Bár olykor szívesen elfelejtkezünk róla, a nemzetközi politika időről időre emlékeztet arra, hogy az energia és az energiához való hozzáférés biztosítása soha nem pusztán gazdasági és technológiai kérdés. A kőolaj, a földgáz vagy akár a villamos energia kereskedelme mögött mindig ott állnak a geopolitikai érdekek, a külpolitikai szövetségek és a nemzetbiztonsági megfontolások is. Egy ország energiapolitikája ezért nem kizárólag arról szól, hogy honnan és milyen áron tud energiát vásárolni, hanem arról is, hogy mekkora mozgástérrel rendelkezik, ha a nemzetközi környezet hirtelen megváltozik, akár közvetlen ellátási zavart, akár ár- vagy piacváltozást idézve elő.
Donald Trump amerikai elnök új kezdeményezése – amely százszázalékos vám kivetését helyezi kilátásba azon országokkal szemben, amelyek továbbra is jelentős mennyiségben vásárolnak orosz kőolajat vagy földgázt – ismét ráirányította a figyelmet erre az összefüggésre. Akárhogy válik valóra a javaslat végül, már önmagában is fontos üzenetet hordoz: az energiaimport ma már végképp nem csupán kereskedelmi ügy, hanem egyre inkább külpolitikai és gazdaságstratégiai kockázat is, ezért minden energiapolitikai döntésnek tartalmaznia kell a rövid és hosszú távú kockázatok kezelésének eszközeit is. Nem elég a holnap energiaellátását biztosítani, a holnaputáni feltételrendszerét is meg kell teremteni.
Hazánknak ez a vita az elevenébe vág. Az elmúlt másfél évtized meghatározó célkitűzése az orosz hosszú távú szállítások fenntartása volt, pedig közben az európai infrastruktúra folyamatosan bővült. Bár az új összeköttetések és az alternatív beszerzési lehetőségek rendelkezésre álltak, ezekre nem épült tudatos, több forrásra támaszkodó, az egyoldalú kitettséget csökkentő stratégia. A jelenlegi helyzet viszont már nem arra a kérdésre keresi a választ, hogy helyes volt-e az adott döntés meghozatalakor választott stratégia, hanem sokkal inkább arra, hogy a közben létrejött új infrastruktúrák és piaci lehetőségek birtokában milyen energiapolitika szolgálhatja legjobban Magyarország ellátásbiztonságát, gazdasági versenyképességét és energiaszuverenitását a következő évtizedben. Ma már az nem kérdés, hogy Magyarország képes-e más forrásból energiát beszerezni, hanem sokkal inkább az, hogy élni kíván-e azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az elmúlt két évtized infrastruktúra-fejlesztései már megteremtettek.
Írásunk a továbbiakban kifejti:
- Magyarország kedvező helyzetben van energiaellátási szempontból
- a diverzifikáció műszaki szempontból adott húsz éve
- az optimális a kiegyensúlyozott beszerzési portfólió
- mindig álljon rendelkezésre működőképes alternatíva
