Természetesen nem azt állítom, hogy az antropocén megváltozott ökológiai viszonyait vagy a mikroműanyagok által áthatott új, geológiai réteget jelenítené meg a művész különös festményein, installációin és objektumain keresztül. Sokkal inkább a meglepettségnek, az újszerűségnek új, poszthumán minőségeire kell rábukkanunk.
Huminilowicz Vanda művein a szubjektív, antropocentrikus modern művészi gesztusok helyett mintha valami rejtett, kvázi mitikus réteg bukkanna fel, amelyet túlságosan szűken értelmeznénk, ha csupán esztétikai magánmitológiaként elemeznénk. Művészetében a rejtettség, a visszahúzódás sajátos újszerűsége tűnik fel, olyan poszt- vagy nonmodern érzékenység, amely a feltárás vagy felfedezés művészi gesztusát is újrapozicionálja. A Prayers that saved my life (Imák, amelyek megmentették az életemet) sorozat képein éppen ezt a sajátos, módosított vagy eltorzult, mégis materializálódott, kvázi mitologikus geológiai rétegződést figyelhetjük meg. A megváltozott, mesterségessé vált technoszférára a különös, idegenül ható, mégis megragadóan erőteljes színek utalnak, míg a képek mélyrétege mintha a művészetelőttiséget tárná fel. Az anyag vagy materialitás mélyrétegei misztikusan és titokzatosan bomlanak ki a sorozat művein, ahol elmosódó, a háttérbe már-már beleveszve tűnnek fel bizonyos alakok.
Azonban a művész nem a szubjektivitás stabilizációjára vagy hierarchikus elrendezésére törekszik, hanem az anyag mélyrétegei közepette osztja újra a szubjektum helyzetét. Művészete inkább poszthumán vagy misztikusan természetkulturális, amelyben a hálózatok, a hibrid elrendeződések lépnek előtérbe. A Bruno Latour által kiemelt szembenézés Gaiával ezeken a műveken a materialitás mélyéből előbukkanó, elmosódó tekintet, amely érzékenységét éppen az emberi alak átmenetiségéből vagy rejtettségéből nyeri. Fontos rámutatnunk, hogy a rejtettség nem csak a különböző dolgok ontológiai rejtett visszahúzódó középpontját alkotja, vagy az antropocén megváltozott geológiai elrendeződéseinek materiális struktúráját, hanem az újravarázsosított létezés vagy kvázi mitologikus létezés keretrendszerét is. Az átitatódás vagy az alapréteggel való összekapcsolódás a rejtettség kifejlésének több szintjén megy végbe. A művész belső világa ezen a rejtettségen kapcsolódik az antropocén új természetkulturális állapotához.
Hogy tudjuk megközelíteni az antropocén esztétikáját, hogy lehetséges művészeti eszközökkel megragadni ezt a kiterjedt és összetett folyamatot, amely temporális és materiális értelemben egyaránt hatalmas távokban terjed ki? A mérhetetlent vagy a megragadhatatlant kellene feljegyeznünk? Milyen fajta művészetet vagyunk képesek létrehozni a kollektív elbizonytalanodás és a stabilnak tekintett alap beomlását követően?
Egyik alapvető tapasztalat az ökológiai válság kapcsán, hogy az szférikusan, a földrendszer működésén keresztül körbevesz bennünket. Valójában nem mi közelítjük azt meg, hanem a földrendszer működése vesz körül bennünket és határozza meg esztétikai viszonyainkat. Huminilowicz Vanda művészetében nemcsak az ember helyeződik vissza egy kiterjedtebb, ökológiai viszonyrendszerbe, hanem maguk a művek is saját individualitásuk vagy esztétikai autentikusságuk helyett materiális formalizmust visznek véghez. Mintha az esztétikai horizont vagy szféra mindvégig ott rejtőzne az anyag nyüzsgő, formálódó aktív mélyrétegeiben, várva arra a művészi praxisra, amely engedi hatni ezt a mágikus mélységet. Vessünk egy pillantást az Under the Skin (A felszín alatt) sorozatra, ahol a mesterséges, furcsa szín mellett az alkotás szintén a mélység és a felszín sajátos viszonyát értelmezi újra. A bőr alatt egyben a festmény felszíni rétege alatti rejtett mélystruktúra felbukkanását jelenti, amely alatt nem valamilyen modern osztályviszony vagy pszichoanalitikus réteg bukkan fel, hanem a materialitás vibrálása és dinamizmusa. A sorozat alkotásai megidézik a fák vagy akár a kövek mélyrétegeit, utalva a töréspontokra és az anyag sajátos elrendeződésére. Azonban a magánmitologikusság itt is feltűnik, hiszen a művek egyszerre utalnak az ember materiális mélységére. Azonban ez a feltárás mindvégig lágyan és körültekintően megy végbe, nem megzavarva a Rejtett visszahúzódását.
Továbbiakban olvasható:
- Miként értelmezi újra Huminilowicz Vanda festészete az ember és a természet kapcsolatát az antropocén korában.
- Hogyan válnak a felszín és a mélység rétegei festészetének meghatározó motívumaivá.
- Milyen poszthumán szemlélet rajzolódik ki műveiben, ahol az ember és a természet határai elmosódnak.
- Hogyan épül fel sajátos magánmitológiája, amely természeti, antik és keresztény motívumokat kapcsol össze.
- Miért tekinthető festészete a kortárs ökológiai és filozófiai kérdések egyik izgalmas vizuális reflexiójának.
Magyar mérföldkövek az Art Baselen
Az idei Art Basel új egyensúlyi állapotba hozta a nemzetközi műkereskedelmet, amely stabil eladásokkal és erős globális elköteleződéssel zárult. A spekulatív láz alábbhagyott, és megfontoltabb értékesítés volt tapasztalható, a gyűjtői bizalom azonban szilárd maradt. Több kiemelt magyar szereplés is gazdagította az Art Basel hetét, gyarapítva a hazai kortárs művészeti színtér nemzetközi jelenlétét.
A látás forradalma
Kevés XX. századi művész mondhatja el magáról, hogy munkássága egyszerre volt meghatározó a képzőművészet, a design, az építészet, a divat és a vizuális kultúra fejlődésében. Victor Vasarely közéjük tartozik.
A vászon lázadói
Vaskézzel tartotta markában a korabeli művészeti életet a Szentpétervári Császári Művészeti Akadémia. Az Akadémia nem csupán iskola volt, hanem a cári cenzúra és propaganda legfőbb eszköze.