Plakátokon kívül festmények, rajzok és szobrok, s a milliókat érő eredetik helyett digitális reprodukciók kaptak helyet a kiállításon. Vitathatatlan a művész sokszínűsége, a kibomló életpályát a kezdetektől, a negyvenes évektől napjainkig követhetjük.
Indulás
Kemény György gyermekkorát bearanyozta, hogy édesapja mindenre, így a művészetre is tanította. A kiállítás falszövegeinek egyikén olvashatjuk: A Szépművészeti Múzeumba vitt, öt-hat éves koromban már rajzoltam, akvarelleztem, koncertekre jártunk, elhalmozott könyvekkel, Karinthyt imádtam, de közben biciklitúráztunk, úsztunk, tőrvívtam. Így telt a mozgalmas, boldog gyermekkor. Az önfeledt „mókának” a háború évei vetettek véget, szülei elváltak, s ő az édesanyjával maradt.
Felvették a Kisképzőbe, majd a Képzőművészeti Főiskolára, közben pedig Gábor Pál a műtermében plakáttervezésre oktatta. Miután rajzolni is, írni és gondolkodni is szeretek kiskorom óta, úgy véltem, vélem, hogy a plakát mindháromra egyszerre ad lehetőséget – állítja a művész. Stúdiumai befejeztével, miután 1961-ben megszerezte diplomáját, évtizedekig rendszeresen tűntek fel filmes, színházi, kiállítási plakátjai Pest utcáin. Munkáira olyannyira felfigyelt a szakma, hogy nemzetközi plakátversenyeken, 1975-ben Varsóban első díjat, 1985-ben Toyamában bronzérmet nyert. Ugyanebben az évben Munkácsy Mihály-díjban részesült. Kiállításai közül kiemelkedik az 1968-as Fészek Művészklubban rendezett tárlat, az 1999-es életmű-kiállítás a Pécsi Galériában, valamint a 2021-ben újra bemutatott Fészek 68 a Vintage Galériában. Alkotásait olyan jelentős közgyűjtemények őrzik, mint a Magyar Nemzeti Galéria, a londoni Victoria and Albert Museum és a minneapolisi Walker Art Center.
Meglátni és megszeretni
A művész számos példaképe közül a legfontosabbak: a görög és római szobrászat, Giotto, Dürer, Goya, Matisse, Picasso, Max Ernst, Duchamp és az amerikai pop-art képviselői. 1963-as párizsi útján szeretett bele Max Ernst metszetmontázsaiba, s az új amerikai pop-art képekbe. A vonzalom tartósnak bizonyult, néhány évig metszetmontázsokat készített.
És mi jött azután?
Mostani életmű-kiállításán stílusbeli fejlődéséről a falicímkék szövegeiben vall. Az évtizedfordulón, 1971-ben úgy tapasztalta, hogy egyre többek plakátja kiszínesedik, pop-art jellegűvé válik. Ekkor ő elővette egykori 6B-s ceruzáját, később Rotring tollát, és fekete-fehér realista, olykor szürrealista grafikákat készített egészen 1982-ig. Ilyen volt például az Utolsó vacsora-sorozat, amelyen barátait örökítette meg. 1982-től aztán visszatért a színekhez, megfogalmazása szerint „lazaságra vágyott”. Színes filctollal, pasztellkrétával dolgozó keze alól levegős kompozíciók, arcképek, plakátok kerültek ki, köztük a Frissen festve című, amellyel Toyamában
a bronzérmet elnyerte.
Az újabb stílusváltás 1999-ig váratott magára. 1999-ben fiam iskolai tanulását segítendő lakásunkba került első komputerünk. Egyszer leültem elé, hogy kipróbáljam a rajzolást, és azóta sem szálltam ki belőle a mai napig: egérrel ébredek, egérrel alszom el – idézi fel humorosan a digitális alkotásra való átállást. Ettől kezdve végleg letette az ecsetet, ceruzát, tollat és papírt. Fekete-fehér rajzokkal indított, majd 2006-ban szakított a figuralitással, és színes, absztrakt művek öltöttek formát képernyőjén. Sokáig egy-egy tárgyfotót vagy egy űrobjektum képét is az origójukba helyezte, majd elhagyta őket. Manapság tisztán absztraktokat készít és nyomattat ki nagy méretekben vásznakra. Tehát még az ezredforduló előtt új utakra lépett. Alkalmazkodott az akkor már erősen jelen lévő számítógépes világhoz. Nem volt rest elsajátítani a virtuális tér fortélyait. Úgy látja, hogy más kitűnő festők is éppen azt az utat járták be, amelyet ő (többek között Mondrian, Matisse, Richter, Barcsay, Tihanyi). Nem a geometrikus absztrakt irányzatát követi, hanem a biomorfét. Úgy vélem, hogy a világ az Univerzumtól a sejtekig nem egyenesek összessége, hanem a véletlenek, a kiszámíthatóságok, az amorf formák, a zűrzavar csodálatos összhangja, egysége, hogy ne mondjam kompozíciója. Ezt a gondolkodást tükrözik új képeim.
Továbbiakban olvasható:
- Mi Kemény György sikerének titka? – játékosság, irónia, lázadás és a folyamatos megújulás képessége.
- A magyar pop-art ikonikus korszaka – legendás plakátok, lemezborítók és a tömegkultúrából merítő vizuális világ.
- Hét évtized változásai – a figuralitástól és szürrealizmustól az absztrakcióig és a kései, színes művekig.
- Művészet mint korlenyomat – hogyan reflektálnak Kemény munkái humorral és kritikával a társadalmi, politikai és kulturális változásokra.
