Mióta Magyar Péter miniszterelnök hétvégi tárlatvezetésekre invitálta az érdeklődőket az eddig kívülről is csak távolról szemlélhető, ily módon hírhedtté vált, találgatásokra okot adó, hajdanvolt Karmelita kolostorból lett miniszterelnökségre, majd a műemlékvédelem megcsúfolására díszletként újraépített egykori Vöröskereszt-, utóbb külügyminisztériumi palotába (eredetileg Hauszmann Alajos és Hültl Dezső tervezte) és a Szentháromság tér ugyancsak visszaépített, magamutogatón díszes Pénzügyből lett Belügyminisztériumába, ott lebeg a kérdés, mi történik ezután. Ki költözik a hatalmas, a maguk idején, az 1900-as évek legelején is

túlépítettnek mondott historikus palotákba és a többi hasonlóba, a vasbeton szerkezettel még újraépülőkbe

– a József főhercegi palotába (1902-ben Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezte tovább a korábbi Teleki-palotát), az egykori Honvéd Főparancsnokság Dísz téri épülete mögé csak keskeny sávban (groteszk-nevetséges jelzéseként, miként képes az építészet önmaga megcsúfolására, ha hazugságba kényszerül), mintegy a Kallina Mór-replika hátának takarásaként visszaemelt volt hadügybe.

A Dísz tér déli oldalán a molinó mögött emelkedik a maga idejében is eltúlzott méretűnek tartott volt Honvéd Főparancsnokság másolata 
Fotó: Heltai Ákos

 
Hogyan folytatódik a palota megkezdett – kétségtelenül időszerű, csak mértéke és szándéka szerint vitatható – rekonstrukciója? A korábbi elképzelésekkel szemben maradhat-e a Nemzeti Galéria majd a felújított palotában, lesz-e ott tere, milyen sors vár a Széchényi Könyvtárra?

És eszébe jutnak-e valakinek a nagy építkezési lázban elfeledett polgárvárosi épületek,többségük igazi műemlék, 

amelyekből a 2010-es években sebbel-lobbal kiköltöztették az akadémiai intézeteket, mondván, kell a hely az azóta mégis a Mátyás-templom tőszomszédságába, a Fellner Sándor-másolatba telepített Belügyminisztériumnak? Milyen sorsa lesz a Táncsics Mihály utca első épületének, a műemlékvédelem egykori központjának (szimbolikusnak is nevezhető pusztulása az utolsó évtizedben), a ház egyébként a második világháború idején svájci követi rezidenciaként működött, a követ, Carl Lutz emberek sokaságát mentette (emléktábláját a magánosítás nagy igyekezetében eltüntették a ház faláról), és az egykori József-kaszárnyának, Táncsics börtönének?

A volt Vöröskereszt Székház a Dísz téren kívülről mintha az eredeti lenne...
Fotó: Heltai Ákos

 
Megannyi válaszra váró, megoldandó kérdés. Ami azonban bizonyos, a már megépülteknek maradniuk kell, tetszik, nem tetszik, értelmes feladattal be kell lakni a házakat, az üresen hagyottság drámai romláshoz vezet (ezt látjuk az Országház, az Úri és a Táncsics Mihály utcában, azokkal az épületekkel is kezdeni kell valamit), ahogy

félbe sem maradhat semmi, mint egy XXI. századi torzó, a munkát muszáj folytatni. De higgadtan, ésszel újragondolva a funkciókat, a lehetőségeket.

Nem lehet mindenhová múzeumot se telepíteni, a kiállítási tereknek sajátos követelményeik vannak, és annyi kávézó, közösségi tér sem tartja el magát, amennyi a most hirtelen felszabadulni látszó lehetőség. A palotáról szólva mi az, ami elengedhetetlenül felújítandó, mi az, amit valóban megéri helyreállítani, mi az, amit fölösleges és mi az, amit érdemes megőrizni a mostani terekből. Nem ötletelve, kapkodva, hanem értő, közös gondolkodással, párbeszéddel, bevonva építészeket, művészettörténészeket, múzeumiakat, kapcsolódó tudományos szakterületek képviselőit, civileket, mindazokat, akik képesek egységben, a maga történeti összefüggéseiben, kulturális teljességében, XXI. századi szemlélettel értelmezni a Várnegyedet.

 

Nyitókép: Épül a József főhercegi palota replikája a Szent György téren
Fotó: Heltai Ákos