Nézzünk körül, vegyük észre, hol, milyen környezetben élünk, miről beszélnek az épületek, épületegyüttesek, épített örökségünk – ahogy gyakorta emlegetjük a műemlékeket. Manapság azt a gondolatot is érdemes megszokni, hogy nemcsak a régmúltról, annak építészeti hagyományáról van szó, hanem a közelmúltat sem hanyagolhatjuk el, a XXI. századból visszanézve már nemcsak a XX. század elejének, hanem derekának, sőt, az azt követő időszaknak az építészeti alkotásaira, környezetükre is figyelni kell.
A Kulturális Örökség Napok ünnepélyes megnyitóját szeptember 18-án, pénteken Pápateszéren tartják, ezt követi szombaton és vasárnap az országos és határokon átnyúló kétnapos rendezvény
Az emlékek, amelyek közül ki-ki ízlése, neveltetése, vérmérséklete szerint jó néhányat szeret, vagy sem, a maguk idejéről beszélnek, annak építészeti gondolatát, korszellemét, társadalmi üzenetét őrzik, s nélkülük éppúgy nem értelmezhető a korszak, a történeti fejlődés, mint ahogy a sok századdal ezelőttiek nélkül sem, melyek az egymásra rétegződött időt mutatják.
Ennek a gondolkodásnak jegyében épül fel idén a Kulturális Örökség Napjai programja, amely az Európai Örökségnapok elképzeléséhez hasonlóan a nem egyszer veszélyben lévő közös örökségre figyelve a megújulást, az újragondolást, és nem utolsósorban az épületek élettel megtöltését tűzte ki céljául.
Különös tekintettel arra, hogy manapság a természeti szélsőségeknek is kitett régi anyagok és szerkezetek avulása felgyorsul, elhagyott házak, elnéptelenedő települések, településrészek pusztulnak, s velük együtt történelmünkről, élettereinkről szóló, identitásunkat mutató kulturális emlékek is. Az Örökségnapok szervezői ezért is emlegetik hangsúlyozottan a hívószavakat: megnyitás és bemutatás. Megnyitás, hogy látható legyen az épület, hogy önmagát mutatva önmagáról meséljen, és ezenkívül a bemutatás, hogy ne csak a falak éljenek, hanem gondoljunk a lakókra is, az egykorvoltakra és a maiakra, ahol lehet, hallgassuk meg történeteiket. Legyen az épület bármily kicsiny vagy nagy, rossz állapotban lévő vagy szépen karbantartott, felújított, vegye körül történeti park vagy csak apró kert, álljon beépített utcasoron, mindnek megvan a maga históriája, azokról, akik fölépítették, akik éltek benne, esetleg dolgoztak tereiben, gondozták, netán elhagyták a maguk akaratából vagy kényszerűségből, használták generációkon át, továbbadták, valamilyen módon őrizték… Valamennyinek megvan a maga története, amelyet érdemes megismerni, megismertetni.
A felújított Andrási-malom és molnárház Pápateszéren
Fotó: Nagy Péter
A Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány – együttműködve az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságával és a magyar malmok tulajdonosaival (magánszemélyekkel, civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, intézményekkel) – holland és német mintára életre hívta a Magyar Malmok Napját, amelyet ezentúl a Kulturális Örökség Napjai keretében rendeznek meg.
Működő és már nem dolgozó, kulturális térré vagy szinte romokból turisztikai látványossággá alakított vízimalmok, szélmalmok, szárazmalmok mutathatják meg magukat, felszereléseiket, berendezéseiket az ország legkülönbözőbb pontjain, emlékezve históriájukra, a hajdani mesterségre, a molnárcsaládokra, molnármesterekre és persze a hagyományos őrlési technikákra.
A malmok históriájában is különleges történet a pápateszérieké: a XIX. század második felében huszonöt patakmalom működött egyszerre a Kisalföld és a Bakony találkozásánál fekvő település határában. Három érre, a községet átszelő vízfolyásokra: a Bánya-érre tizennégy, a Körtvél-patakra, azaz Szikegy-érre három, a Szakács-érre nyolc, egyenként kis teljesítményű őrlőmalom telepedett. Akkoriban a karsztforrások tíz fok körüli vize télen sem fagyott be, szárazság idején sem apadt ki. A korabeli feljegyzések szerint valamennyi pápateszéri malmot felülcsapott vízikerék hajtott, átmérőjük 2,8 és 5,7 méter, szélességük ötszázhatvan és kilencszáz milliméter között váltakozott. A pápateszéri molnárvilág fénykora, amikor egyszerre működött mind a huszonöt malom, csupán néhány évtizedig tartott, de még a második világháború után is dolgozott közülük tíz. Aztán az idő úgy hozta, hogy jöttek a nagy ipari malmok, a kicsiny régiek elhagyatva, pusztulásra ítélve várták talán jobb sorsukat.
És itt érkezünk el a történetnek ahhoz a részéhez, amelyet tán csodaként is említhetnénk: a táncházmozgalom és a Kassák Klub elindítói, alapítói fedezték föl a vízimalmokat, s mert két építészhallgató is volt köztük, Sebő Ferenc és Halmos Béla, gyorsan kapcsolatot teremtettek a népzene, a néptánc és a népi építészet megőrzésének vágya között.
1975-ben egy csapat fiatal építész, Sebőn és Halmoson kívül ott volt a ma építészettörténész Ferkai András és az építész Dévényi Tamás is, nyári gyakorlaton esettanulmányként fölmérte hat vízimalom állapotát, szerkezetét, berendezését.
A részletes feljegyzéseket, leírásokat, rajzokat máig a szentendrei skanzen dokumentumtárában őrzik, amelyek jó alapot adnak a malomromok immár sok évtizedes késéssel megkezdődött helyreállításához. És malomtörténeti kiállításokkal, bemutató- és kulturális terekkel, a Malom-tó vendégházzal, pékműhellyel újra él négy malom: a Schwarz (Kuti), az Égett, az Andrási és a Bögi, és folynak, a befejezéshez közelednek a kétszintes Török (Kurics)-malom romjainak az eredeti állapotot idéző helyreállítási munkálatai.
Megújulás, újragondolás, élettel megtöltés – ha van történet, amelyre igazak a Kulturális Örökség Napjainak idei hívószavai, úgy a pápateszéri malmok pusztulása és néhányuk feltámadása bizonyára az.
A malmok a népi építészet emlékei, egyben ipari műemlékek, és ha nem is ilyen (hajdanvolt) tömegben, de akad szép számmal az országban másutt is példaértékűen helyreállított (gondoljunk csak a soproni Kárpáti-malomra, a felsőszentiváni szélmalomra, a tési szélmalmokra, az orfűiekre, a tataira vagy a zalai Szécsiszigeten a Kerka-vízimalomra, a Pécsely patakparton álló örvényesi vízimalomra). Mindenesetre méltó helyszíne lesz szeptember 18-án a Kulturális Örökség Napjai megnyitójának Pápateszér, hogy azután országszerte megnyíljanak a kapuk, nézzük, lássuk épített örökségünket, és próbáljunk vigyázni rá, közel- és régmúltunkról, jelenünkről mesél és a jövőnek üzen.
Nyitókép: A Kárpáti-malom Sopronban
A szerző felvétele
