Az ünnepi események sorában szerepelnek az élő ferences hagyományok sarokkövei: a Regula bullata, vagyis a Megerősített regula, az itáliai Greccio városában elsőként felállított és hagyományt teremtő jászol, a Naphimnusz születése és a csúcspont: Assisi Szent Ferenc stigmatizációja és boldog halála, az október 4-én ünnepelt tranzitus.

A magyarországi ferences kolostor- és templomépítészet című mű, Magyarország ferences építészettörténetének kötetbe foglalása abból az elhatározásból született, hogy a szerző, Harsányi István, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány korábbi főépítésze, majd ötvenéves munkája során keletkezett tapasztalatait szakirodalmi kutatásaival kiegészítve az épületeken keresztül adjon képet a rend hazai építészetéről, a XIII. századi megtelepedéstől egészen a közelmúltig.

Az egyes templomok és kolostorok bemutatása által az olvasó betekintést nyer a magyarországi ferences rendtörténetbe, amelyre vonatkozó átfogó tudományos publikáció bő évszázada nem jelent meg. A késő középkori ferences hithirdetők, köztük Sienai Szent Bernardin, Marchiai Jakab és Kapisztrán Szent János a templom- és kolostorépítésre vonatkozóan a reneszánsz pompa elutasítását és szerényebb építészeti stílus követését hirdették. A ferences lelkiség az evangéliumi értékek életre váltását az egyszerűség útján teszi, amely a történelem során többször konkrét építési szabályokban is testet öltött.

Kronologikus rendet követve a kötet első része a mai Magyarország területén található mintegy kilencven kolostor, templom és kápolna építéstörténetét alapításuk ideje szerinti sorrendben tárgyalja. A képekkel és rajzokkal illusztrált vázlatos áttekintés keretet ad a második, elemző jellegű résznek, amely a ferences templom- és kolostorépítészet tulajdonságaival, valamint a jellegzetesebb korszakok egy-egy kiemelkedő épületegyüttesével részletesebben is foglalkozik (Keszthely, Szeged, Gyöngyös, Budapest-Pasarét).

Egy építészettörténeti munka természetesen nem vállalkozhat a rend hatalmas spirituális és kulturális örökségének átfogó elemzésére. A nyolc évszázados magyarországi ferences jelenlét bemutatása azonban a hazai rendtörténet egyik érdekes és eseményekben gazdag szeletét mutatja. A templomok, kolostorépületek és a bennük élő közösségek, sőt az ország históriája ugyanis mindig szorosan összefonódik, így tanulmányozásuk kölcsönösen segítheti és kiegészítheti egymást.

Erre a termékeny interdiszciplináris kapcsolatra kiváló példa az 1462-ben nyomtatott Schöffer–Fust-biblia, hiszen a gyöngyösi építészeti kutatás hozzásegített a feledésbe merült páratlan értékű könyvritkaság megtalálásához (1998. április 28.), restaurálásához és későbbi méltó bemutatásához.

A kulturális örökség gondozása és megismertetése pedig egy adott közösség önazonosságát támogatva annak virágzó fennmaradásához járulhat hozzá. A rend intellektuális jelentőségét jól mutatja, hogy a török hódoltság végéig Magyarországon létezett hatvanegy egyházi könyvtár közül húsz a ferenceseké volt. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár az ott élő rendi közösség gyűjteményét képezte. A könyvtár jelentőségét növeli, hogy a késő középkor óta egészen a rendek feloszlatásáig ugyanabban a helyiségben folyamatosan működött. A gyűjteményt a szerzetesek a különböző viszontagságok között féltő gonddal őrizték.

 

Szeged-Alsóváros Havas Boldogasszony tiszteletére fölszentelt ferences temploma. Képforrás: Wikimédia Commons

 
Kitüntetett helyet foglal el a kötet második, tematikus részében a szeged-alsóvárosi ferences templom, amely a hazai késő gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. A mai templomépület bő két évtizeddel a mohácsi vész előtt, egy korábbi, XIII. század eleji és a későbbiekben bővített templom felhasználásával 1503-ban készült el. A templomot a római Santa Maria Maggiore-bazilikához hasonlóan Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A török hódoltság ideje alatt a környékbeli hívek lelkipásztori gondozását a kolostorban élő ferencesek látták el. A több évig tartó szegedi felújítási munkálatok lehetőséget teremtettek a templomhajó hálóboltozatának alaposabb vizsgálatára. A boltívek szerkezetére és építésmódjára vonatkozó kutatómunka a megelőző időszakokban napvilágot látott szakirodalmi adatoktól gyökeresen eltérő eredményeket hozott. Amíg a korábbi leírások a templom padlószintjéről történő megfigyelések alapján születtek, addig a lényegileg új ismeretek megszerzését a régészeti feltárás és a boltozatig történő belső állványzatról végzett részletes építészeti kutatás tette lehetővé. A jelen ferences építészettörténet szegedi templomot bemutató része ezért jelentősen bővebb és részletgazdagabb, mint a többi helyszínt bemutató szakasz.

 

Harsányi István kötetének címlapja

 
A könyv második része a Budapest-Pasaréti Páduai Szent Antal-templom és rendház, a modern építészet műemléki védettséget élvező épületegyüttesének bemutatásával zárul. A szerző feleségével 1965 végén költözött Pasarétre. Az 1973–1974-es évtől mindketten bekapcsolódtak a templom felújítási munkáiba, melyek egyik legkiemelkedőbb eseménye az új liturgikus tér kialakítása volt 1981–1982-ben. Ekkor készült el a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reformnak megfelelő, állandó, immár kőből készült szembemiséző oltár is.

Minden korban a templomokban és kolostorokban végzett restaurálási munkák az épület és a benne lakók mindennapjaihoz és szolgálatához kötődnek, ezekből nyernek célt és értelmet. A templomok és kolostorok történetének kutatása, a rajtuk végzett munka szakmai és fizikai valósága pedig a rendtörténet egészéhez, a hívő olvasók számára pedig az egyház titkához, és így végső soron Krisztushoz vihet közelebb.

(Harsányi István A magyarországi ferences kolostor- és templomépítészet, szerkesztette dr. Harsányi Pál Ottó OFM, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2026, 208 oldal)

 

A magyarországi ferences kolostor- és templomépítészet című kötet könyvbemutatóját a Pasaréti Közösségi Házban, 2026. október 19-én, 18 órakor rendezik meg.

Regisztráció: https://pasaretikozossegihaz.hu/programok/kultura/a-magyarorszagi-ferences-kolostor-es-templomepiteszet

Nyitókép: Budapest-Pasaréti tér a Páduai Szent Antal-templommal és rendházzal. Képforrás: Wikimédia Commons