• Az Üveghegyen kívül a Mátra volt az első hegység, amellyel irodalmi formában találkoztam; az Öreg néne őzikéjével. Te, mint mátrai gyerek, milyen emlékeket őrzöl a Mátráról?

Tegyük most zárójelbe Fazekas Anna politikai tevékenységét és egyéb műveit is, de tény és való, hogy az Öreg néne őzikéje verses története belopta magát sok gyermeknemzedék szívébe. Valami hasonló történt a mi családunkkal is. A Mátra lábánál álló szülői házunk udvarában egyszer megjelent egy mezei nyúl, olyan kis setesuta volt ő is. Látszott, hogy anyátlan, cumisüvegből itattuk, és annyira hozzánk szokott, hogy hetekig élt nálunk, mint egy háziállat. Aztán egyszer, amikor már erőre kapott, gondolt egyet, és visszaugrott a természet világába. És akkor most én kérdezek tőled: tudsz-e domoszlóiul?

• Nem.

Na, akkor mondok valamit neked domoszlóiul. Ha például turistaként életedben először eligazítást kérnél a helyi emberektől, hogyan jutsz el a Dolina-tisztástól a Markaz felőli falutábláig, akkor esetleg a következőt hallhatod az idősebbektől: elindulsz a Dolinától, átmész a Zízelkán a Zúza néni árokja felé, majd le a Pakolón át a Hornyíkon a Rénushoz, útba ejtve az Oresinát és a Jamákon át a Paskomot is.

Dolina-tisztás (a szerző fotói)

 

Ezzel a túrázó idegent eléggé zavarba lehet hozni. Ezt nevezem én „domoszlói tótnak”, mert egyféle archaikus szlovák nyelvet beszéltek az idős emberek, amikor én gyerek voltam, de ezt inkább csak akkor használták, amikor olyasmit akartak mondani, amit nekünk, gyerekeknek nem akartak az orrunkra kötni. Előfordul időnként, hogy tesztelem, hallanak-e a beszédemen bármiféle nyelvjárást. És Veszprémben, amikor ott tanultam, az egyik kispaptársam rájött, hogy palóc vagyok.

• Ragadványnevek élnek-e még a faluban?

Onnan lehet tudni, hogy egy család már a második világháború előtt is domoszlói volt, hogy van sajátos, belső használatban ismert, bár már kikopóban lévő ragadványneve.

• A tietek mi volt?

Nekünk Cucuri volt a ragadványnevünk. Mások ilyen, kissé tréfás neveket kaptak: Kocogó, Rapcsak, Demo, Fagan, Szoknyás Pista bácsi, Apusko Bözsi. A keresztanyámat Gogol keresztanyának neveztük. Vagy ismertem Pendelko Mari nénit, aki valamikor a búcsúban felejtette a pendelyét, és akkor ragadt rá ez a név. Úgy

a XIX. század második felében rögzültek ezek a ragadványnevek,

a nagyszüleim nemzedékében nem volt olyan család, amelyiknek ne lett volna.

Képesfa a Závoza-völgyben

 

• Talán azért, mert a vezetéknevek nem voltak olyan változatosak.

Az is lehet. Nálunk nagyon sok a Bánszki, a Lukovszki, a Zaja, meg a Safranka. Ennek egyik oka, hogy a török időkben elnéptelenedett a település, és Kishont és Gömör vármegyéből jelentős szlovák lakosság települt be a faluba. Egyébként ragadványnevek még mostanában is születnek. Az egyik osztálytársamat Ecetnek neveztük el, az öccsét pedig mindenki úgy hívja, hogy Kisecet. Lehet, hogy az ő gyermeke meg a Legkisebb Ecet lesz. Kérdezek még egyet! Tudod-e, mi a kapusznyik?

• Első hallásra valami káposztás ételnek tűnik.

Igen, nagyon szlovákosan hangzik, és

teljesen úgy néz ki, mint a bejgli, csak káposzta van benne.

Ez olyannyira domoszlói étel, hogy ha bárhol mondom, mindig azt kérik, hogy magyarázzam meg, miről beszélek.

• Melyek a kedvenc mátrai helyeid?

Ha egy Mátra-kutatóval, nagy természetjáróval vagy vadásszal beszélgetnél, akkor sokkal tartalmasabb válaszokat kapnál, mint tőlem. Én a Mátrának nem ismerője, hanem csak érzője és kedvelője vagyok. Inkább szívközeli helyeim vannak. Amikor tizenöt-tizenhat éves voltam, a nyári szünetben majdnem mindennap felvettem a túrabakancsot meg a hátizsákomat, és ma már meglepődöm a bátorságomon, hogy útitárs és mobiltelefon nélkül elindultam. És sose bicsaklott meg a lábam, s nem öklelt fel egy vaddisznó.

