Különböző szintű heraldikai szakmai bizottságokon, nacionalista prefektúra-tisztviselőkön kell keresztülverekedniük magukat az önkormányzatoknak, mire a fejlesztési minisztérium, majd a kormány döntéshozóihoz eljutnak, ahol azután
előszeretettel fektetik el bizonytalan időre az aktákat, főként, ha magyarokról van szó.
Nem is sikerült címerhez jutnia Hargita megyének sem egészen az idei évig, most is vélhetőleg csak azért, mert pártközi alku eredményeként 2020-ban az RMDSZ politikusa, Cseke Attila lett a fejlesztési miniszter. Joggal vethető fel persze az európai szubszidiaritás elve alapján, miért is kell kormányengedély egy helyi közösség jelképeinek használatához.
Hargita megye emblematikus természeti értéke az Egyeskő a Hagymás-hegységben (fotó: Krómer István)
Mindehhez képest kifejezetten sikernek tekinthető, hogy a végül elfogadott címerben megjelenik
a „nem létező Székelyföld” zászlajának szimbóluma, kék mezőben az arany nap és ezüst holdsarló.
Ugyan nem változatlan formában, de a történelmi székely székek címereiből is számos elemet merített a tervező: Udvarhelyszékéből a székvárost, a két kiváltságos települést, Zetelakát és Oláhfalut, valamint Keresztúr és Bardóc fiúszékeket jelképező öt kis vörös keresztet, valamint egy háromtornyos épületet, Csíkszékéből pedig a négy hegy, négy fenyőfa és a három folyóvíz, a Maros, az Olt és a Nagy-Küküllő stilizált ábrázolását. Végül, de nem utolsósorban a csíksomlyói kegyszobor képe került a címer közepére: Szűz Mária, egyik karján a gyermek Jézussal, másikban arany jogarral.
Borítókép: közkincs
