Európa biztonsági és energiaellátási kihívásaira összpontosított az idén is a döntéshozókat és szakértőket összeültető eszmecsere. Ezen belül főleg az orosz fenyegetésre, az USA csökkenő európai támogatására, a NATO-tagállamok védelmi költségének a GDP öt százalékára való növelésére, az energiabiztonság–klímaválság ellentétre, a hosszú távú ukrán elrettentésre és az EU MI-kihívásaira tért ki. Újdonságszámba ment, hogy bár a szervezők olyan jelességeket hívtak meg többedjére, mint a rendszerváltozást elindító Lech Wałęsa, Daniel Fried korábbi amerikai külügyminiszter-helyettes vagy James Carafano, Trump főtanácsosa, hogy az új kormány három miniszterrel is képviseltette magát: Tanács Zoltán és Ruszin-Szendi Romulusz személyesen, Orbán Anita videóüzenetben szólt a részvevőkhöz.

Egyértelmű euro-atlanti elkötelezettség

A tudományos és technológiai miniszter elmondta, hogy a jogállam helyreállítása és a korrupció visszaszorítása nemcsak az uniós pénzek lehívását biztosítja, hanem a gazdaság föllendítésének is a záloga. A honvédelmi miniszter azon túlmenően, hogy indokoltnak tartaná a bocsánatkérést a svéd és a finn NATO-csatlakozás késleltetéséért, hogy Magyarország visszanyerje a NATO-tagállamok bizalmát, közölte: „Be kell csukni Oroszország előtt az ajtót.” Elmondta még azt is, hogy a gazdaság az évtized végéig nem képes az ötszázalékos célt elérni. A külügyminiszter pedig leszögezte, hogy az ország külpolitikáját az egyértelmű euro-atlanti elkötelezettség vezérli, és az orosz energiafüggés megszüntetését ígérte.

A NATO marad

A fő téma az volt, hogy Európa biztonsága miként tartható fenn, amikor az USA a saját féltekére, a Közel-Keletre, de mindenekelőtt Kínára, az indo-csendes-óceáni térségre összpontosít. Az ötszázalékos védelmi kiadásnövelésben mindenki egyetértett, vagyis abban is, hogy Európának gondoskodnia kell önnön védelméről, miközben az orosz fenyegetés tartós marad: az Ukrajna elleni háborút ugyan Oroszország minden bizonnyal elveszítette, de a birodalmi-terjeszkedő törekvés elmúlásával aligha lehet számolni. Noha védelmét tekintve Európa önállóbbá válik, a konferencia résztvevői, az amerikaiak többsége is egyetértett abban, hogy a NATO-nak, az atlanti szövetségnek meg kell maradnia, továbbra is fel kell készülnie a védekezésre a lehetséges orosz agresszióval szemben, támogatnia kell a létéért harcoló Ukrajnát, hiszen Moszkva a birodalmát akarja visszaszerezni.

A nagy fejtörés

Ehhez kapcsolódott az kínai–orosz szövetség kérdése, amelyet az amerikai elemzők mára átfogónak és szilárdnak tartanak. A szankciók térdre kényszerítették volna a putyini rezsimet, ha Hszi Csin-ping nem áll mögé, nem segíti ki termékekkel, hadiiparral, különösen a drónháborúban nélkülözhetetlen félvezetőkkel, készpénzzel, pénzügytechnikai rendszerekkel (dedollarizációval, a SWIFT-rendszer helyettesítésével). Cserébe az olajon és gázon, egyéb nyersanyagokon kívül Oroszországtól kőkemény Nyugat-ellenességet és komoly katonai know-howt vár el és kap – utóbbira rá is szorul, hiszen nincs harci tapasztalata 1979 óta (megfigyelőinek sokaságát engedték az oroszok a front közelébe). Oroszország ugyan az alárendelt fél szerepét játssza (Hszi például utasította Putyint, eszébe ne jusson atomfegyvert használni Ukrajna ellen), de mégsem teljesen kiszolgáltatott, van a kezében ütőkártya, és ezért a frigy a kölcsönös érdekeken alapulva tartósnak mutatkozik. Minden bizonnyal ez okozza majd a legtöbb fejtörést a Nyugatnak az elkövetkező időkben.

