Az akkortájt Hungária nevet viselő barokk és reneszánsz hatást fölelevenítő, historizáló, tornyos, oszlopos, gazdag ornamentikájú New York-palota aulája három oldalról az itáliai reneszánszt idéző loggiák szegélyezte palotaudvarba nyílt
(abban az időben a loggiák, ormótlan, kapkodva beüvegezve keretezték az elhanyagolt, az épületről leszerelt, ócskaságnak vélt épületelemek lerakodójának tekintett udvart, a közepén egy árválkodó bronz szökőkúttal, Senyei Károly alkotásával).
Hajdan a házat a New York biztosító társaság építtette bérlakások, irodák számára, földszintjének nagy részét, ahogy ma is, a háromhajós, többszintes, erkélyekkel, karzatokkal tagolt, csavart oszlopos, árkádíves, aranydíszes, freskóval ékített kávéház foglalta el, tervezésében közreműködött a Hauszmann-irodában dolgozó Korb Flóris és Giergl Kálmán is. A második világháború nem múlt el nyomtalanul a ház fölött, amelyet tovább pusztítandó a múltat, jó ideig raktárnak, boltnak használtak. Végül a hatvanas évekre tessék-lássék helyreállították, s fölső szintjeiből sajtóház lett, nyomaiban is csak sejthető volt régi nagyvonalúsága. Telt-múlt az idő, s bár a kávéház működött, a kilencvenes évekre a házat kiürítették, eladósorba került, a pusztulás nyomai egyre érzékletesebbek lettek, amikor 2001-ben megérkezett a vevő, az itáliai Boscolo Group szállodalánc.
Itt térek vissza a pályám meghatározó pillanatához, amikor az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ építész–művészettörténész–restaurátor csapatával visszatérhettem a házba, pincétől padlásig bejárhattam a hajdanvolt sajtópalota minden zegzugát, megláttam és megértettem, hogy pusztította le, miféle értékeitől fosztotta meg a hálátlan utókor Hauszmann Alajos alkotását, mi az, ami még visszafordítható, visszahozható, mi a műemlékvédelem célja és feladata a rekonstrukcióval. És érthetővé vált az is, amit a munkáért felelős ÁMRK két építésze, M. Kaló Judit és Hild Csorba Bernadett akkor szemléletesen így fogalmazott meg:
Műemléket sokféleképpen lehet helyreállítani, van, amikor az épület újabbnak látszik, mint épülésének idején, van, amikor meglátszik rajta a kora, s „csupán” egy jó állapotban lévő régi palotának hat. Mi az utóbbi utat választottuk.
Joggal vetődik föl a kérdés, a személyes emléken kívül miért is érdemes egyetlen házra, nem is az életmű legnagyobb alkotására ennyi szót vesztegetni Hauszmann Alajos halálának centenáriumán. A válasz egyszerű, mert a New York-palota felújítása, az épület új funkciójának meghatározása és a megvalósulás példaértékű (nem véletlenül kapta meg az Europa Nostra-díjat). Hangsúlyosan írom, olyan időben, amikor méltán megkérdőjelezett és megkérdőjelezhető program viseli az építész nevét, amikor elpusztult-elpusztított épületeit a semmiből igyekeztek újraépíteni a budai Várnegyedben (Lovarda, Főőrségi palota, Vöröskereszt-székház), és folyamatban van a palota rekonstrukciója – úgymond – Hauszmann szellemében.
Vajon mit szólna Hauszmann Alajos, ha látná házai XXI. századi reinkarnációját? Vajon az ő kétségtelen konzervatív szellemisége miként fogadná a vasbetonból épült replikákat, a látszólag eredeti díszítésű, belső tereiben mai, másutt az eredetit imitáló igyekezetet?Mit szólna a ’mintha’ (mintha az eredeti lenne) épületekhez?
A Királyi Palota, 1905. Képforrás: Fortepan/Deutsche Fotothek/Brück und Sohn
maga sem a középkori, Zsigmond- vagy Mátyás-kori, de még csak nem is a Mária Terézia idejéből származó, Johann Lukas von Hildebrandt tervezte, középkori főfalakat figyelembe vevő háromszárnyú palotát építette vissza,
Magyar Királyi Kúria és Ítélőtábla, utóbb Igazságügyi Palota, 1989. Képforrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltár/Klösz György
- Milyen pályát járt be Hauszmann Alajos?
- Milyen volt a viszonya pályatársával, Lechner Ödönnel?
- Mit gondolt a kortárs építészetről, hogyan fogalmazott A magyar királyi Vár című albumban?
- Mi a pesti Strozzi-palota históriája?
- Hogyan vélekedett Hauszmannról Komor Marcell?
