Amikor azonban erre az utazásra a Biblia-kutató vállalkozik – mint ahogyan én tettem –, a látvány, a templomok és szarkofágok szent szövegei állandó értelmezést követelnek tőle. A bibliai kinyilatkoztatást rögzítő ősatyák: Ábrahám, Jákob és fiai, köztük az egyiptomi József, sőt, később Mózes is járt itt, azt viszont a Biblia nem mondja meg, hogy pontosan mely fáraó uralkodásának idején, és azt sem, hogyan találkoztak az egyiptomi vallási kultúra egy-egy korszakával. Annyi bizonyos, hogy vallási nézeteik nem feleltek meg az egyiptomi politeista hitvilágnak, de
Mózest leszámítva nem tudunk arról, hogy rituális kérdésekben komoly vallási konfliktus alakult volna ki közöttük. Nem úgy Mózes esetében, aki megtagadta a csillagok, a nap és a hold isteneit, fellebbezve ahhoz, aki ezeket alkotta, a láthatatlan és ábrázolhatatlan Teremtő Istenhez. De Egyiptom és a Biblia kapcsolata ezzel nem merült ki, hiszen a szóval teremtés koncepcióját,
amely a Teremtés könyve elején olvasható, jóval korábban megtaláljuk az óegyiptomi templomi szövegekben, mint a Bibliában.
A tisztasági törvények előzményei is megjelennek az egyiptomi papi gyakorlatban. Nem véletlen, hogy Hermann Gunkel (1862–1932) szerint Izrael a kánaáni kultúrából ismert egyiptomi eredetű elemeket, például termékenységi és vízistenség-küzdelmeket integrált, átalakítva átvette őket Jahve vallásába.
Az egyiptomi hatás ezzel nem szűnt meg, hiszen a Királyok könyve (1Kir 3,1)
a fáraó leányaként említi Salamon király egyik feleségét,
aki talán I. Szeszonk fáraó (Kr. e. 945–924) gyermeke lehetett, és bizonyára gazdag hitvilágot vitt Salamon ágyába.
A továbbiakban megtudhatják:
- hogyan függött össze a Nílus vízállása a kivetett adókkal
- milyen egyiptomi előképei vannak a zsoltároknak
- hogyan került elő egy szemétdombról a legősibb újszövetségi kódextöredék
- miért kellett elköltöztetni világhírű óegyiptomi kőtemplomokat
- megismerhetik Szent Márk evangélista ereklyéinek kalandos történetét
