Különleges helyzetben – írja a meghívó. S hogy mi adja a különlegességet a 2017-ben bezárt, 2019-re teljesen kiürített, leemelt laternával és leszedett kerámialapokkal, a látszat kedvéért ugyan építési hálóval letakart, ám az időjárás kénye-kedvének így is kitett, óhatatlanul egyre súlyosabb állapotba kerülő épületnek (tegyük hozzá, ez akkor is szégyen és dráma lenne, ha „csak” egy múzeumról beszélnénk, de Lechner Ödön és Pártos Gyula egyik fő művéről van szó, a magyar szecesszió kiemelkedő alkotásáról), illetve magának a múzeumi szervezetnek a történetében?  Az a talán kétségbeesett, de inkább végsőkig elszántnak mondható elhatározás, amellyel a két éve önállóságától megfosztott, azaz a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ alá sorolt Iparművészeti Múzeum döntött, akár nulla forintból is kiállítást rendez. Ugyanis (most már nemcsak a tíz éve ígérgetett, tervezett felújítási keret nem állt rendelkezésre) az idei évre az MNMKK kiállításra fordítható összeg nélkül hagyta az intézményt.

Az Iparművészeti Múzeum makettje
Képforrás: Iparművészeti Múzeum

 
Hiába készült terv legalább a Ráth György-villában az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és Üveggyűjteményének parfümös üvegeiből rendezendő tárlatra, méltó installációra sem készülhetett, ahogy a néhány nappal ezelőtti sajtóközlemény fogalmaz: „Számos körben, számos módon küzdöttünk, az új kiállítás szerződéseire azonban a mai napig nem kaptunk aláírást a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ felesleges és fojtogató gyámsága alatt.”

Beletörődés helyett a múzeum más utat választott: pénznélküliségét vállaló, önmagát megjelenítő, önmagáért szóló pop up kiállítást rendezett,

amely bemutatja Lechner Ödön rajzait az Üllői úti palotáról, díszeket, műtárgyakat, relikviákat. Az Iparkodjunk! című kiállítássorozat (az első a Könyvtárat és az Adattárat mutatta be, a második az Iparművészeti Múzeum és az Iparművészeti Tanoda (ma MOME) történelmi kapcsolatát és együttműködését) ezúttal Lechner Ödön építőművészetéről beszél.

Zsolnay kerámiadíszek
Képforrás: Iparművészeti Múzeum/Koren Zsolt

 

Homlokzati kerámiapanel fogad a rossz állapotú kiállítási térben, a Zsolnay-gyár mintadarabja, ha ez nem is, de hatvanezer hasonló fedte az épület homlokzatát. Azok 2018 óta becsomagolva, raktárban várják, hogy újra az épületre kerüljenek. Emellett Zsolnay tető- és kúpcserepek, korlátelemek, egy kandeláber-replika és más műtárgyak láthatók, a magyarázó képszövegeket ügyes kéz jól olvashatón a falra írta, senki se értse félre, nincs ellentmondás, a csupasz, lepusztult falak erősítik a hangsúlyokat. Eközben képernyőn közelmúltbeli képek jelennek meg a házról, a valósággal szembesítve, hogy pusztul napról napra a palota.

Kovácsoltvas részletek is láthatók a Ráth-villa kiállításán
Képforrás: Iparművészeti Múzeum/Koren Zsolt

 
Az épület makettmetszete az előcsarnokot mutatja, ott akkor járhattunk utoljára, amikor a múzeum a mostanihoz hasonló figyelemfelkeltő elszántsággal az akkor már öt esztendeje bezárt épületben alapításának másfélszázados és megnyitásának százhuszonöt éves ünnepére megrendezte az Opus 735 – A háború nyomai az Esterházy hercegi kincstár műtárgyain című kiállítást az Esterházy-kincstár restaurálásra váró műtárgyaiból. Ennek a teremnek a falaira kerültek a Vikár és Lukács Építész Stúdió rekonstrukciós tervlapjai. A felújítás tervein az iroda 2012 és 2022 között dolgozott, beleértve a kortárs kiegészítéseket, illetve az akkori kormányakarat szerinti második rekonstrukciós tervezetet, amely a kiegészítést is Lechner szerint kívánta. E kérdéskörben nyilván újra föllángol majd a vita:

ami félbemaradt, tovább kell-e építeni, ahogy Lechner gondolta, de nem valósult meg, vagy XXI. századi szellemben lehet-e befejezni a házat.

Ez persze másodlagos, egyelőre úgyis a létező főépülettel kell először foglalkozni. Mindenesetre érvényes építési engedélyt kapott a felújítás, amely idén lejár, ha addig nem történik semmi, azaz nem születik döntés a finanszírozásról, kezdődhet újra az engedélyeztetés.
 

Eredeti rajzok és egy kandeláber
Képforrás: Iparművészeti Múzeum/Koren Zsolt

 
Persze nem csekély probléma a finanszírozás, tavalyi árakon számítva százhatvannyolc milliárdról van szó. Ugyanakkor az is vitathatatlan, aligha akad az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójánál nagyobb konkrét és morális adóssága a kulturális és építésügyi területnek. Kiemelkedő építészeti értékről beszélünk, olyan műemlékről, amely nemcsak múzeumi létében, de minden egyes elemében – kerámiadíszeiben és faragott falburkolataiban, kovácsoltvas korlátjaiban és kapuzatában – a XIX. századi magyar iparművészetről beszél.

Mindenesetre a kiállítás megnyitóján Sári Zsolt közgyűjteményi és örökségvédelemért felelős államtitkár és Szemerey Samu építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkár, országos főépítész is hangsúlyozta, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium valamint a Közlekedési és Beruházási Minisztérium egyaránt úgy gondolja,

közös felelősség Lechner Ödön és Pártos Gyula alkotásának megőrzése, hogy méltó állapotban lehessen továbbadni a jövő generációinak,

ezért az Iparművészeti Múzeum rekonstrukcióját, amilyen hamar csak lehet, pályára kell állítani, el kell indítani, hogy megmentsük a kiemelkedő jelentőségű építészeti örökséget.

Az Iparkodjunk! című kiállítás a Ráth György-villában (Budapest VI., Városligeti fasor 12.) egész nyáron látható.

 

Nyitókép: Az Iparművészeti Múzeum makettje hátulnézetből
Képforrás: Iparművészeti Múzeum/Koren Zsolt