Miután a benne lévő készpénzt (csak forint volt benne, és az sem sok) kiszedte, letette egy kirakat párkányára. Mit tesz Isten, egy itt vakációzó amerikai család egyik gyermeke észrevette a tárcát. Belenéztek, és az édesanya, Amanda Godbout
felismerte, hogy egy magyar veszíthette el, mert bár ő nem tud magyarul, de járt már hazánkban, lévén felmenői között volt egy ötvenhatos menekült.
De hogyan juttassák vissza az iratokat, a hitelkártyát, a személyit, a jogosítványt, az országutas sajtóigazolványt? Felhívták az Angliában élő nagybácsit, Pusztai Andrást, hogy segítsen. Ő a beolvasott adatok alapján az interneten megkereste az Országút szerkesztőségi számát, és a kolléganőmnek elmondta, hogy a főszerkesztőjük elveszítette Rómában a papírjait, és a megtaláló rokon család mielőbb szeretné a tárcát visszajuttatni.
Rómában, még övtáskával (Szuchy Gabriella fotói)
Szerkesztőségi titkárunk megadta a mobilszámomat. Szerencsére a zsebtolvajnak a telefonom nem kellett, pedig az is ott lapult az övtáskámban. Amíg mindez lezajlott, mit sem tudva a közeljövő eseményeiről, letiltattam a bankkártyámat és a közeli rendőrőrsön bejelentettem a történteket.
Visszaértem a szállásomra, észrevettem, hogy lehalkított telefonomon több hívás érkezett Nagy-Britanniából, Bostonból és a szerkesztőségből. Először a szerkesztőségből érkező üzenetet olvastam: megtalálták Rómában a tárcámat, várják, hogy visszahívjam őket. Meg is tettem azonnal, és az amerikai családdal félóra múlva randevúztunk a Navonán, a középső nagy szökőkútnál.
Piazza Navona (forrás: Krzysztof Golik, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
Az irataimat megtaláló család legalább olyan boldog volt, mint én, a gondatlan szerencsés, aki ismét megtapasztalta a Gondviselő óvó-védő jelenvalóságát. S még az engem kizsebelő ismeretlen tettesnek is hálás vagyok jótettéért. A történet hihetetlennek tűnik, de megtörtént. Róma a csodák városa. De azért a jövőben óvatosabb leszek.
Nyitókép: Római busz
