„Eddig kétszer Washingtonban, most először Budapesten: új aranykor a magyar–amerikai kapcsolatokban. Amerikai támogatással fenntartjuk a rezsicsökkentést, és minden eszközzel támogatjuk az amerikai béketörekvéseket” – így köszöntötte Szijjártó Péter moszkovita külügyminiszter kollégájával, Marco Rubióval való harmadik, 2026. februári budapesti találkozóját. Trump második elnökségével új aranykor köszöntött be a magyar–amerikai kapcsolatokban – büszkélkedett rendszeresen maga Orbán Viktor is. „Már csak a beiktatásig kell várnunk, és reméljük, hogy onnantól kezdve a kettős adóztatásról szóló szerződés, amelyet a demokrata kormányzat idején szüntettek meg, a lehető leghamarabb újra hatályba lép”, ígérte Szijjártó még 2024 novemberében. Erre azóta sem került sor. Reméljük, a Tisza-kormánynak sikerül ezt elérnie.
Ha aranykor, én azt inkább Antall József 1990. októberi amerikai hivatalos látogatásával kezdeném, NATO-tagságunk megvalósulásával folytatnám. Ellenben a kiemelkedően jó magyar–amerikai viszony az Orbán-kormány 2001. szeptember 10-i döntésével, az amerikai F–16-osok helyett a svéd Gripen vadászgépek vásárlásának bejelentésével véget ért. Ismét kormányra kerülve Orbán merész külpolitikai játékba fogott: egyfelől nyitott a keleti autokrata rendszerek, vagyis az Egyesült Államok riválisai felé, amit az amerikaiak pártállástól függetlenül azóta is joggal felrónak, másfelől magának a világ vezető gazdasági és katonai nagyhatalmának viszonylatában pedig mindent egy lóra tett föl, arra, hogy a radikális jobboldali, keresztény nacionalista és fundamentalista MAGA-irányzatra támaszkodó Trump kezébe kerül a vezetés, és Orbán politikájában szövetségesre talál. Az Európai Uniót, „ezt a brüsszeli kígyófészket” pedig el kell foglalni, és az (egymással szükségképpen rivalizáló) „nemzetállamok” laza gazdasági társulásává kell alakítani.
Írásunk a továbbakban az orbáni Amerika-politikát és kudarcát, a trumpi hatalmi politika zavarait, a hagyományos amerikai kétpárti egyezségen alapuló külpolitika és szövetségesi együttműködés folytatódását mutatja be, illetve azt, hogy az új magyar kormány így helyrehozhatja a valójában megromlott magyar–amerikai kapcsolatokat.
