Borges és Croce az alkotói karakterről vagy az esztétikum lényegéről szólt, viszont a nyelvvel kapcsolatos egyes észrevételekkel szemben föltétlenül van véleményem, ám amint ezt leírtam, már állást foglaltam a klasszikus modell oldalán, pontosabban Borges oldalán, aki szerint a klasszikus szerző nem bizalmatlan a nyelv iránt, hiszi, hogy annak minden jele kellő értékkel rendelkezik;
engem mindig fölháborított, amikor a nyelv „megbízhatatlanságával” hozakodtak elő, egyszerűen nem értettem, miért nem a gondolkodás, a gondolat hitelességét firtatják.
Az vezeti, kényszeríti csapdákba a nyelvet, ami viszont nyomban árulkodik a manipulációról: ok és okozat fölcserélése rögtön leleplezi a rafinált megtévesztést.
Nos, ez az a pillanat, amikor a két egymásra hajazó szólásunk:
nem tudja, merre az arra, illetve fordítva ül a lovon idekívánkozik – megvilágítandó, hogyan működik ez a szemfényvesztés, ez a bizarr (használhatnék keményebb jelzőket) vád a nyelv ellen, a sanda hárítás a lelepleződés kellemetlenségétől.
Az utóbbi szólás hasonló formában megvan az angol nyelvben is: put the cart before the horse, sajnos éppen annyira nem tudom keletkezése idejét, körülményeit, ahogy a magyar szólásét sem, a vitriolos metafora azonban első hallásra, olvasásra enyhíti a bolond végletes ítéletét, ámbár ő azt, azt is (!) akarja mondani – nekem azzal a finomkodással, amivel nagyanyám, általam sosem ellenőrzött bibliai hivatkozással – mellőzte az egyirányú, durva véleményt, és bolondformára enyhítette; voltaképpen kellős közepében vagyok a választott szólások nyelvi bravúrjának, a tájékozódás (térben, időben) aggályos nehézségeit, alkalmi gondjait célba vevő logikai ellentmondásainak, kiváltképpen contradictio in adjecto formáinak, könnyedén kijelenthetem, mindkét szólás félreérthetetlenül a téves tájékozódás elegáns metaforája.
Erről is szól a cikk
- A szólások egyszerűbb szótári fogalma
- A bolndos szándékoltságról
- Észak-amerikai indián varázslókról, javasemberekről, gyógyítókról
- A sziúk népének ’szent bolondjáról’ (heyoka)
- Az értelmezésről és az önfertőző magabiztosságról
- A posztmodern irodalom idevágó vonatkozásáról
