Sir Andrew Roberts történésznek, nem örökletes lordnak a National Review-ban megjelent júniusi esszéje kellett ahhoz, hogy felfogjuk: történelmi hagyaték szűnt meg véglegesen. Örökös főrendek Simon de Monfort, vagyis a mai angol parlament megalakulása (1265) óta vesznek részt a felsőház munkájában. VIII. Henrik és Oliver Cromwell kitette a szűrüket egy-egy időre, 1999-ben pedig Tony Blairék az ezerháromszáz fősre duzzadt testület hétszázötvenhét örökös főrendje közül kilencvenkettőt meghagytak magnak. Legfontosabb tulajdonságuk az volt, hogy senkitől nem függtek, legfeljebb egy rég halott királytól. Jellemzően ezek az arisztokraták voltak a legaktívabb lordok a testületben, melynek tagjai napidíjat kapnak, ha jelen vannak, de most azt sem engedték meg nekik, hogy a többi lordhoz hasonlóan élethosszig szolgáljanak.
Mára a felsőházi tagok száma megint elérte a hétszázötvenet, az élethosszig tartó lordságokat a mindenkori kormány a jótevőinek osztogatja. Roppant demokratikusan.
Nyitókép: A Lordok Háza ülésezik (fotó: ukhouseoflords, CC BY 2.0 / Wikimédia)
