•Az Egyesült Államok kezdettől fogva támogatja a Három Tenger Kezdeményezést, amely mögött kétpárti támogatás és jelentős pénzügyi kötelezettségvállalás áll. Mi az elsődleges amerikai stratégiai cél?
Legfőbb gond az, hogy az új NATO-tagországok nem rendelkeztek megfelelő infrastruktúrával. Ami volt, az is a birodalmi igényekhez, a német vagy a szovjet-orosz stratégiai érdekekhez igazodva, kelet–nyugati irányban épült ki. Márpedig az észak–déli katonai mobilitáshoz regionális együttműködésre volt és van szükség.
A második szempont az energiabiztonság. A demokraták és a republikánusok egyaránt kulcsfontosságúnak tartották, és ma is annak tartják az orosz energiától való függőség csökkentését. A palagáz térnyerésével határozottan támogattuk az LNG-terminálokat, a vezetékek összekapcsolását és az energiaellátás diverzifikációját.
Fontos volt a gazdasági fejlődés is. A régió alig lábalt ki a posztkommunista tehetetlenségből. Az együttműködéssel megsokszorozhatja a piacokat, és fellendítheti növekedését. Ráadásul, ahogy Kína 2012-től elkezdte hajtani a térséggel való együttműködését (17+1 formátum) és az Övezet és Út Kezdeményezést, a Három Tenger Kezdeményezés ellensúlyozhatja mind a kínai, mind az orosz gazdaságbefolyásolási törekvéseket.
Az interjú a továbbiakban taglalja:
- a kelet-közép-európai térség szerepét a katonai elrettentésben
- Németország és Lengyelország, illetve az USA stratégiáját Oroszországgal szemben
- a kelet-közép-európai térség történeti különbségeinek felnagyítását
- a Három Tenger Kezdeményezés feladatait, eredményeit és kihívásait, illetve az aggasztó európai katonai felkészületlenséget
