Eleni Korani kurátor úgy állította össze a válogatást, hogy a nagybányai iskola stiláris fejlődése végigkövethető legyen a naturalista plein air festészettől az impresszionista és posztimpresszionista perióduson át egészen az avantgárd tendenciákig. Vele beszélgettünk.
•Mely művek szerepelnek a kiállításon?
Negyvenegy alkotást mutat be a tárlat, olyan magyarországi és nemzetközi magángyűjtemények féltve őrzött darabjait, melyeket még nem láthattunk, vagy csak nagyon ritkán kerülnek a nyilvánosság elé. A kiállítás az Ernst Galéria és a Nagyváradi Katolikus Püspökség együttműködésében jött létre.
•Hogy került bele kurátorként a projektbe?
Három évtizede dolgozik a magyar művészeti szcénában az Ernst Galéria, nemcsak képző-, hanem iparművészettel is foglalkozva. Műkereskedői pályafutásomon kívül számos magán- és vállalati műgyűjteményt építettem. 2023-ban érkezett a Közép-európai Örökség Program felkérése a Nagybányán rendezendő tárlat és a nyári szabad festőiskola megszervezésére. Korábban számtalan kiállítás létrehozásában vettem részt, voltam társkurátor is, így nem ismeretlen terep számomra múzeumi tárlat rendezése.
Az általam felépített gyűjtemények az 1890 és 1940 közötti időszakban született művekre koncentrálnak, és ez egybeesik a nagybányai festőiskola korszakával is. Bár sohasem volt a festőiskola a fókuszom, annak alapítói és későbbi alkotói viszont igen. Amikor hozzáfogtam, én is meglepődtem, hogy a Nagybányai Szépművészeti Múzeumban még soha nem rendeztek kiállítást az anyaországból érkező művekből. Hamar világossá vált, honnan indulunk: hosszú évtizedekig a magyar múzeumok vagy magángyűjtők – érthetően nem tudtak, nem akartak műveket kölcsönözni. A határon túli volt magyar területeken pedig a kulturális döntéshozóknak nem volt arra vonatkozó szándékuk, hogy a magyar kultúrát propagáló és erősítő kiállítások érkezzenek.
Be kell vallanom, korábban sosem jártam Nagybányán, pedig tudom és emlegetem is, hogy a nagybányai művésztelep a modern magyar festészet egyik – ha nem a legfontosabb – bölcsője. A nagybányaiak szakítottak a műtermi akadémizmussal, és a természet közvetlen megfigyelésére, a fény és a levegő ábrázolására építettek, ezért a táj, a szabadban festett jelenetek és a festői atmoszféra hangsúlyosak a műveiken. És akkor szégyenszemre kiderült a magam számára is, hogy nem jártam még arra, talán nem is tudom pontosan az odavezető utat. 2023 júliusában megnyitottuk az első kiállítást, országhatárokon és népeken átívelő együttműködéssel.
Mérföldkő volt a nagybányai kiállítás, melyet marosvásárhelyi, majd szabadkai tárlat követett. Mindenütt a magyar magángyűjtemények darabjai a helyi múzeum kollekciójában található nagybányai remekművekkel egészültek ki. Ez utóbbit óriási eredménynek gondolom, hálás vagyok a gyűjtőinknek, hogy bíztak bennem, és rendkívüli, sok esetben védett képeiket hónapokra odaadták. Megértették, hogy ez közös örökségünk és ügyünk, ami nekem missziómmá vált. A mecenatúra számomra azt jelenti, hogy megosztom, bemutatom és hozzáférhetővé teszem azt, ami nálam van. Ezt a szemléletet adom tovább a gyűjtőimnek is. Sokat jelentett, hogy Baán László, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria igazgatója elfogadta a felkérést, és ő nyitotta meg az első kiállítást Nagybányán. A Szépművészeti Múzeum–MNG azóta is a kiállítássorozat elkötelezett pártfogója. Az első tárlatot követően minden állomáson a múzeum főigazgató-helyettese, Vigh Annamária tartott velünk, és nyitotta meg a kiállításokat.
Továbbiakban olvasható:
- Hogyan lett a nagybányai tárlatból sikeres vándorkiállítás.
- Miként alakult át a kiállítás Marosvásárhelyen, Szabadkán és Nagyváradon.
- Milyen ritkán látható remekművekkel gazdagodott az anyag.
- Merre folytatódhat a tárlat útja, és miért élő ma is Nagybánya öröksége.