Bozók Ferenc: A Mátra érzője és kedvelője vagyok, inkább szívközeli helyeim vannak (fotó: Elmer István, CC BY 4.0, Wikimedia Commons)

 

Vagy hússzor találkoztam vaddisznóval, de soha nem bántottuk egymást. Egyszer rácsodálkoztam, milyen púpos ez a német juhászkutya. Amikor egy kicsit közelebb ért, láttam, hogy agyara is van… de kikerültük egymást. A domoszlóiak egyébként ritkán járnak túrázni a Mátrába. Nem mondom, hogy egyáltalán nem barangolnak a Mátrában, de ha odamegyek, általában gombázókkal találkozom vagy egy gyerekcsoporttal, esetleg vadásszal. És valóban, gyerekkoromból inkább a gombázások, kamaszkoromból a kirándulások emléke elevenedik meg.

Vadőr volt az anyai nagyapám a Kiss Ede nevű budapesti ügyvéd birtokán, háza az erdő szélén állt. Ő onnan is ismerhető, hogy a golyós puskákról írt könyvet a háború előtt. Maga Horthy Miklós is járt vadászni a Mátrába azokban az időkben. Aztán

jött az államosítás a Rákosi-rendszerben, és Kiss Ede kastélyát és birtokát felszámolták.

Akkoriban nyaranta olyan hatalmas vaskádat hoztak le onnan a házunkba, amelyben mi, gyerekek öten is elfértünk, igazi nyári élmény volt azt vízzel feltölteni. Gyerekkoromban mindennapi élmény volt még a falusi temető. Olyan közel van a hegyhez, hogy nagyon gyakran őzek, muflonok, nyulak és vaddisznók mentek át rajta. Sajnos lelegelték, meg letaposták, amit lehetett, s most a helyi önkormányzat nagyon erős kerítésekkel megerősítette a temető egész területét.

Kedves útvonalam volt a Tarjánka-szurdok. Régen lehetett arra menni, de mostanában lezárták. Ez valóban olyan vadregényes része a Mátrának, hogy romantikus kalandfilmekben szerepelhetne az a gyönyörű kép, amely ott elénk tárul. Szerettem még eljárni az Oroszlánvárhoz és a Domoszlói-víztározóhoz. Nemrégiben odamentem biciklivel, ahogy gyerekkoromban is, szétnézni. Megkérdezték, hogy ki vagyok, és mit keresek ott… Ez nagyon kiábrándító volt.

Tarjánka-szurdok (fotó: Baráz Csaba)

 

• Igaz, hogy gyerekkorodban arról ábrándoztál, hogy halőr leszel a Domoszlói-tónál?

Igen, nekem a halőr vagy a csősz lett volna az ideális foglalkozás. Gyerekkoromban nagyon akartam, hogy kis robogóval, kis puskával, a hátamon kis tarisznyával átéljem

azt a szabadságélményt, amit az erdőkerülő bácsik megéltek. A természetben vannak, majdnem a semmittevéssel egyenlő a munkájuk, mégis tekintélyük

és jelentőségük van a falu szemében. Aztán pap lettem meg tanár.

• Ha már itt tartunk, hogy pap és a Mátra, akkor megkérdezem, tudod-e, melyik „papos” filmet forgatták a Mátra egyik településén?

A kedvenc filmemet, a Bódy Gábor rendezte Kutya éji dalát, amely egy álpapról szól, és maga a rendező a főszereplő. Bár a filmben nincs megnevezve a település, de mindenki tudja, hogy Mátraszentimrén játszódik. Bódy Gábor helyi lakosokat is bevont, és az a falukép, amely a filmben megjelenik, meg azok a ma már majdnem teljesen kihalt kendős nénikék vagy kalapos, Lenin-sapkás bácsikák olyanok, mint akik akkoriban az én falumban éltek. Ha ezt a filmet nézem, az számomra mindig szívmelengető időutazás haza.

• Az Árvácskát nem a Mátraalján forgatták?

Templomi jelenetét a szomszéd faluban, Kisnánán forgatták. Egy kicsit lehet hallani benne a régi kántorunkat, Belkovics Laci bácsit is, de nem szívesen nézem meg a filmet, mert annyira letaglóz, hogy utána napokig rosszul vagyok.