Aranyozott, szinte életnagyságú, háromdimenziós nyomtatott ülő szobor fogadja a látogatót a Magyar Képzőművészeti Egyetem 1887-ben ’első Műcsarnokként’ emelt Andrássy úti főépületének bejáratánál. Strobl 1913-ban készített, Mechwart életművét bemutató alkotásának egyik mellékalakja, Pospischil Mihály öntőmunkás szobra, melynek kortárs másolata újszerű, figyelmet megragadó felültése és marketingeleme a tárlatnak.
Az egykor közadakozásból született Mechwart-szoborcsoport fragmentuma az egyetlen elem, mely a második világháborús pusztítás után megmaradt, az eredeti, kissé sérült szoborrészletet ma az Öntödei Múzeum őrzi. Strobl szándéka szerint az öntőmunkás felnézett az ipar úttörőjére, Mechwart Andrásra; ma XXI. századi másolata az MKE lépcsőjén ülve áhítattal tekint fel Strobl szellemi örökségére, illetve Hans Temple Strobl Alajost munka közben ábrázoló festményének molinó-reprodukciójára.
Az élénk színű, háromdimenziós szobornyomat fontos kortárs interpretáció, mely mulandó esendőségével irányítja figyelmünket az értékek állandóságára. A legkorszerűbb technika és eljárások az egyetemi (szobrász-) képzés folyamatosan megújuló lehetőségeire és irányultságára fordítják a figyelmet.
A köztéri szobrairól ismert Strobl Alajos (1856–1926) a hazai szobrászat kiemelkedő egyénisége, akinek életműve szorosan összefügg az MKE történetével. Főként portrészobrokat készített, személyét pedig számos színes legenda övezi. Az életmű hozzávetőlegesen négyszáz munkából áll, melyekből a most kiállított portrék az egyetem főépületének Barcsay-termében láthatók. A gazdag szoboranyagot a Magyar Nemzeti Galériából és magángyűjtőktől kölcsönözték, hogy átfogó képet nyújtsanak az életműről. Az utókor számára Strobl elsősorban köztéri szobrain keresztül vált halhatatlanná, melyek ma is alakítják Budapest kulturális és művészeti arculatát. Az ő alkotásai határozzák meg, miként jelenik meg előttünk Liszt Ferenc, Arany János vagy Szent István király.
Elsősorban az embert, a humánumot, illetve a hallgatóival közösen alkotó Mestert állították fókuszba az emlékév, a kísérő programok és a kiállítások kurátorai, Borovi Dániel művészettörténész és Erős Apolka szobrászművész, a Képzőművészeti Egyetem adjunktusa. Az egyetem pompás előcsarnokában videófilm ismertet meg a kurátorok személyével, láthatjuk, hallhatjuk heroikus munkájukat az életmű felkutatásáról és a 3D print szoborkészítési eljárásairól.
Az aula kiállítóterében gazdag képanyaggal kísért tablókon olvashatunk Strobl köztéri, illetve szakrális épületekhez készített munkáiról, helyszínük bemutatásával együtt. Olyan ismert színterekbe pillanthatunk be, mint a Szent István-bazilika főoltára, az Andrássy úti Wahrmann-palota, az Operaház homlokzata, a Jókai-emlékmű, a Zeneakadémia, az Epreskert, illetve az 1896-ban átadott, Hősök terén épült ’új Műcsarnok’, amely idén ünnepli fennállásának százharmincadik évfordulóját. Strobl sok szállal kapcsolódik a Műcsarnokhoz is, hiszen szobraival gyakran itt mutatkozott be, és itt rendezték Út a halhatatlanság forrásához címmel a híressé vált 1897-es művészbált is. Ennek állítottak emléket a Képzőművészeti Egyetemen 2026 farsangján rendezett epreskerti jelmezbállal is, ahol hallgatók és oktatók is beöltöztek, híven a nagy elődökhöz.
Strobl, az „epreskerti várúr” az Epreskertben alkotott, itt élte kiterjedt társasági életét azokon a színtereken, ahol ma is leendő művészeteket nevelnek. 1885-től 1925-ig tanított az MKE jogelődjén, az Országos Mintarajztanodában, ahol 1897-ben megalapította a Szobrász Mesteriskolát. Nevéhez kötődik az epreskerti műteremház léte is, amelyet a XVIII. század végén működött Valero selyemgyár igényeire szabott, eperfákkal betelepített, majd elhagyott területen Gerster Kálmán építésszel együtt alapított.
Ma az MKE szerves részeként működő művészpark nemcsak szobrászok, hanem festők, restaurátorok, látványtervezők képzési helyszíne is; műtermeiknek ad otthont. Strobl hajdanvolt társasági életét és munkásságát a jogörököseinek gyűjteményében – a Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány tulajdonában – őrzött gazdag fotóanyag jeleníti meg. Mivel ezeknek a felvételeknek jelentős része eddig publikálatlan volt, a kurátorok és az intézményvezetés a fotókat értelmező magyarázatokkal ellátva, önálló kötetben tervezi megjelentetni.
A Strobl 170 emlékév eseményei közé tartozik továbbá a 2026. szeptember 17-én, az MKE főépületében rendezett tudományos konferencia, illetve egy emléktábla készítése és elhelyezése a szlovákiai Liptóújváron, Strobl Alajos szülőházának falán.
A Halhatatlanság forrása – Strobl Alajos című kiállítás szeptember 19-ig tekinthető meg a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (1062 Budapest, Andrássy út 69–71.).
Képek: MKE sajtóképek.
