Bár a német újraegyesítés harmincöt éve történt, a mostani választási térképek mégis újra és újra kirajzolják a mentális értelemben választóvonalként tovább élni látszó kelet–nyugati határt. A keletnémet országrészben a jobboldali-populista, rendszerkritikus párt, az AfD (Alternative für Deutschland, Alternatíva Németországnak) jóval nagyobb támogatottságot élvez, mint a nyugati tartományokban. A kérdés nem pusztán politikai, hanem társadalom-lélektani is: miért érzi úgy sok keletnémet választó, hogy a jelenlegi demokrácia nem az övé, és miért hajlik arra, hogy protestáló szavazatokkal juttassa ezt kifejezésre?
Gazdasági liberalizmus, euroszkepszis
Az Alternatíva Németországnak 2013-ban az eurózóna válságára adott válaszokat bíráló közgazdászok és egyetemi professzorok kezdeményezésére alakult. Akkoriban még gazdasági liberalizmus és konzervatív euroszkepticizmus jellemezte ideológiáját. Németországban az EU struktúrájával, mindenekelőtt a nettóbefizető-státusszal szembeni ellenállás már korábban is adott volt, de kezdetben pártszinten nem vezetett az euroszkepticizmus megjelenéséhez. Ahogy több más országban, ez a németeknél is csak viszonylag későn, a 2010-es évek első felében „robbant be”. Közrejátszott ebben az is, hogy a második világháború utáni német politikai kultúra miatt a radikális pártok hamar a megbélyegzettség állapotába kerültek, s nem kaptak esélyt a kibontakozásra.
Az évek során azután a hangsúly fokozatosan a bevándorlás és az identitáspolitika kérdéseire helyeződött át. Különösen a 2015-ös menekültválság után erősödtek fel a migrációellenes hangok. Ennek következtében a párt ma már a jobboldali populizmus képviselője a német politikai térben.
Cikkünk a továbbiakban bemutatja:
- az AfD 2025-ös választási sikerét,
- az egyesítés utáni keletnémet társadalom zavarainak, választói profiljának,
- illetve a merzi politika sikereinek és korlátainak elemzését.
