Teljesítménykorlátozásra már több alkalommal, legutóbb néhány hete is sor került Pakson, ennek azonban nem energetikai, hanem környezetvédelmi oka volt: a dunai élővilág védelmét szolgáló előírások értelmében
a hűtővíz visszabocsátása után a folyó vízhőmérséklete nem haladhatja meg a harminc fokot.
A napok óta tartó hőség miatt felmelegedő folyóvíz mellett pedig ez már csak kisebb hőteljesítmény mellett érhető el. De a teljes leállás mindeddig szóba sem került.
Miután azonban a Duna vízszintje már a hűtővízszivattyúk szívócsonkja alá apadt, nincs mit tenni; megfelelő hűtés nélkül semmilyen hőerőmű nem üzemelhet, mert a túlhevült gőz szétveti a rendszert. Atomerőműben ennek értelemszerűen a legminimálisabb kockázata sem fogadható el. Egy-két napig, amíg biztonságosan tud működni, az utolsó turbina még üzemben marad, de ha nem emelkedik a vízszint, azt is leállítják.
Másodpercenként száz köbméter vízzel hűtik az atomreaktorokat (atomeromu.mvm.hu sajtószoba)
A példátlanul forró és száraz időjárás okozta vízhiány és a Duna-meder folyamatos mélyülése együttesen vezetett oda, hogy a mostani vízszint több mint egy méterrel alacsonyabb annál a százéves minimumszintnél, amellyel az atomerőmű tervezői fél évszázada még szakmailag korrekten számoltak.
Nincs ugyan elvi akadálya a hűtővízcsonkok mélyebbre helyezésének, csak éppen a megvalósítása – a tervezéstől az engedélyezésen át a kivitelezésig és a biztonsági tesztekig – akár évekbe is telhet. Nem kerti búvárszivattyúról van szó ugyanis, amelynek megtoldjuk a slagját;
az atomerőmű hűtéséhez másodpercenként száz köbméternyi friss hűtővizet kell a Dunából kiemelni.
Egyelőre tehát marad az elővigyázatosság és az alkalmazkodás.
A kormány most még csak az ipari és lakossági felhasználók belátására apellál, nem is eredménytelenül, de már megszületett a kormányrendelet, amely felhatalmazza a rendszerirányító MAVIR Zrt.-t, hogy sorra kapcsolja le az ország alapvető működőképessége szempontjából átmenetileg nélkülözhető nagyfogyasztókat, hogy legalább a lakossági fogyasztásban ne legyenek súlyos fennakadások. Felkészül a MOL tiszaújvárosi petrolkémiai nagyüzeme, autó- és akkumulátorgyárak, alumíniumfeldolgozó, műtrágya- és cementgyárak, s a tehervonatok mozgását az esti fogyasztási csúcs idején máris megtiltották.
Elhúzódó válságot vizionál Perger András, az atomenergia-ellenességéről ismert civil szervezet, az Energiaklub energiaprogramjának vezetője is, rámutatva:
még nem próbálta ki senki, hogy a paksi atomerőmű nélkül meg lehet-e oldani az ellátást energiakorlátozás nélkül.
Eddig az volt a zöld álláspont, hogy természetesen igen, a magabiztosságot azonban a gyakorlat próbája rövid időre megingatni látszott. Más dolog az optimista modellszámítás, s más a valóságos áramhiány.
Korlátozni kell a Duna hőterhelését (atomeromu.mvm.hu sajtószoba)
Bár túl hangosan az ellenzők eddig nem szólaltak meg, szokott ellenérveiket hangoztatva, hogy ha egy atomerőművet sem képes hűteni a Duna, hogyan fog majd Paks II elkészülte után (átmenetileg) kettőt, a rendkívüli helyzet az atomenergiát pártoló Aszódi Attilát, a BME Nukleáris Technikai Intézetének volt vezetőjét, korábbi államtitkárt is a tervek átgondolására késztette. Aszódi professzor szerint az ország stabil energiaellátása szempontjából rendkívül fontos olyan műszaki megoldások kialakítása, amelyek nem igényelnék a Dunát „hőnyelőként”. A hazánkban Ajkán és Visontán, a Mátra Erőműben látható, számos külföldi atomerőműben is alkalmazott, a víz magas párolgáshőjét hasznosító
hűtőtornyos hűtéssel a friss vizes hűtés vízszükségletének töredéke, másodpercenként három-négy köbméternyi víz is elegendő lenne.
Hűtőtornyokat építeni persze drágább, mint egy folyó vizét be-, majd kivezetni, évtizedes távon azonban a stabil működés áraként mindenképpen megéri, hiszen sem kellemesebb klímára, sem a Duna medermélyülésének visszafordulására felelősen nem számíthatunk. Az alternatív megoldás, a fajszi vízlépcső megépítése ellenben, amely stabil vízszintet eredményezhetne Paksnál, sokkal-sokkal többe kerülne, nem beszélve az ilyen hatalmas tájátalakító beavatkozás ökológiai kockázatairól.
Nyitókép: atomeromu.mvm.hu sajtószoba
