Pajger-Kovács Lilla művészettörténész, a Vaszary Képtár vezetője a Triennálé ötletgazdája, aki Veress Balázs és Csurgai Ferenc szobrászművészekkel és Szilágyi Csilla üvegtervező művésszel együtt gondolkodva alapította a triennálét. Szervezője és kurátoraként Pajger-Kovács Lilla Szilágyi Csillával, kurátortársával közösen álmodta meg a mostani tárlatot.
A betonszobrászat az egyik legdinamikusabban fejlődő alkotói területnek tekinthető; az új technológiák, a fenntarthatósági szempontok és a mérnöki innovációk új utakat nyitnak a szobrászatban. Ennek eddig hazánkban nem létezett olyan fóruma, amely ezt a területet önállóan mutatná be. A Betonszobrászati Triennálé ezt a hiátust igyekszik betölteni, miközben találkozási és kommunikációs lehetőségeket teremt a betonnal foglalkozó alkotók számára. Pályázati felhívásra érkezett a mostani kiállítás anyaga, összesen százhatvan alkotás, amelyből szakmai zsűri válogatott. A jelenlegi tárlaton negyvenhárom alkotó hetvenhárom munkája látható.
A beton egyszerre ősi, mégis kortárs. Már az ókori rómaiak is használták utak, fürdők, vízvezetékek építésére a Vezúv hamujának őrléséből előállított anyagot; egyik fontos példája ennek a római Pantheon, a világ máig legnagyobb méretű, vasalatlan betonszerkezetű kupolája. A XX. század jelentős konstruktív irányzatai, a Bauhaus és a brutalista építészet nyomán és annak hatására a beton átkerült a kortárs szobrászművészet területére, hogy a folyamatos innováció révén a képzőművészet egyre szélesebb területen jelenhessen meg.
A hazai betonszobrászati hagyomány megteremtése Péri László, Pierre Székely és Pátkai Ervin nevéhez fűződik, majd Csurgai Ferenc munkássága és oktatói tevékenysége révén vált megkerülhetetlen jelenséggé, amit most a zsűriben is résztvevő és kiállító Mester mellett a Pécsi Egyetemhez kapcsolódó tanítványok visznek tovább. Csurgai és Veress Balázs kitűnően ismerik a beton művészi megformálásához ideális, öntömörödő matériát, mely a cement, a mészkő, a kavics, a homok és a víz patikamérlegen kimért pontos elegye. Ebből olyan könnyűszerkezetes, öntömörödő anyag fejleszthető, amely képes a magas művészet közvetítőjévé válni.
Az úgynevezett ’pécsi betoniskola’ mellett számos más művész is dolgozik, kísérletezik betonnal, akik saját, eredetileg választott képzőművészeti területükkel összhangban kívánnak új utakat nyitni a képzőművészetben. A szobrászok mellett festőművészek, grafikusok, dizájnerek, médiaművészek, keramikusok, üvegművészek is alkotnak betonból, akik most a kaposvári triennálé kiállítására sikeresen pályázva mutatkoznak be. A tárlaton különösen hangsúlyos a fiatal, pályakezdő generáció feltűnése, akik a budapesti Képzőművészeti Egyetemen és a Pécsi Egyetem Művészeti Karán tanulnak.
Sokféleképpen tűnik fel a beton a kiállításon, az időnként anyagában színezett öntömörödő, speciális betonszobrászati matéria mellett megjelenik a szárazbeton, az esztrich beton, az aljzat beton, a HPC beton, a római beton, a monolit betonöntvény, sőt, a betontégla, illetve a fehér cement kötésű beton is. A különböző betonöntvények elegyednek a természetes és a mesterséges anyagokkal; fával, üveggel, karbonszállal, különféle fémekkel, dróttal, tükörrel, műanyaggal, celofánnal, akár maszkolószalaggal is. A választott eljárások között a klasszikus, ősi kézműves hagyományok alkalmazása mellett feltűnnek a legkorszerűbb technológiák is, a 3D nyomtatóval készített formulák, illetve a karbonszálas technika alkalmazása is.
Elsősorban absztrakt, időnként konceptuális művek, de figuratív jellegű alkotások szerepelnek a tárlaton, sőt, betűszavakat, mondatokat formázó munka is látható. A kisebb és nagyobb méretű munkák tematikájukban számos megközelítést képviselnek, s reflektálnak a fogyasztói társadalom visszásságaira, az ékszerkészítés hagyományaira, de akár a tájképfestészet tradíciójára való utalásokat is megtaláljuk a veduta jellegű művekben. Az urbánus terekben fellelt geometrikus, absztrakt formájú építmények szobrokba öntésével felidéződnek Piranesi munkái, labirintusai.
A természetben látható állati vagy növényi formák is feltűnnek a kiállításon, de a szakrálisnak tekinthető kenyér deszakralizálódását is nyomon követhetjük. Nem ritka a néző aktivitását igénybe vevő munka, sőt, intermediális alkotásokként is megfigyelhetünk némely munkát. A tárlaton a ’körüljárható’, térbeli alkotások mellett találunk szinte teljességében elvékonyított, elanyagtalanított munkákat és reliefeket is. A kiállítás anyaga összetett képet mutat a hazai betonszobrászatról, és jelzi, milyen fontos matéria a múltban elsősorban építőelemként használt anyag. A Betonszobrászati Triennálé fontos kezdeményezés, mely jelzi, hogy ez valóban az egyik legdinamikusabban fejlődő képzőművészeti terület, ahol a technológiai innovációk igénybevétele és fejlesztése megkerülhetetlen.
Kiállító művészek:
AKÁCSOS Eszter / ANDOR Sára / AZÚR Kinga / BERKES Boglárka / BODNÁR Fruzsina / BOGDÁN Csilla / BUDÁN Miklós Zoltán / CSURGAI Ferenc / FLESSER Anita / FLESSER Edina / FORMANEK Zsuzsanna / GULYÁS Derien / GYÖRGY Kata / HABER Szilvia / JENEI Barna Márton / KELLER Szonja Liza / KOCSI Olga / KRISZTIÁN Bence / KULCSÁR Írisz / LIEB Roland Ferenc / MÁZSI Boglárka / MINDÁK Gergely / NAGY Benjamin / NAGY-BERZSENYI Janka / OROSZ Klára / RAUSCHENBERGER János / RUPPERT János / SEJBEN Lajos / SOMOGYI Emese / SOMOGYI Roberta / SZABADI Enikő / SZABÓ Dorka / SZABÓ Károly / SZALAY Péter / SZILÁGYI Csilla / SZIVEK Anikó / TOMECZ Dániel / UDVARI Boglárka / VÁRI Virág Vivien / VASS Álmos / VERES Balázs / ZIELINSKI Tibor / ZSEMLYE Ildikó
Képek: Berkesi Ágota, Vaszary Képtár sajtófotók.
Az I. Betonszobrászati Triennálé augusztus 28-ig tekinthető meg a Vaszary Képtárban (7400 Kaposvár, Nagy Imre tér 2.).
