Zugliget gyorsan sűrűsödő beépítésével régi iskolája is egyre szűkebbnek bizonyult. Hiába bővítették többször is az 1891 óta szolgáló épületet, radikális megoldásra volt szükség. A végső rendezésre az út szemközti oldalán – a rendszerváltozás után sokáig üresen állva a végsőkig lepusztult – az egykori Fácán vendéglő és területe nyújtott lehetőséget. Az eredmény: a teljes régi iskola az alsósoké lett, a felső tagozatosok pedig ma külön épületbe járhatnak.

A hajdan nagy hírű Fácán vendégfogadóról örökölte nevét a vidék.

Buda és Pest egyik népszerű üdülője volt, talán ez az egyetlen, ahol korabeli épületek napjainkig is megmaradtak.

Valaha a vendégek több napra is kocsival érkeztek ide kikapcsolódni, hogy távol a várostól jó társaságban egyenek-igyanak, élvezzék a természetet. És itt ehhez olyannyira adott volt minden, hogy a hozott vagy az itt szerzett fáradalmakat helyben ki is lehetett pihenni. El lehet képzelni a pezsgő életet! Úttal kettéosztott nyolchektáros erdei terület egyik oldalán a vendéglő állt hatalmas kerthelyiségével és kiszolgáló épületeivel, az út másik oldalán pedig hosszú rendben a szállásépületek sorolódtak. Körben erdő a Tündérsziklával és lenyűgöző kilátás a völgyekre, a hegyoldalakra. A később kiépülő villamostól is sétányok vezettek ide – a gesztenyefákkal övezett, szépen kiépített gyalogutak műkő hídjai, az utak maradványai még ma is látszanak.

Az iskola bejárata 

 

Napjainkban természetvédelmi terület az összefüggő zöldterület beépítetlenül megmaradt része, mert a sok évtizedes elhanyagoltság után a hegyvidék ősi növényvilága visszavette a helyet. A régi házak közül már csak három épület áll, közülük kettő védett műemlék. A most iskolává lett harmadik épületről már korábban lekerült az egyedi műemléki védettség, mert a sokszoros átépítés során a felismerhetetlenségig átszabták. Csak a különös helyszín és a másik két védett épület közelsége miatt volt ez az épület is műemléki környezetként védelem alatt. Ebben a házban, az egykori vendéglő épületében találta meg új helyét az iskola.

A XVIII. században az akkor még jellemzően erdővel borított hegyes-völgyes Zugligetben – azon belül is a mai Zugligeti út, Csermely út, Béla király út által közre zárt területen – volt a központja az egyik legrégebbi majornak, az óbudai Zichy-kastélyt is építő Jäger Henrik budai kőfaragómester egykori gazdaságának. Ennek korabeli térképeken jelölt épületei Zugliget XVIII. századi világához tartoznak. Minden későbbi tulajdonos valamit alakított az épületen, így többször is jelentősen átépítették, bővítették az egész együttest.

Tulajdonosa 1806-ban Kammer József, 1831-ben Riegler Ignác lett, aki kocsmát nyitott itt, nem messze a Disznófő-forrástól. A természet iránti érdeklődés növekedésével hamarosan népszerűségre tett szert a Fácánhoz címzett hely, ahová szívesen jártak írók, színészek, énekesek is. A majorból lett kocsma kisebb átalakítással még megfelelhetett az új funkciónak, de amikor a század közepén vendéglővé alakították, már jelentősebb átépítése is szükségessé vált. 

A később üdülőteleppé fejlődő terület jellegzetes klasszicista fogadóját Hild József tervezte 1856-ban. Feltételezhető, hogy szintén az ő nevéhez köthető a vendéglő épületének korabeli megújulása is.

Zugligeti Fácán Nyaraló – ezt a nevet viselte az intézmény 1868 körül, akkor egy részvénytársaság volt a terület tulajdonosa. Több gazdasági és lakóépülettel bővítették az üdülőtelepet, az 1880-as és 1890-es években lakosztályok mellett fürdőház, mosókonyha, üvegház, kerti pavilon is gazdagította a szolgáltatások körét.

Két kevéssé ismert bécsi építész, Leonhard Schöppler és Ernst Kornfeld tervei alapján az 1920-as években építhették tovább a régi Hild-féle vendéglőt. A régi házat nagyrészt elbontották, jelentősen bővítették, és egy új emeletet is ráemelve teljesen átformálták az épületet. A hely változatlanul őrizte népszerűségét, a krónikák szerint Horthy István is többször megfordult itt, és ez elég is volt ahhoz, hogy az utókor tudatában Horthy-villaként maradjon fenn az épület emlékezete.

Utóbb a történelem átértékelte a területet. A második világháború alatt lengyel katonatisztek internálótáborának rendezték be, majd a Gestapo fogháza lett. 1950-ben államosították a teljes területet, 1966-ig egyetemi kollégiumként szolgált, azután a Belügyminisztérium itt alakította ki egyik kiképző központját. Magas, tömör kerítéssel vették körbe az épületet, belül új, igénytelen létesítményeket emeltek, a meglévőket többszörösen is átépítették sajátos céljuknak megfelelően.

A régi épület térrendszerét az új igényekhez igazodva vasbeton szerkezetek beépítésével átalakították.

Környezetében is nagyon megváltozott Zugliget vidéke. Számos átalakításon estek át még álló régi épületei, a nyomuló város az új telkekkel és épületekkel kíméletlenül átszabta a környezetet. A legtöbb régi épületet elbontották vagy magára hagyták, alapvetően átalakult a táj természeti világa.

