Műemlékes körökben sok szó esik mostanában arról, hogy az újjáépülni készülő műemlékvédelmi intézményrendszer hogyan felelhetne meg legjobban feladatának. Természetes követelmény, hogy újra kell építeni a társadalommal, a közösségekkel a kapcsolatot. És itt máris akadályba ütközünk, mert ugyan a mai tulajdonosokat könnyen meg lehet találni, de hol vannak azok a közösségek, amelyek a kulturális, történeti folytonosság érdekében a helyi értékek megőrzésének képviseletében összefognak és kiállnak önmaguk jövője, identitásuk megőrzése érdekében!? A legritkább esetben találkozik a helytől lélekben már eltávolodott tulajdonos elképzelésével ez a követelmény. Csodaszámba megy, ha a tulajdonos nemcsak magára, hanem a helyi közösség hagyományára és érdekére is figyel. A környezet, a táj védelme, a területen belüli összefüggések kérdése azonban ezen is túllép.

Egyén és közösség

A műemlékvédelemnek ritkán hangoztatott, de fontos feladata, hogy megtalálja partnereit, a lokálpatrióta helyi közösségeket. És ez nem csak a műemlékvédelem újraszerveződő intézményének kihívás, ugyanis olyan korban beszélünk erről, olyan időben kellene mélyről felépítenie kapcsolatrendszerét, amikor megváltozott a hely és a közösség viszonya, megváltozott az egyén és a közösség kapcsolata és értékrendje.

A Nagygécen felállított penészleki ház (nyitófotónk) felirata
A szerző felvétele

 
Manapság a társadalmi átalakulással egyre kevesebb figyelem fordul a közösségek gazdasági és kulturális szerepvállalására, a még meglévő helyi egyedi érték védelmére. Az évszázadok során a gazdaság teljes átalakulása átírta a környezetünkkel kapcsolatos kívánságainkat, a mobilitást is felélénkítve új központok alakultak, a közlekedés új lehetőségeivel új struktúrák születtek. Napjainkban az internet még jobban átrendezi az emberi kötődéseket, a lehetővé vált távmunka felgyorsította a kiköltözést a nagyvárosok vonzáskörzetébe, az egészségesebbnek vélt környező településekre. Nem is gondolunk a következményeire annak, hogy kapcsolatrendszerünk és kötődéseink érdeklődésünknek, szórakozásunknak megfelelően immár határok nélküli térben alakulnak, és már helyhez sem kötődnek. Kapcsolataink hálózatosodnak, szinte mindegy, hol vagyunk, érdektelenné válik környezetünk, mindenhol ugyanarra a szolgáltatásra, kiszolgálásra tartunk igényt.
 

Szedres Apátipuszta 1832-ben emelt Nepomuki Szent János-kápolnájának romja. A közösség másik templomba költözött
A szerző felvétele

 
Agglomerációs településsé válik a hajdan önálló település, új népessége saját vágyainak tiszteletét várja el a környezettől. Fel sem merül, hogy az újonnan érkezettek csatlakozzanak a helyi közösség normáihoz, kulturális világához. A történelmileg kialakult közösség helyi érdeke és a nagy számmal megjelenő magánérdek aránya demokratikus körülmények között beszűkíti a funkcionális kívánalmakat.

Megszűnik a hajdan pejoratív jövevény, gyüttment fogalmakkal jelzett helyi kultúra önbecsülése, ami előbb csak önkorlátozás, majd a hagyomány és a kapcsolódó életforma, kultúra teljes felszámolásához vezet.

Ebben a világban kell a műemlékvédelemnek megtalálnia partnereit – azokat, akiknek fontos a hely, a történelmi és a kulturális kötődés. De kinek van erre ma szüksége vagy igénye, egyáltalán kinek és kiknek szolgáljon, amikor egyre inkább kivonulnak a közösségek értékeik mögül? Kinek lesz fontos más közösség történeti épülete, hogy környezetével együtt szolgáljon? Érdekes párhuzamba állítani ezt a helyzetet a már rég hasonló helyzetbe került, határon túl rekedt műemlékeink sorsával.

 

Erről szól még a cikk:

  • Mi történhet a hajdan erős közüsségek épületeivel?
  • Mi a különbség a nemzetváltás és a nemzetiségváltás között, ha az épületekre gondolunk?
  • Hol vannak a legnagyobb veszélyben a történeti épületek?
  • Hogyan foglalkozik a témával az ICOMOS Shared Heritage kérdésköre?
  • Mi a helyzet a szakmai és anyagi támogatással, a pályázatokkal, az oktatással, a civil közösségekkel?
  • Megértik-e a műemlékes szakemberek, hogy a helyiektől függ, hogy számukra mi az érték, mit üzen a múlt, az adott környezetben mi marad meg?