Homoródkarácsony unitárius templomától képzeletben autózzunk tovább a 132-esen, de ne siessünk nagyon, mert a táj is gyönyörű. Ez a Kis-Homoród völgye, Homoródszentpál viszont már a Nagy-Homoród által az évezredek során kikanyargott lapályon terül el, ott, ahol még a rómaiak szervezésében kezdték el nagyban bányászni a sót. Aztán a Mogyorós- és Szilas-patakok között castrumot, őrtornyot is emeltek a sóaknák védelmében, mert a só mindig kapós jószág volt. Az őrtorony nyomai ma is látszanak, de mi nem ezért autóztunk el Oklándra, hanem a templomáért.
Az 1400-as évek végén emelhették a tornyát (a szerző fotói)
Mert a máig színmagyar, négyszázötven lelkes község unitáriusainak birtokában különleges istenházát találunk. Az oklevélben először Mátyás királyunk idején, 1486-ban emlegetett településen már a XIII. század végén állhatott az a templom, amelynek egyenes záródású szentélyét a szakemberek szerint az 1400-as évek végén építették át félkörívessé. Ekkor emelhették a tornyát, és ekkor kaphatta meg gótikus boltozatát is, amelynek nyomát manapság már csak a külső falon megmaradt támpillérek őrzik.
1786-ban ugyanis a kőboltozatot elbontották, azóta itt is festett fatáblás mennyezetet
láthat az ember. A boltozat eltávolításának idején és azt megelőzően már vagy kétszázötven esztendeje az unitáriusok használták az épületet, akik az átvételekor – bevett szokásuk szerint – itt is lemeszelték a katolikus időkből megmaradt freskókat.
XIII. századi freskók
Ezek aztán egészen 1937–1938-ig pihentek az egyre gyarapodó mészrétegek alatt. Mikor is a román világ idején is virágzó közösség Kelemen Imre (1903–1991) lelkésszel, Benkő Mihály és Füzi Domokos kurátorokkal az élen, átépíttette templomát. A terveket Debreczeni László (1903–1986) műépítész, művészettörténész és kritikus készítette. Az erdélyi egyházi építészetet kutató és dokumentáló Debreczeni bátran hozzányúlt a templomhajóhoz, különösen annak fedélszékéhez, a déli falat pedig nagy méretű ablakokkal törte át.
Az építkezés során bukkantak rá
a vitézek fegyverzete alapján a XIII. század második felére datált freskóciklusra,
amelyet maga a lelkész, Kelemen Imre szabadított ki a mészrétegek alól, és dokumentált részletekbe menően fényképezőgépével. Amit jól is tett, mert az akkoriban az ilyen dolgokra kevésbé fogékony oklándi unitáriusok ismét levakoltatták a belső teret, így azután Szent László és vitézei kénytelenek voltak még hetven esztendőt szundikálni a világtól elzárva, az előző háromszáznyolcvan éves, hosszú alvás után.
1713-ban festett, virágokkal díszített kazetták a karzat mellvédjén
A freskóciklus, a megszokottól eltérő módon, a nyugati falon indul, és mindjárt az elején van egy olyan jelenet, amelyen
a trónon ülő szent királyt láthatjuk. Akit most éppen egy angyal koronáz meg,
a király kezében egy kelyhet tart, előtte pedig egy püspök és – csuhája alapján – egy ferences szerzetes tartózkodik. Ezután következnek csak a már jól ismert sorrendben a legenda, a kerlési csata jelenetei.
Érdemes szót ejteni az oklándi unitárius templom különleges kazettás mennyezetéről is, amelynek történetébe a fiatal lelkész, Tőkés Lóránt avatott be bennünket. A legrégebbi, 1713-ban festett, virágokkal díszített kazettákat a karzat mellvédjén látjuk, ahol nagyobb ünnepeken a fiatalság szokott gyülekezni. A mennyezet két részletben készült el, 1771-ben Oklándi Elekes András dolgozott a kazettákon, majd tizenöt évvel később már András nevű fiával együtt folytatta a többségében szintén növényi motívumokat eredményező dekoratív festést.
Kazettás mennyezet
A fatáblák között, középtájon két igazi különlegességet is találunk: SYSTEM COPERNICANUM felirattal megjelenik itt a helyi iskolamester, Kuti András útmutatásával készült
heliocentrikus világkép-ábrázolás, amely a lelkész úr szerint eretnek tanításnak számított akkoriban, pláne egy ilyen megszentelt helyen.
Mellette pedig egy húsvétszámító öröknaptár koncentrikus körei és számai vannak felfestve. A nagyobb, szimmetrikus virágmotívumokat mutató táblákat még Kelemen Imre, az 1935–1936-os építkezést levezénylő oklándi lelkész állította helyre, míg a barna alapú, geometrikus díszítésű táblák és a templom történetét bemutató négy kazetta a már említett Debreczeni László építész munkája.
Heliocentrikus tábla
A világon egyedülállónak tartott heliocentrikus tábla mellett van még egy igazi kincse a templomnak. 1990-ben,
az orgona szekrényébe rejtve, egy 1848-as lovassági toborzózászlóra leltek,
amit aztán a Magyar Nemzeti Múzeumban újítottak fel, és most a déli falon lévő bejárat felett látható egy üveges vitrinben. Azt, hogy pontosan ki is használhatta, majd rejthette el, Tőkés lelkész úr szerint még kutatják. Ha már körbejártuk az 1881-ben emelt, a templomhoz építészetileg igazodó lelkészlakást is, álljunk meg még egy pillanatra annak használatban lévő kapuzatánál.
Székelykapu 1809-ből
Ez ugyanis Erdély egyik legöregebb, még 1809-ben emelt, cseréptetős székelykapuja, amely így küllemre egészen jól átvészelte a történelem viharait. Zöld és piros festékkel kiemelt, vésett felirata szerint az oklándi unitárius egyház építtette Albert Zsigmond lelkész és Felső Kováts Mihály kurátor idejében. Nekik már tán fejfájuk sincsen, de iparkodásuk eredménye még sokáig megmarad ott, a Homoród völgyében.
