Július 14-én emlékeznek meg a franciák forradalmuk kezdetéről, a Bastille börtönerőd elfoglalásáról. De ennél többről is: Párizs népe fellázadt az abszolút királyi hatalom ellen, és a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméjét történelemformáló erővé tette. Minden magyar tanulja az iskolában Batsányi Jánosnak a zsarnokokat figyelmeztető sorát: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” Igaz, hogy a jakobinus radikalizmus diktatúrába torkollott, és a XIX. század magyar liberálisai az angol parlamentarizmust és az amerikai demokráciát eszményítették, de a szabadságot követelő forradalmak ösztönzője mindig 1789 Párizsa marad.
Ellenérzést táplálni a maiakkal?
A trianoni békeszerződés századik évfordulóján autóbusznyi magyar csoport utazott Párizsba, hogy az igazságtalan döntésért első számú felelősnek tartott ország fővárosában tüntetéssel emlékeztesse a mai franciákat: elődeik földarabolták a történelmi Magyar Királyságot. A magyar társadalom zöme százhuszonhat éve azt hiszi, hogy a történelmi csapást a Nyugat, pontosabban az antanthatalmak, mindenekelőtt Franciaország, személy szerint pedig Georges Clemenceau francia miniszterelnök mérte ránk. Valóban a francia politika hibáztatható az első világháborút lezáró egész békerendszerért, Közép-Európa kisállamokra bontásáért, amelyek azután könnyű prédájává váltak a népirtó Hitlernek, majd a véres kezű Sztálinnak? Indokolt-e Trianon kapcsán bármiféle ellenérzést táplálni a mai Franciaországgal szemben?
Írásunk a továbbiakban bemutatja:
- A történelmi Magyarország nemzetiségi viszonyait és nacionalizmusait
- A bolsevik fenyegetést
- A magyarság iránti hagyományos rokonszenv elenyészését
- Masaryk és Beneš ténykedését
- A franciák akcióit a háború végén, illetve a Trianonhoz való utólagos viszonyukat
