Mit gondol a műemlékvédelem intézményéről a jogász, akinek pályáját, életét meghatározták azok a mű- emlékes és régész kollégák, akikkel első munkahelyén az örökségvédelemben dolgozhatott?
A hírek szerint erős az akarat arra, hogy fölálljon egy országos műemlékvédelmi szervezet, a kérdés, milyen hatásköre legyen, milyen feladatok kerülnek hozzá: tudományos, felügyeleti vagy hatósági is. Vissza lehet nyúlni az egykori Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kereteihez, kérdés, érdemes-e, figyelembe kell venni, hogy időközben megszületett a kormányhivatali hatósági rendszer a helyi ügyintézéssel.
Szigethy Balázs ügyvéd, korábban jogászként műemléki szakreferens. Képforrás: Szigethy Balázs archívumából, engedélyével
Sok szakember említ még korábbi időket: az Országos Műemléki Felügyelőség széles körű feladatot látott el, végigvitte a műemlék-helyreállítás teljes folyamatát a kutatástól a tervezésig, a restaurálásig. Amikor az OMF 1993-ban három részre szakadt, a Műemlék-
védelmi Hivatal tudományos háttérrel elsőfokú hatóságként működött, a 2001-es Kulturális Örökségvédelmi Hivatal első- és másodfokú hatóságként a régészetért, a műemlékvédelemért és a műtárgyakért is felelt.
Nem tartom rossznak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal koncepcióját, amely integrálta a szakágakat, együtt dolgozott a műemlék-felügyelő, a régész és a jogász, egyes régiókban művészettörténész is.
Manapság azonban az igazi kérdés az, hogy miként térjen vissza a hivatal, építésügyi hatóságként vagy műemléki, régészeti szakhatóságként.
Mindkettő mellett vannak érvek és ellenérvek. Nagyon sok a kényes kérdés a műemlékvédelmi, illetve az építéshatósági feladatkörök meghatározásában. Emlékszem egy soproni esetre: egy helyrajzi szám szerint műemlék ingatlan egyik felén védett épület állt, ám a telek nagysága megengedett további beépíthetőséget, ezért megosztották, s az új telekrész örökölte a műemléki jogi jelleget. Hiába lett új helyrajzi szám, az üres telek műemlék volt, az Örökségvédelmi Hivatalnak kellett eljárnia építésügyi hatóságként egy kvázi zöldmezős beruházással létrejövő társasház ügyében. Persze ez ritka eset, és tudom, hogy az építésügyi hatáskör alapvetően erősíti a rálátást, a ráhatást a területre, fontos, hogy minél több ügyben tudjon a hivatal állást foglalni, ez ugyanakkor nemegyszer fölöslegesen terheli a műemlékes kollégákat. Gyakran beszélünk erről, én azt hiszem, elegendő lenne, ha a műemlékvédelem erős szakhatósági jogkört kapna.
Érvek és ellenérvek sorakoznak.
Gyakran elhangzik a beszélgetések során, hogy nem minden építész kellően érzékeny, ha műemlékhez nyúl, ugyanakkor nem egy építész végzettségű műemlékes kollégának nincs elegendő szakmai gyakorlata ahhoz, hogy építéshatósági döntéseket hozzon, ezért elsősorban a műemlékes kérdésekre, a módosításokra, a belső terek változtatásaira, az értékek őrzésére figyel az építési engedélyezés során. Ez a feladata. Ezért lenne jó, ha a műemlék-felügyelő – nevezzük így, bár hallottuk, manapság a kormányhivatalokban, talán egy kivételével „szakügyintézővé” degradálták a műemlékes szakembereket – a tervezés megkezdése előtt konzultálhatna a helyreállítást, átalakítást tervező építésszel, ha meglennének a kutatások, és az építész úgy látna neki a munkának, hogy tudja, mit tehet és mit nem. Nem utólag, a kész építési tervnél az engedélyeztetéskor kezdődnének a viták.
