Mana Bucur kerámiaművész a legősibb matériával, az agyaggal dolgozik, mely képes megőrizni az emberi gondolat és a belőle fakadó mozdulatok hatását. A földből vétetett agyag alapja a négy őselem egyike, amely vizet is tartalmaz, a szobrok kiégetéséhez elengedhetetlen a tűz, az égési folyamatok táplálásához pedig a levegő.

 

A négy őselem együttállásából születik meg a kerámia, melynek funkcionális és rituális, illetve szakrális tárgyakká formálása a kreativitás gyökereiig, az egyiptomi, kínai és görög civilizációig nyúlik vissza. A kerámiaművészet az 1960-as évektől a neoavantgárd és a konceptuális mozgalmakhoz csatlakozva az iparművészet területéről átlépett a magasművészet szférájába, így az a képzőművészet és a szobrászat médiumává vált.

 

A kézművesség szerepének felértékelődésével és a műfajok közötti határok elmosódásával az alkotók elhagyták a hagyományos formákat és a kerámiát szobrászati anyagként kezdték kezelni, elmozdulva az absztrakció és az organikus formavilág felé. A kerámia a művészek kreatív törekvéseinek köszönhetően egyenrangúvá vált a bronzzal vagy a márvánnyal. A matériával és az égetési technikákkal való kísérletezések újszerű lehetőségeket hoztak a kerámiaszobrászatban.

 

A Marosvásárhelyen élő Mana Bucur a MAMŰ társaság tagjaként művészetszervezőként is dolgozik, a romániai Pro Cultura tiszteletbeli konzulja, illetve a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének Maros megyei elnöke. Románia és Magyarország mellett már számos helyen bemutatkozott, így Franciaországban, Olaszországban, Svédországban is, Marosvásárhelyen pedig állandó kiállítása látható.

 

Örökösen kísérletező művész, aki műveivel sajátos mitológiát teremt. Zoopoliszát időnként bizarr, mégis kedves, vélt vagy valós állattokra emlékeztető lények lakják. A kitalált figurák talán valaha létezett griffek, dinoszauruszok vagy unikornisok továbbgondolásai, melyeknek testét sokféleképpen alakítja, ötvözi tengeri lények, kagylók, csigák vagy medúzák maradványainak formáival.

 

A mitologikus griff oroszlántestű, sasfejű, illetve sasszárnyú lény, mely fenségességével az isteni hatalom jelképe és egyben az isteni világ őrzője is. Némelyik szobron gargolitákat, vagyis a gótikus katedrálisokra alkotott vízköpők szobrainak, reliefjeinek alakjait fedezhetjük fel, melyek groteszk, szörnyszerű, mégis rokonszenves lényekként őrzők is. A különféle állati alakzatok összessége valódi polisszá alakul a kiállítótérben, hogy felmutassák egyediségüket és sajátos tulajdonságaikat.

 

A falakon látható fodrozódó, elvékonyított különféle tárgyak lenyomatait őrző kerámiareliefek síkbeli és térbeli formák izgalmas egyvelegét alkotják. A Zoopolisz kiállításcím egyszerre vonatkozhat Sue Donaldson és Will Kymlicka állatvédelmi jogokkal foglalkozó könyvére, vagy egy 2016-os animációs filmre, ugyanakkor a Mana Bucur teremtette magánmitológia sajátos állati városállama, ahol kerámialények laknak.

 

A griffszerű formák mellett a kiállításon tojásalakú, madárlábú szobrokat, illetve dobozszerű formákat, csapdákat is szemügyre vehetünk. A doboz mindig titkokat rejt, közvetíti a felbontásuk előtti izgalmat. Gyakori, hogy az állati formákat is kockaszerű bokszokkal ötvözi, hogy a természetes alakzatokat elbizonytalanítása, és azokat még inkább elvont terekbe helyezze. A kocka térbeli alakzatként nem csupán a geometriának, hanem a filozófiának is fontos fogalma. Platón ideális alakzatként tekintett rá, úgy vélte, ez a világmindenséget felépítő alapvető elem.

 

A kocka a képzőművészetben is megtalálható ősi forma, mely elsőként Egyiptom szobrászatában tűnt fel, főként szakrális szerepet betöltve. A négyzet, illetve a sokszög Dürer jól ismert Melankólia I. című rézmetszetén is megjelenik, nem csupán titkos számsorokkal együtt látható síkidomként a Bűvös négyzetben, hanem térben ábrázolva, mágikus formájú dodekaéderként is. A XX. század festészetében, amikor a mimézis ideájától egyre távolabb került a képzőművészeti ábrázolás, helyette a geometrikus alakzatok redukciójával, a tömegek és a formák viszonyával fejezték ki az alkotók gondolataikat és érzelmeiket.

 

Az avantgárd irányzatok elterjedésével; a kubizmus, a konstruktivizmus, a szuprematizmus, illetve a Bauhaus, valamint a geometrikus absztrakt irányzatok alkotói, Malevics, Braque, Picasso, Mondrian, illetve Tatlin munkásságában kiemelt szerepet kapott a négyzet, valamint a térbeli kocka ábrázolása. A kortárs hazai képzőművészetben gondolhatunk Szurcsik József festett és rajzolt kockáira, amelyek leginkább emberi tulajdonságokat szimbolizálnak, a humánus és a tárgyi világ összeolvadást mutatják. A kocka a kerámiaművészetben most láthatóan is fontos szerepet kap, hogy a lappangó tudást közvetítsék.

 

A szobrokat nézve a kerámiakészítés és égetés különféle technikáinak is szemtanúi lehetünk. A hagyományos égetési eljárások mellett kétféle raku módszerrel készültek. Klasszikus és naked raku eljárásokkal, ami a japán teaszertartásokhoz kötődik. A kifejezés jelentése: ’a ráérő idő élvezete’, ami egyszerre a wabi-szabi filozófiához, a tökéletlenség, a mulandóság és a hiány elfogadásához kapcsolódik. A füsttel való égetés mindig egyedi munkákat eredményez, ahol a véletlennek is fontos szerep jut.

 

A japán gondolkodásmódból és életszemléletből fakad a kincugi filozófia is, amelyet Mana Bucur szintén szívesen használ sérült vagy roncsolódott műveiben. A törések és hibák nemes anyaggal való javítása felértékelődésüket is jelenti. Az arannyal való kiemelés még értékesebbé teszi a műveket, ami a megsemmisülés és az újjászületés szimbólumává válik. A technikák keverésével és esztétikai-filozófiai hátterük felismerésével együtt mondhatjuk, hogy Mana Bucur állataival és dobozaival komplex mitológiájú gondolati teret alkot a MAMŰ Galériában.

 

Képek: MAMŰ Galéria jóvoltából, engedélyével.

 

Mana Bucur Zoopolisz című kiállítása július 15-ig tekinthető meg a MAMŰ Galériában (1071 Budapest, Damjanich utca 39.).