Hibrid háború

Nehezen is tud mit kezdeni a Nyugat az évek óta zajló hibrid háborúval, amellyel főleg az oroszok próbára teszik, felmérik az európai védelmi rendszereket. Még gyötrelmesebb, hogy Oroszország is, Kína is dollármilliárdokat költ csak dezinformációra, amellyel szemben a szabad Nyugat nehezen tud védekezni, egyébként néhány százmillió dollárt költ dezinformáció elleni intézkedésekre, de nem költ dezinformálásra.

Északi példa

Érdekes beszélgetést folytattak a szakértők a finn és a svéd NATO-csatlakozásról. Bár az a NATO–orosz határt meghosszabbította, mindkét ország növelte a NATO harci erejét és készültségét. A finnek veszélytudatát példaértékűnek tartják a szakértők. A finn nemzettudat feltételezi az orosz fenyegetésre való aktív felkészülést. Páratlan elszántsággal, habozás nélkül szervezik meg védekezésüket a társadalmi és üzleti élet minden szintjén, hogy ne érje őket meglepetés.

Okoskodás helyett üzlet

Különösen fontos témája volt a konferenciának a kelet-közép-európai együttműködés. A Három Tenger Kezdeményezés, melyet az előző Trump-kormányzat támogatott, és horvát–lengyel indítványra szerveztek meg, már csaknem száznegyven projekt révén több mint százmilliárd eurónyi befektetést tudott eszközölni a kelet-közép-európai energetikai, digitális és közlekedési infrastruktúrába. A cél kettős: egyfelől felzárkóztatni a régiót Nyugat-Európához, a közös, összehangolt gazdaságfejlesztéssel egyfajta összetartozás-tudatot kialakítani a térségben, másfelől az észak–déli infrastrukturális folyosók kialakításával az orosz fenyegetéssel szembeni védekezést biztosítani. A történelem tanulsága szerint az érintett országok, mivel nem volt köztük kiépült együttműködés, egyenként összeomlottak, amikor a nagyobb erő támadott. A résztvevők mélyen egyetértettek a kezdeményezés jelentőségében, és úgy vélték, az nem írhatja felül, hanem csak kiegészítheti a visegrádi együttműködést.

Baráti vita

A záróbeszélgetésen érdekes szellemi összecsapás zajlott amerikai szakpolitikusok és szakértők, illetve közép-kelet-európai politikusok között. Az európaiak megrökönyödésüknek adtak hangot az amerikai politikai válságjelenségek okán. Ezeket az aggodalmakat négyből három amerikai azonnal, minden kétely nélkül félresöpörte. Sőt, Európát kárhoztatta: az európai elit nem hallja meg a nép szavát, nem bír gazdasági növekedést kipréselni magából, elmarad a termelékenysége, nem költ eleget a védelmére, miközben a világ jóléti kiadásainak több mint a felét fordítja lakosaira, a világ öt és fél százalékára. Az ágas-bogas kérdést nyilván nem lehetett kellő mélységben fölvetni. De a lényeg abban volt, hogy a vita barátságosan zajlott, a közös értékrend és civilizáció, a szövetség fenntartását feltételezte.

A NATO marad, Magyarország pedig visszatért a helyére, a Nyugat közösségébe, mondta összegezve a beszélgetések hangulatát zárszavában Szentiványi István, és megköszönte az évről évre színvonalasabb konferencia szervezését az Egyensúly Intézet vezetőinek, Boros Tamásnak és Szemerkényi Rékának, illetve munkatársaiknak.

Jövőre a tiranai NATO-csúcs után rendezik meg ismét az eszmecserét.

 

Nyitókép: Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi és Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszterrel Jill Dougherty Oroszország-szakértő, a CNN korábbi szerkesztője beszélget (fotó: az Egyensúly Intézet Facebook-oldala)