A soproni Városháza és a Tűztorony. Fotó: Szigethy Balázs
Akkor arról volt szó, hogy a létrejövő építésügyi hatóság folytatja le az eljárásokat, amelyekben a kormányhivatali örökségvédelmi irodák szakhatóságként vesznek részt. Csakhogy ezzel a felaprózódással lassan megszűnt a kommunikáció az ország különböző területein dolgozó műemlékes kollégák között, megszűnt a korábbi közös gondolkodás, a szakmai eszmecsere, de még annak a lehetősége is, hogy speciális szakértők véleményét kérjék kiemelt vagy különleges figyelmet kívánó esetekben.
Eleinte a központi hivatal megpróbált tanácskozásokat szervezni, azután lassan ez is elhalt.
Akkor már jól látszott, kormánymegbízottja (utóbb főispánja) válogatta, milyen mentalitással áll hozzá a műemlékkérdéshez. Érzi-e a fontosságát és segíti, vagy éppen okoskodásnak, gáncsoskodásnak, nyűgnek tartja, amit a műemlékesek mondanak. Ez azóta is így van, ha megnézzük, mi történik egy győri kormányhivatalban, vagy mi történik, mondjuk egy szegedinél – ég és föld.
Szegeden komoly a segítő szándék: rendszeresítettek egy önkormányzati helpdesk weboldalt, amelyen a kormányhivatal folyamatosan tájékoztatja az önkormányzatokat az új jogszabályokról, a tervezett rendelkezésekről. Győrben ilyesminek nyoma sincs, általános álláspont, hogy indítson mindenki eljárást, aztán majd eljárás közben döntünk valahogy.
Azt gondolom, hogy a KÖH akkori elnökének, Tamási Juditnak is azért bukott meg a próbálkozása, mert a kormányhivatalok behúzták a kéziféket, mondván, az ő embereiknek ne osztogasson konferenciákon tanácsot egy másik hivatal, hiszen miért is kellene központi gondolat…
Térjünk vissza a mai helyzethez.
Mindenképpen szükség lehet központi irányító szervre, mert félő, hogy ha a kormányhivataloknál marad a fő hatáskör, akkor továbbra is az elaprózott gondolkodásmód érvényesül, ugyanúgy nem lesz kommunikáció a szervezetek között. Ráadásul, ha nem központi hivatalé a feladat, aligha tudja majd képviselni a műemlékes gondolkodást, aligha tud érvényt szerezni számára. Tehát azt gondolom, a majdani intézményhez kellene telepíteni a feladatot. Az továbbra is kérdés, elegendő-e a szakhatósági szerep, vagy csak akkor lesz eredményes, ha vállalja az építésügyi hatáskört is.
De vajon van-e elég műemlék-felügyelő szakember, akiknek tényleg nagy rálátása van a területre? Megvannak még néhányan a régiek közül, akik szárnyaik alá vehetnének egy új nemzedéket, csakhogy az ő kinevelésük is idő. Ezért veszélyes a teljes építésügyi hatáskör vállalása, jóval több ember kell hozzá. A „csak” szakhatósági feladatok hatékony működtetéséhez átmenetileg kisebb szakembergárda is elég.
Mit jelent a szakhatósági szerep?
Ha a mai építéshatósági rendszerben gondolkodunk, akkor az építéshatóság fő hatóságként az ügyek gazdája, az építési, engedélyezési eljárás lefolytatója, de ez nem azt jelenti, hogy egyedül dönt el minden szakkérdést, ügyenként más-más szakhatóságok is részt vesznek a munkában a katasztrófavédelemtől adott esetben a népegészségügyig. Mind erősen képviseli a saját, jogszabályban előírt akaratát, amelyet az eljáró építéshatóságnak figyelembe kell vennie. Így kell lennie az örökségvédelemmel is, ha az örökségvédelmi hatóság szakhatóságként azt mondja egy adott épület felújítására, átalakítására, hogy úgy nem lehet, akkor az építésügyi hatóságnak nincs más lehetősége, mint elfogadni és aszerint dönteni.
