Ha beül az ember valahova
egy kávéra, ott is megtalálja nád olvasókeretre fűzötten a napisajtót.
És szemlátomást olvassák az emberek.
Az osztrák Kurier becsületkasszás árusítása (fotó: Szerdahelyi Csongor)
Nálunk sajnos az utolsó országos napilap is hamarosan lehúzza rolót, bár mai formájában nem nagy kár érte, mert nem tájékoztatott, inkább csak propagandacélokat szolgált. Húsz éve még négy országos napilapunk volt. Először a Magyar Hírlap, utána a Népszabadság, néhány hete a Népszava, most pedig a Magyar Nemzet dobja be a törülközőt.
A megyei napilapok közül is több immár csak online jelenik meg.
A Kronen Zeitung is kapható az utcán (fotó: Szerdahelyi Csongor)
Szegénységi bizonyítvány, hogy a nyomtatott napilapok eltűnnek az életünkből. Olaszországban, Franciaországban és általában Nyugat-Európában az országos és regionális napilapok talpon vannak, bár nyilván azok is nehezen állják a versenyt a digitális platformokkal.
Gyerekkoromban családunk a
Magyar Nemzetet járatta, amely kevésbé volt vonalas, mint a többi napilap,
és volt benne bőven értékes olvasnivaló. Én 1964-ben, a mexikói olimpia idején szoktam rá az újságolvasásra. Izgatottan figyeltem az olimpiai beszámolókat és az éremtáblázatot, hogy hogyan alakul az országok közötti verseny. Később rendszeresen olvastam Zsolt Róbert sporttémájú cikkeit, Ruffy Péter, Baróti Géza közéleti írásait és Csurka István vagy Görgey Gábor nagyszerű tárcáit.
Olyannyira rászoktam az újságolvasásra, hogy majdnem ötven esztendeje magam is újságíró lettem. Egyik gyermekem, mikor első osztályos volt, és a tanító néni kérdezte a nebulókat, hogy mi a foglalkozása az apukájuknak, a többiek szépen sorolták a különböző munkaköröket. Mikor a fiamra került a sor, ő azt válaszolta, hogy az ő apukája nem dolgozik, csak újságot olvas. Akkor még voltak újságok…
Nyitókép: Pixabay
