A terroristák két géppel nekirontottak a New York-i Világkereskedelmi Központnak, eggyel a Pentagonnak, a harmadikat az utasok ellenállása miatt hagyták lezuhanni, alighanem a Capitolium volt a célpontjuk. Mintegy háromezer ember halálát okozták. Nyilvánvalóan végzetes sebet akartak ütni a nyugati civilizáció szívén.

A Nyugat azóta is harcban áll a radikális iszlámmal: elhúzódó háborúkat vívott az Al-Kaidának hátteret biztosító Afganisztánnal és az Egyesült Államok szerint a rá nézve közvetlen fenyegetést jelentő Irakkal szemben, a létében fenyegetett Izraellel együtt pedig okkal, de meggondolatlanul vív meg az államterrorista Iránnal és helyettesítő szervezeteivel. Mindeközben Nyugat-szerte több száz dzsihadista merényletterv vált ismertté, amelyek többségét sikerült még a végrehajtásuk előtt meghiúsítani. Sokat nem. De jelentős teljesítmény, hogy a civilizált mindennapi élet fennmaradhatott. A helyreállított Alsó-Manhattan pedig felvirágzott, megháromszorozódott benne a lakosság.

Ugyanakkor nemvárt geopolitikai változás is bekövetkezett: amíg a hidegháborúban győztes, világhegemónná lett Egyesült Államok erőit a terrorizmus elleni háború, Európát pedig az egyesülés láza kötötte le, Oroszország a hidegháború utáni rendezést felborítani törekvő hatalomként lépett föl, előbb Grúziát, majd Ukrajnát támadva meg, a kommunista Kína pedig lakosságának példátlan gazdasági teljesítményét kihasználva világhatalmi igényeket támaszt, bőszen fegyverkezik. Ketten szorosan együttműködnek, afféle tengelyt alkotva Iránnal és Észak-Koreával, és multipoláris világrendet követelnek. Történelmi kihívás elé állítják a Nyugatot.

Nem csekélyebb fejtörést okoz a Nyugat közvéleménye. Összeesküvés-elméletek harapóztak el alighanem az őszintétlen kormányzati kommunikáció miatt is: jóllehet semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az Al-Kaida követte el 2001-es terrorcselekményt, szélbalon, széljobbon sokan meg vannak győződve, az amerikai politikai elit voltaképpen maga szervezte a támadást, hogy azután belekényszeríthesse a társadalmat a vég nélküli háborúkba. A közbizalom helyreállításán múlik a Nyugat ellenállóképessége.

Nagy lett a seb.

 

Nyitókép: „A világterrorizmus elleni küzdelemnek”, más néven „Gyászkönny” vagy „Könnycseppemlékmű”, Zurab Cereteli tíz emelet magas alkotása (MI-grafika a szobor valós képével). Az emlékművet Oroszország adományozta 2006-ban az Egyesült Államoknak, ünnepélyes alaplőletételén Vlagyimir Putyin orosz, felavatásán Bill Clinton korábbi amerikai elnök is részt vett. Eredetileg a Világkereskedelmi Központ helyével átellenben, a Hudson folyó Jersey City-i oldalára szánták, de a helyi lakosok és művészek tiltakozására az eldugottabb Bayonne-ban, New Jerseyben állították fel. A bírálók a méretét és bombasztikus, szájbarágós képiségét is kifogásolták: a kettéhasított tömbben felfüggesztett óriási könnycseppet a monumentális giccs példájának látták. Márpedig Cereteli éppen a birodalmi monumentalizmus iránti vonzalma miatt lett Putyin „udvari szobrásza”, a grúz művész 2025-ig, haláláig az Orosz Művészeti Akadémia elnöke is volt. 2006-ban az orosz–amerikai viszony már feszült volt, de még nem vált nyíltan ellenségessé: az orosz állam látszólag a részvét gesztusát gyakorolta a szoborral, ám egyben a megsebzett és könnyhullató Amerika képét is keltette. Ukrajna megtámadása után 2022-ben az emlékmű talpazatáról törölték Putyin nevét.