Gönyű manapság pusztuló, hajdani fogadója. Fotó: Szigethy Balázs
Folyamatosan figyelték a műemlék-felügyelők – ez is a dolguk volt – a területükön lévő műemlékeket, és jelezték, ha baj van, erre ma is múlhatatlan szükség lenne, hogy a feladat ne merüljön ki az engedélyek megadásában vagy meg nem adásában. Nézzük akár az általam már sokat emlegetett gönyűi Postakocsi fogadó históriáját (itt írtunk róla), abban az esetben nemcsak a tulajdonos nem teszi dolgát, de a hatóságnak is észre kellett volna ezt vennie, és réges-régen kötelezést kibocsátani a helyreállításra, akár visszatartó erejű bírságot kiszabni a jó karbantartás elmaradásáért.
Sopron belvárosa a Tűztoronyból. Fotó: Szigethy Balázs
Szakhatóság vagy hatóság – egyelőre a kérdés még kérdés, amely a remélt intézmény alapítójára vár. Az azonban bizonyos, azoknak, akik majd részt vesznek a műemlékes munkában, érdemes lesz meghallgatniuk a régieket, megfontolni a hajdani és a mai tapasztalatokat.
Ott lebeg a hatóság vagy szakhatóság dilemma, biztosan kezelni kell. Azt hiszem, a régiek közül sokan ragaszkodnának az építésügyi hatósági hatáskörhöz, mondván, erősebb felhatalmazást ad, mégis megfontolandó.
És nem szabad szem elől téveszteni a társadalmi elfogadottságot sem, ez kommunikációs kérdés. Nem kerülhet a műemlékes szakma még egyszer olyan helyzetbe, hogy már említése is szitokszóként hat. Egykoron, nekem is úgy mesélték, valahol Diósgyőr környékén egy konferencia után kollégák sétáltak és fotózgatták a házakat. Idős férfi lépett ki az egyikből, kérdezte, honnan jöttek. Azt felelték, hogy az örökségvédelmi hivatalból, mire a férfi beinvitálta őket egy kávéra, úgymond, az jó, már azt hitte, műemlékesek… Fogalma sem volt senkinek, mi az örökségvédelmi hatóság, viszont a műemlékvédelemtől féltek, akadékoskodik, nemet mond, akadályt állít, pluszköltséggel jár minden előírásuk, semmi jó nem származik tőlük. Pedig némi magyarázattal, higgadtsággal komoly eredményt lehetett elérni, ha nem a hivatali szobából diktáltunk, hanem kimentünk a helyszínre és ott beszélgettünk. Emlékszem, Veöreös András építésszel, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság jelenlegi elnökével elmentünk egy műemlék házba, amelynek tulajdonosa mindenáron tizenöt centiméteres polisztirol szigetelést akart, és nem értette, miért nem kap engedélyt.
Néztük a falakat, aztán András csak annyit mondott, minek kellene szigetelni egyméteres falakat, amelyek ráadásul penészedni fognak, ha nem levegőzhetnek…
Másik alkalommal kihívtuk az utcára a tulajdonost, nézze meg az épülethomlokzatot, milyen csúnya a régi, barna faablakok mellé berakott fehér műanyag, más osztatú új ablak… rácsodálkozott, de megértette, meg is köszönte. Nem mondom, hogy ez általános, de biztos vagyok benne, hogy így is lehet. Fontos a jó kommunikáció, az emberi kapcsolat a műemlék-felügyelő és a lakó, a tulajdonos között. Ma is az lenne a cél, hogy a műemlék-felügyelő a terepen legyen, érzékenyen lássa, személyesen ismerje a területét, esetleg az ott élőket. Támogatónak kellene lennie, persze megfelelő szigorral, ha arra van szükség, megértetni, mi a különbség a műemlékvédelem és a műemlékgondozás között. Ez utóbbi sajnos nálunk még mindig hiányzik a közgondolkodásból, pedig mennyivel egyszerűbb és olcsóbb egy megcsúszott cserepet azonnal visszaigazítani, mint nem figyelni rá, kivárni, míg a többi is elindul.
Nagy Gábor építész reakciója az interjúra itt olvasható.
Nyitókép: A soproni belváros makettje, Veöreös András egyetemi docens hallgatóinak munkája.
Képforrás: Szigethy Balázs archívumából engedélyével
