Április óta az egész magyar alkotmányjogász-társadalmat intenzíven foglalkoztatja az alkotmányozás kérdése. 1989 óta ez lenne már a harmadik ilyen hullám hazánkban. Korábban, a zaklatott XX. században még több ilyen, akár komplex, akár csak ideiglenes (átmeneti) folyamat is végbement. A jelenlegi már el is kezdődött az Alaptörvény 16. és 17. módosításával. A kormányzó többség a későbbiekben pedig igazi nagy alkotmányozást ígér, komoly szakmai és társadalmi részvétellel, majd végül népszavazással. A mostani folyamat valószínűleg több lépcsőből fog állni, ami egyáltalán nem szokatlan. Ennek szükségességéről és ütemezéséről közvetlenül a választások után értekezett Chronowski Nóra a Válasz Online hasábjain.
Előzetesen tisztázandók
Célszerű lenne azonban a folyamat kezdete előtt tisztázni néhány fontos kérdést. Nevezetesen azt, hogy az alkotmányozásra egyáltalán szükség van-e, ha igen, akkor mik a fő kihívások, megoldandó problémák, és azt is, milyen lehetséges út vezet leginkább eredményre. A kitűzött célok tükrében azt is fontos körüljárni, hogy az alkotmányozási folyamatnak milyen buktatói lehetnek? A folyamat szükségességéről megoszlanak a vélemények, de így volt ez 2011-ben is, hiszen akkor szintén főleg a győztesek politikai akaratán, nem pedig az égető társadalmi igényen múlt az Alaptörvény elfogadása. A mostani helyzetben aligha kétséges, hogy valamit kezdeni kellene a magyar közjogi rendszerrel és alkotmányos kultúrával.
Békés hatalomváltás
Adott társadalom általában többféle megoldással is együtt tud élni, azaz új alkotmánnyal ugyanúgy, mint a régi módosított szövegével. A kérdés inkább az, hogy egy ilyen dokumentum mennyire tesz eleget a modern konstitucionalizmus főbb elvárásainak (ilyenek a jogegyenlőség és a demokratikus hatalomgyakorlás garantálása, a hatalommegosztás, az emberi jogok tiszteletben tartása stb.), illetve mennyire képes integrálni az érintett társadalmat.
Ha a konstitucionalizmus főbb elvárásainak megfelel az alkotmány, általában garantálni tudja a társadalmi békét és a békés hatalomváltásokat. Segít, ha valamely alkotmányos dokumentumot nem egyoldalúan, hanem többé-kevésbé konszenzussal fogadnak el. De akár egy oktrojált alkotmány is betöltheti ezt a funkciót, ha jól van megfogalmazva, és a társadalom idővel azonosulni tud vele.
Cikkünk a továbbiakban tárgyalja
- a jelenlegi alkotmányos helyzet legfőbb és megoldandó kihívásait
- a gyors reagálású alkotmánymódosítás veszélyeit
- a részvételi alkotmányozás kérdéseit
- az átmeneti kisalkotmányozás mint a parlamentarizmust és kormányzást biztosító eszközt
