Egy híd maradványai tűntek elő a Duna rendkívül alacsony vízállása folytán az észak-bulgáriai Gigen közelében is, mégpedig az ókor egyik leghosszabb, majd két és fél kilométeres átkelőjének pillérei. A 328-ban átadott hidat Nagy Kostantin császár építtette az egykori Ulpia Oescus római város és a szemközti, ma Romániában lévő Sucidava között, és stratégiai szerepet szánt neki Dacia provincia visszahódításában, valamint a gótok elleni katonai felvonulási útvonal biztosításában.
A gyors építkezés érdekében a római mérnökök a mederben álló kő- és téglaalapozású pillérekre íves fagerendákból álló hídtestet helyeztek, hasonlóan Traianusnak a Vaskapu alatt, a mai Turnu Severin és Kladovo között, a második század elején épített, szintén a dák területek meghódítását célzó híres hídjához.
A Konstantin-híd parti pilléreinek maradványai a román oldalon (forrás: Rjdeadly, CC BY 4.0, Wikimedia Commons)
Mindkét építmény csupán néhány évtizedig állt fenn, a hadihelyzet változásával faszerkezeteiket elbontották, nehogy az ellenséges csapatok előrenyomulását segítsék.
Kőpilléreik közül néhány azonban napjainkig fennmaradt,
a parton lévők Kladovóban, illetve a román oldalon ma is megtekinthetők.
Ritka lehetőséget teremt a rendkívül alacsony vízállás arra, hogy a kutatók eredeti környezetükben vizsgálják a híd máskor víz alatt rejtőző szerkezeti elemeit. A pleveni Regionális Történeti Múzeum régészei Pavel Popov vezetésével drónfelvételekkel dokumentálják a láthatóvá váló szerkezeti elemeket, mielőtt azokat ismét elfedi a Duna vize.
Nyitókép: Traianus hídjának rekonstruált képe (forráss: Rapsak, CC BY-SA 2.0, Wikimedia Commons)
