Végül 82,5 százalékos részvételi arány mellett csak 47,2 százalék mondott igent az újrakezdésre, jellemzően a fiatalabbak, 52,8 százalék viszont ellene szavazott. Kristrún Frostadóttir, az EU-csatlakozást pártoló Szociáldemokrata Szövetség 2024-ben ismét kormányra került vezetője már hivatali ideje elején bejelentette, hogy
legkésőbb 2027-ig népszavazást tartanak a csatlakozási tárgyalásokról.
Miután azonban Donald Trump Grönlanddal szembeni agresszív kommunikációja után ismét felerősödött a szigeten az EU-tagságot követelők hangja, a miniszterelnök egy évvel előbbre hozta a referendumot.
Végül nem az amerikai elnök geo- és kereskedelempolitikai törekvései határozták meg a kampányt, ahogy azt Brüsszelben és a nyugati lapok szerkesztőségeiben vélték, hanem az átlagemberek mindennapi problémái, például az, hogy az euró bevezetése milyen hatással lenne az árakra.
Gejzírkitörés (forrás: Dieter Schweizer, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons)
Az ellenzők leghatásosabb érve az lett, hogy a közös agrárpolitika bevezetésével felül kellene vizsgálni az izlandi gazdák számára létfontosságú támogatásokat, az olcsó európai import pedig veszélyeztetné a megélhetésüket, illetve
a közös halászati politika miatt más uniós tagállamok halászflottái is megjelenhetnének az eddig védett izlandi vizeken.
Hiába érvelt azzal a miniszterelnök és pártja, hogy országuk az Európai Gazdasági Közösség tagjaként már amúgy is a Közös Piac része, EU-taggá válva viszont legalább részt vehetnének a brüsszeli döntéshozatalban, meggyőzőbbnek bizonyult az ellenérv, hogy egy háromszázezres kis nemzet befolyása elenyésző lenne.
Nyitókép: Reykjavík, Parlament (forrás: APK, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
