azokból információt szolgáltassanak. 

E tekintetben a könyvtárnak a Wikipédia nem versenytársa. A Wikipédia nem állítja magáról, hogy mindent tud, és végső tudást ad, ráadásul igyekszik használóit további forrásokhoz vezetni. Ez utóbbi miatt a Wikipédia inkább a szövetségesünk, mivel azt szorgalmazza, hogy ha mélyebb és teljesebb tudást szeretne az olvasó, akkor forduljon a releváns kézikönyvekhez, szakcikkekhez, könyvtárakhoz. Az igazi veszélyt az jelenti, ha sokan hajlamosak azt hinni, hogy a Google találati listájának első oldala maga a teljesség.

/Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója Fotó: Nyirkos Zsófia/

Hogyan tudnak megbirkózni az ezeréves hagyaték digitalizálásával?

Természetesen az a célunk, hogy állományunk minél nagyobb részét tegyük mindenki számára digitálisan is elérhetővé. (Ezekben a napokban éppen újkori metszetgyűjteményünkből teszünk közzé bőséges válogatást.) Ennek érdekében építettük meg Közép-Európában egyedülálló digitalizáló központunkat, ahol terveink szerint jövőre megindul a tömegtermelés. Az OSZK állománya mindent egybevetve tízmilliós nagyságrendű – manapság is hatalmas mennyiségű anyag áramlik be nap mint nap. Mindezek digitalizálása izgalmas, komplex kihívás, hiszen egészen más munkafolyamatot, kezelést kíván egy kódex, mint egy fotó vagy egy gramofonlemez. Az pedig, hogy ezek tartalmát élvezhető formában tegyük elérhetővé, további előkészítő munkákat kíván. Egy másik kezelendő kérdés a jogtisztázás; a nem közkincsjellegű tartalmak esetében sokszor a szerzőkkel vagy a közös jogkezelőkkel is meg kell egyezni.

Miért kell az OSZK-nak új helyszínben gondolkodnia?

Szinte azóta új helyszínben gondolkodik a szakma, amióta az OSZK 1986-ban felköltözött a várba, miután a Magyar Nemzeti Múzeum adta lehetőségeket már évtizedekkel korábban kinőtte. Igaz, gyönyörű környezetbe került az OSZK, és elődeink mindent megtettek, hogy a legjobbat hozzák ki a helyzetből, de ezt az épületet nem könyvtárnak tervezték; nem olyan a szerkezete, ami egy könyvtárnak ideális lenne. A hatalmas, díszes terek, folyosók, lépcsőházak könyvtári használatra kevéssé alkalmasak. Elégtelen a raktári hely, pedig két óriási toronyraktárt is építettek az addig üresen álló belső udvarokra. Ráadásul a könyvtárlátogatók számára kifejezetten nehézkes megközelíteni az épületet.

Hol lenne a legjobb helyen?

Az ideális helyszín könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel vagy más közlekedési eszközzel, és közel van potenciális felhasználóihoz, az olvasói-kutatói utánpótláshoz. Szintén fontos, hogy kifejezetten könyvtári célra tervezett épület legyen. Több helyszín szóba került már, de döntés egyelőre nem született.

Van-e valamilyen együttműködésük más intézményekkel?

Nemzeti könyvtárként az OSZK-nak széles kapcsolatrendszere van. A legutóbbi innovatív projekt, amelyben részt vettünk, a Kapocs nevű „összközgyűjteményi legó” volt, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum koordinált. Azt mutatták meg a részt vevő intézmények, hogy azonos témában mit tud nyújtani egy múzeum, egy könyvtár és egy levéltár. Ezt a fajta közgyűjteményi együttműködést segítené az az elképzelés is, amelyet a „Magyar Nyelv Házá”-nak hívunk. A leendő költözés kapcsán merült föl az a gondolat, hogy ne csak az OSZK kapjon új épületet, hanem vele együtt más közgyűjtemények is. Azzal, hogy egy fedél alá kerülnénk, lehetőség volna a szolgáltatások, a kiállítási terek és a belső raktározás összehangolására, az online térben pedig mindenki bele tudná tenni a közösbe a csak rá jellemző tartalmakat. Ez a kutatók, de általában az érdeklődők számára is remek lehetőség. Az intézményi önállóság megtartása mellett sokkal hatékonyabb, gyorsabb és kényelmesebb szolgáltatásokat kínálhatnánk a felhasználóknak.

Mit szeretne elérni az OSZK főigazgatójaként?

Az itt őrzött kulturális örökség nemcsak azoké, akik a közvetlen közelünkben élnek, vagy megtehetik, hogy rendszeresen ellátogassanak ide, hanem a nemzet minden tagjáé, vidéken, a határon túl és a diaszpórában is.

Ha az előttünk álló rengeteg munkát elvégezzük, akkor kincseinket úgy ragyogtathatjuk fel, mint soha korábban.

Ez a nemzeti könyvtár alapvető feladata – és ez nem egy személyre, hanem az OSZK teljes közösségére szól.

/Indulókép: Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója Fotó: Nyirkos Zsófia/