Trump különös ellenszenvvel viseltetik a szélenergia-hasznosítással szemben; a szélerőműveket „nagy, csúnya szélmalmoknak” nevezte, amelyek a vadvilágot fenyegetik, s vesztesnek minősített minden országot, ahol „szélmalmok vannak”.
Ilyen „vesztes ország” Németország, amelynek vezető energetikai vállalata, az RWE a berlini kormányok által ösztönzött energiaátmenet (Energiewende) keretében
óriási tengeri (offshore) szélerőműparkokat létesített,
s mára a tengeri szélenergiában a világ második legnagyobb szereplőjévé vált.
LNG-terminál (forrás: Jan Arrhénborg / AGA, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons)
Amerikai terjeszkedése azonban akadályokba ütközött; s arra a következtetésre kellett jutnia, hogy „belátható időn belül” nincs reális lehetőség ottani szélenergia-projektjei engedélyeztetésére. Lemond ezért az RWE az Egyesült Államok partvidékén megszerzett bérleti jogairól, s
tőkéjét hagyományos gázipari és LNG beruházásokba csoportosítja át. Cserébe 1,2 milliárd dollárt kap a szövetségi kormánytól,
amiből kilencszázmillió dollárt egy louisianai LNG-exportterminál építésére fordít.
Nem ez az első egyezség, amelyben a Trump-adminisztráció egy offshore szélerőmű-projekt feladásáért cserébe más típusú energetikai beruházások felé tereli a vállalatokat; 2026 márciusában a francia TotalEnergiesszel állapodtak meg amerikai offshore szélerőműprojekt lezárásáról. A Total ennek fejében vállalta, hogy beruházásainak egy részét egy texasi LNG-üzem építésére, valamint a Mexikói-öbölben található olajmezők kitermelésének fejlesztésére irányítja át.
Nyitókép: északi-tengeri szélerőműfarm (forrás: Dionysos1970, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
