Ma is viták tárgya, és szinte két „törzsre” osztja a briteket az Unióból való kiválásuk. Az elemzőnek könnyen támad az a benyomása, hogy az ország beleragadt 2016 konfliktusaiba.
Az arányok megfordulása
Idén már tíz éve annak, hogy 2016. június 23-án az Egyesült Királyságban népszavazást tartottak az EU-tagságról, és szűk ötvenkét százalék a kilépés mellett voksolt. Annak idején ebbe az eredménybe a csalódott vesztesek többsége nem kívánt belenyugodni, s azonnal felvetették az újabb népszavazást, de azt végül nem tudták kivívni, viszont döntő fordulatot hozott, hogy az eltelt évtized nem igazolta be a Leave, vagyis a kilépéspárti tábor ígéreteit és reményeit. Az országos közvélemény-kutatások már jó ideje a brexit-döntés megítélésének alapos megváltozását tükrözik: számottevő többségbe kerültek az EU-val való szakítást megbánók és kárhoztatók. A You Gove közvélemény-kutató intézet szerint még a tíz éve a kilépésre szavazók csaknem egynegyede is úgy véli ma, hogy rosszul döntött. De paradox módon még azok között is szép számmal megtalálhatók a brexit bírálói, akik lelkes hívei maradtak – ők meg úgy látják, hogy nagyon rosszul hajtották végre. Közös pont, hogy a kialakult helyzettel valójában senki sem elégedett.
Emlékeztessünk persze arra, hogy az Európához való viszony mindig is megosztónak bizonyult a szigetországban. Sok félreértésre adott alapot már az is, hogy 1945 szeptemberében Winston Churchill az európai összefogás eszméjét úgy vetette fel, hogy abba nem értette bele a hazáját… Sokatmondó, hogy míg az 1973-as csatlakozásról tartott 1975-ös népszavazás megerősítette a tagságot, Thatcher kormányra kerülésének évében, 1979-ben hatvanöt százalék már a távozást választotta volna. A neves közvélemény-kutató, John Curtice professzor kiszámította, hogy az idei, 2026-os felmérések összesített átlaga szerint jelenleg a britek hatvan százaléka az EU-ban maradás mellett voksolna, és csak negyven százalékuk választaná ismét a kilépést. Az Ipsos júniusi felmérése szerint negyvennyolc százalék szerint a brexit „a vártnál is rosszabbul alakult”, ám a bevándorlás teljes kontrollálása feletti jogot ötvenkét százalék továbbra is megtartaná. A kép tehát továbbra sem egyszínű, de tíz év alatt alaposan módosultak az arányok.
A Munkáspárt szimpatizánsainak körében már legalább nyolcvan százalék támogatná Nagy-Britannia visszalépését az Európai Unióba, márpedig 2024 júliusa óta ez a párt kormányozza a szigetországot. Emlékezetes, hogy 2016-ban a Munkáspárt az unióban maradás mellett foglalt állást, de feltűnően lagymatagul kampányolt, aztán pedig lényegében úgy nyilatkozott, hogy elfogadja a többségi eredményt, bár támogatja a második népszavazás követelését. Nem fordult szembe a párt a brexittel a 2024-es választás kampányában sem, mégpedig elsősorban azért nem, mert vissza akarta nyerni azon régi szavazóit, akik az észak-angliai és walesi ipari körzetekben laknak, és 2016-ban a kilépésre, 2019-ben pedig a brexit gyors lezárását ígérő Boris Johnsonra voksoltak.
Írásunk elemzi még
- Kier Starmer lemondását,
- a brexit növekvő munkáspárti bírálatát és
- gazdasági következményeit, illetve
- a szuverenitás bűvöletét és a visszalépés esélyeit