A toldalék elvadult környezete...  
 
 
 

Új tömb a toldalék helyén

 
A rendszerváltozást követő ürességben a Fácán megmaradt épületei átáztak, helyenként beomlottak, a területet fokozatosan visszafoglalta a természet. Vagy két és fél évtized elhagyatottsága után nyílt lehetőség a hegyvidéki Normafa-programmal az iskola épületének kiterjesztésére, s ez egyben lehetőséget adott a volt vendéglő épületének megújulására is. A történeti épület új funkciót kapott. A program a teljes környezet, a kapcsolódó területek újragondolását is jelentette. Az úthálózat, a terület rendezése az idegen épületek elbontásával, az út kiigazításával, buszvégállomás kialakításával járt együtt. Az épületek hasznosítása, helyreállítása nemcsak a védett épület helyreállítása miatt volt fontos, hanem zöld környezete is a kerületé lett, az elvadult kapcsolódó terület fáinak megőrzésével, egyes részeinek parkosításával, megújításával járt együtt.
 
Kevesen gondolták, amikor az iskola egy részének áthelyezéséről döntöttek, hogy a kiválasztott régi épület milyen rejtett értékekkel rendelkezik. Autószerelő műhelytől vetítőteremig, vízgyűjtő medenceként szolgáló beépített udvaroktól szétázott dohos falakig minden riasztóan hatott a látványosan haldokló épületben. A ház borzasztó állapota látszólag csak korlátot jelentett, azonban így is figyelemre méltók voltak azok a részletek, amelyek jelezték, elmúlt korok maradványait rejtő épülettel találkoztunk. Már a tervezéskor is felismerhető volt, majd az épület megújulása közben feltárt régi falazatokon is látni lehetett, hogy egyes részek régebbi időket képviselnek, legbelül évszázadok építési periódusai rétegződtek egymásra.

Zugliget legkorábbi időszakától kezdve szinte minden jellemző korszak nyoma ott volt az épületen.

Az időközben feltárt történeti előzmények bemutathatóvá váltak, a belügyes korszak épülettől idegen vasbeton terei is átalakulva új, egyedi lehetőséget teremtettek az iskola számára.

Múltba vezet az új, korszerű iskolaépület, ahol a kerület históriája megismerhető. A kutatás-tervezés során a Jäger-majorság boltozatos borospincéjét és kőkeretes kapuit azonosíthattuk az épület legalsó szintjén. Itt a művészeti oktatás számára alakítottunk ki tereket, a helyreállított kőkeretes ajtósorok előtt Hild-korú vagy nyolcvan évvel későbbi csehsüveg boltozatos térsor húzódik, ma közlekedő folyosó, amely egy XIX. század végi bővítménnyel együtt az alsó szinten udvari előcsarnokként is szolgál.

A volt majorság pincéje romjaiban

 A pincelejáró manapság

Napvilágra kerültek a felsőbb szinten a falazatokba beépítve a Hild-féle épület megmaradt szakaszainak pillérei is, pontosan kirajzolva a korábban nem ismert eredeti ház egyes szakaszait. Az iskola funkcióinak elrendezésénél tervezői törekvés volt, hogy a megismert korábbi épületrészek, egykori terek az új közösségi terekben érzékelhetők legyenek. A belső bontásokkal, a hozzáépítésekkel az épület eredeti térrendszerét lehetett helyreállítani, a belső udvarok lefedésével, a belső vasbeton szerkezetek egyes mezőinek kibontásával a nagy mélységű épület legbelsőbb tereit is világossá lehetett tenni, miközben látványosan átlátható és sok célra használható terekké kapcsolódtak össze az eltérő szintek. A történeti épület tette lehetővé, hogy újjáéledjen a klasszikus zsibongó funkciója. Ezt az iskola bevonta mindennapi életébe, sőt, a diákok alkotásai értőn rendezve gazdagítják a tereket. Ebben a környezetben látható a gyermekek épülését szolgálva Szelényi Károly fotóművész adománya, a Szent Korona és a koronázó palást látványos művészi képeiből rendezett állandó fotókiállítás.

Bejárat az oldalhomlokzat felől a felújítás előtt...

 

... és után

A tornaterem és kiszolgálóhelyiségei, a melegítőkonyha, az étterem és újabb osztályok a meglévő épület szintjeihez igazodó új épületrészbe kerültek. Az erősen lejtős területen minden szintről közvetlenül lehet kilépni a zöldbe. A külső, a kapcsolódó iskolakert is átmenetet alkot a tágabb természeti környezettel.

A nem messze álló, félig megújított, egyelőre csak a szerkezetében helyreállított Hild-féle fogadóépület még várja végső megújulását. A harmadik műemlék épület egyelőre aggasztó állapotban vesztegel az erdő közepén.

A három épület hasznosításával a hajdanvolt üdülőtelepi kiépített sétány egy részének megújítása is kínálja magát, hogy a régi parki építmények helyreállításával erdei környezetben vezetett sétaúton lehessen elérni a régi villamos-végállomást, a Libegőt és azon át a János-hegyi kilátót, majd onnan tovább az Anna-rétet és a Normafát. Páratlan kirándulást a zavartalan természetben és a kultúra együttes élményét jelenthetné Budapesten…
 

Nyitókép: A régi épület az elbontott toldalék helyén épült tornacsarnokkal
Fotók: A szerző felvételei