Műemlékes körökben sok szó esik mostanában arról, hogy az újjáépülni készülő műemlékvédelmi intézményrendszer hogyan felelhetne meg legjobban feladatának. Természetes követelmény, hogy újra kell építeni a társadalommal, a közösségekkel a kapcsolatot. És itt máris akadályba ütközünk, mert ugyan a mai tulajdonosokat könnyen meg lehet találni, de hol vannak azok a közösségek, amelyek a kulturális, történeti folytonosság érdekében a helyi értékek megőrzésének képviseletében összefognak és kiállnak önmaguk jövője, identitásuk megőrzése érdekében!? A legritkább esetben találkozik a helytől lélekben már eltávolodott tulajdonos elképzelésével ez a követelmény. Csodaszámba megy, ha a tulajdonos nemcsak magára, hanem a helyi közösség hagyományára és érdekére is figyel. A környezet, a táj védelme, a területen belüli összefüggések kérdése azonban ezen is túllép.
Egyén és közösség
A műemlékvédelemnek ritkán hangoztatott, de fontos feladata, hogy megtalálja partnereit, a lokálpatrióta helyi közösségeket. És ez nem csak a műemlékvédelem újraszerveződő intézményének kihívás, ugyanis olyan korban beszélünk erről, olyan időben kellene mélyről felépítenie kapcsolatrendszerét, amikor megváltozott a hely és a közösség viszonya, megváltozott az egyén és a közösség kapcsolata és értékrendje.

A Nagygécen felállított penészleki ház (nyitófotónk) felirata
A szerző felvétele

Szedres Apátipuszta 1832-ben emelt Nepomuki Szent János-kápolnájának romja. A közösség másik templomba költözött
A szerző felvétele
Megszűnik a hajdan pejoratív jövevény, gyüttment fogalmakkal jelzett helyi kultúra önbecsülése, ami előbb csak önkorlátozás, majd a hagyomány és a kapcsolódó életforma, kultúra teljes felszámolásához vezet.
Ebben a világban kell a műemlékvédelemnek megtalálnia partnereit – azokat, akiknek fontos a hely, a történelmi és a kulturális kötődés. De kinek van erre ma szüksége vagy igénye, egyáltalán kinek és kiknek szolgáljon, amikor egyre inkább kivonulnak a közösségek értékeik mögül? Kinek lesz fontos más közösség történeti épülete, hogy környezetével együtt szolgáljon? Érdekes párhuzamba állítani ezt a helyzetet a már rég hasonló helyzetbe került, határon túl rekedt műemlékeink sorsával.
Erről szól még a cikk:
- Mi történhet a hajdan erős közüsségek épületeivel?
- Mi a különbség a nemzetváltás és a nemzetiségváltás között, ha az épületekre gondolunk?
- Hol vannak a legnagyobb veszélyben a történeti épületek?
- Hogyan foglalkozik a témával az ICOMOS Shared Heritage kérdésköre?
- Mi a helyzet a szakmai és anyagi támogatással, a pályázatokkal, az oktatással, a civil közösségekkel?
- Megértik-e a műemlékes szakemberek, hogy a helyiektől függ, hogy számukra mi az érték, mit üzen a múlt, az adott környezetben mi marad meg?



