Pálos emlékek Badacsonyban

Békefi Rémig szerint

a Balaton környékén a középkorban négyszázharminchét plébániai egyház állott, „a kereszténység virágában volt”.

Az államalapítást, a kereszténység felvételét követően az egyház a királyi hatalom, az államrend legfontosabb segítője volt. A szerzetesrendek fejlett nyugati gazdasági ismereteket honosítottak meg gazdaságaikban, így az egyházi birtokok a szőlő- és borkultúra területén is mintául szolgáltak. Az egyházak a társadalom, a közösség művelődésének emelésén is fáradoztak.

A Magyarországra 1182-ben betelepült cisztercita rend szőlőinek központi háza évszázadokon át közismert volt, ma is ott áll a Szent Anna-kápolnától mintegy ötven méterrel feljebb a zirci papok háza. Jancis Robinson, a világ egyik legismertebb borászati szakírójának Vines, Grapes and Wines (Szőlőtőkék, szőlő (fürtök) és borok) című könyvében olvasható, hogy 1375 körül IV. Károly német-római császár

Pinot gris vesszőket hozatott Magyarországra, amelyeket a ciszterciek telepítettek, ültettek el a Badacsony

meleg, napfényben és ásványi anyagokban rendkívül gazdag vulkanikus lejtőin, közel a Balatonhoz.

Szent Anna-kápolna (fotó: Pető Piroska, a szerző archívumából)

 

Elszigetelten élő remeték egyesítése céljából született a magyar alapítású pálos rend 1250-ben. Ismert a Balogh nembeli Széchy Pál veszprémi püspök 1263-ban kelt levele, amelyben említi a Badacsony hegyén élő remeték Szent Imréről elnevezett kolostorát. Sajnos a kolostor nem volt hosszú életű, és mára szinte semmi sem maradt belőle, egyedül a Klastrom-kút, a forrás neve őrizte az emlékét évszázadokon keresztül.

A továbbiakban megismerhetik:

• a pálos rend újjászületésének, majd betiltásának történetét;
• Badacsony régi és újabb szakrális emlékeit, épületeit;
• Az egykori pálos és ciszterci szőlőbirtokok sorsát;
• Jeles reformkori személyiségek hozzájárulását a Badacsony kultúrtörténetéhez.